Egy testvérpár fotója nyomában

2020.06.12. 07:00 :: KajonÁrpád

Angliából, a magyar születésű Stephen I. Pogany úrtól, a University of Warwick professor emeritusától kaptuk az alábbi fotót, amelyen egy testvérpárt, a professzor úr nagyapját, Platschek Lajost (balra) és öccsét, Dezsőt láthatjuk az első világháború idején. A kép mellé még néhány információt kaptunk, s a kérdést, hogy vajon mit lehet tudni róluk, az egyenruhájukról, a háborús pályafutásukról?

 

A professzor úr kérdésére sikerült kiderítenünk, hogy a kép valószínűleg 1918-ban készült. A testvérpár édesapja Losoncon nőtt fel, de Nagyatádon volt szabó az 1870-es évektől. Feleségül vette Hausner Juliannát és legalább tíz gyermekük született, többek között Lajos 1887. június 2-án, Dezső pedig utolsó gyerekként 1896. augusztus 3-án.

Platschek

Lajos iskolái elvégzése után tanári pályát választott. Katonai pályafutásáról nem sikerült érdemi adatot fellelni, a fotó alapján ő is egyéves önkéntes volt (ld. a karpaszományt és a kis gombot a galléron), de tartalékos tiszti rendfokozatot nem ért el.

Dezső 1915-ben, a máramarosszigeti Jogi Akadémián folytatott tanulmányait félbeszakítva, egyéves önkéntesként a cs. és kir. losonci 25. gyalogezredhez csatlakozott.

Előmeneteléről keveset tudni, 1917. november 1-jével léptették elő tartalékos hadnaggyá. Az 1917. november 24-i Budapesti Közlönyből megtudhatjuk, hogy „Ő császári és apostoli királyi Felsége méltóztatott legkegyelmesebben [...] megparancsolni, [...] hogy a legfelső dicsérő elismerés tudtul adassék a kardok egyidejű adományozása mellett az ellenséggel szembeni vitéz magatartásukért: [...] Platschek Dezső 25. [...] gy.-beli tart. hadnagyoknak”, azaz megkapta a Bronz Katonai Érdemérmet hadiszalagon, kardokkal. Ezen kívül még valamikor korábban megkapta a Bronz Vitézségi Érmet, illetve a Károly Csapatkeresztet. A képen ezeket jól láthatóan viseli is.

Valamikor 1917 végén meg is sebesült, erről az 1918. február 14-i Veszteségi lajstromból értesülhetünk, bár ott még tartalékos zászlósként szerepel.

(Platschek Dezső, t. zászlós, cs. és kir. 25. gyalogezred, 13. század, Magyarország, Somogy, Nagyatád, 1896; megsebesült.) (Platschek Dezső, t. zászlós, cs. és kir. 25. gyalogezred, 13. század, Magyarország, Somogy, Nagyatád, 1896; megsebesült.)

Az 1918-as tavaszi átszervezések során átkerült a 25/IV., a 60/II. és a 67/IV. zászlóaljakból újonnan felállított cs. és kir. 125. gyalogezredhez. A Népszava 1918. december 7-i számában a szülők aggódó apróhirdetését olvashatjuk: „– Ki tud róla? [...] Platschek Dezső hadnagy, a cs. és kir. 125. gy.-e. 3. zlj. adjutánsa volt (Tp. 363; október 23-án írt utoljára, aki tud róla, szíveskedjen értesiteni aggódó szülőket, Platschek Sándort, Nagyatádon”. Két héttel később a Pesti Napló december 22-i száma ezt írja: „– Levél a francia fogságból. A Pesti Napló szerkesztőségéhez rövid német nyelvű levél érkezett, melyben a következő tisztek közlik, hogy francia fogságban vannak és egészségesek: [...] Platschek Dezső hdgy Nagyatád [...]”.

Platschek Lajos 

Lajos a háború után megházasodott, feleségül vette Lebovits Eleonórát (vele együtt látható a ’30-as években készült fenti képen) és visszatért a tanári hivatásához. 1926-tól egészen 1942-es nyugdíjazásáig az orosházi Állami polgári fiúiskolában tanított, leginkább matematikát és fizikát. Zsidó származása miatt – Magyarország 1944-es német megszállását követően – családjával együtt deportálták. A bécsi Strasshof munkatáborba kerültek. A háború vége után visszatért Orosházára, és ott élt 1954-es haláláig (az alábbi fotó ebben az időszakban készülhetett). Eleonóra Angliában halt meg az 1960-as években.

Platschek Lajos 

Platschek Lajos gyermeke, György Pogányra magyarosította a nevét és családjával, az akkor kétéves Istvánnal, a bennünket megkereső későbbi professzor úrral, 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1969 óta George Pogány néven Hollandiában él, jelenleg 92 éves.

Dezső háború utáni sorsáról keveset tudunk. Úgy tűnik, hogy Losoncon maradt és csehszlovák állampolgárként élt tovább. A második világháborút túlélte, és 1950-ben kivándorolt Amerikába. További sorsa ismeretlen.

8 komment

Címkék: Platschek Lajos Platschek Dezső cs. és kir. losonci 25. gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr2915753064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BartókBéla 2020.06.12. 12:07:33

No, ezért (is) szeretem ezt a blogot: a munkatársak elkötelezettek, és felkészültek, mindenkinek próbálnak segíteni, akinek kérdése vagy kérése van a Nagy Háború kapcsán akár személyes akár általános ügyben.
Gratulálok a poszthoz.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.06.13. 00:33:56

@BartókBéla: S van akinek tudnak és sajnos van, akinek nem... Itt Kajon Árpádnak köszönhetően sok információval tudtunk szolgálni és a professzor úr nagyon hálás is volt érte. A szövegben is említett édesapja, George Pogany megírta a család történetét, ami magyarul is megjelent, de az apjuk, illetve nagyapjuk, Platschek Lajos és öccse első világháborús történetéről semmit sem tudtak, csak ezt a fotót őrizgették. Lajos állítólag soha sem beszélt az első világháborúban átélt élményeiről a fiának...

A magyarul is olvasható családtörténet: www.libri.hu/konyv/george_pogany.oly-korban-eltem-en-1.html?fbclid=IwAR33yIkK0YSTZ_tYLQ-j5d44RKSP9tzH9vsJxH__wHYYWF15JTql93iOG-o

BartókBéla 2020.06.15. 20:56:30

A cs. és kir 125. gye. megalakulása és rövid története is érdekes lehet, mivel benne volt a doberdói II/60. (elkülönített) zászlóalj. A 100 fölötti sorszámú ezredek sajátos háború végi szerveződések voltak. Lehetséges, hogy a losonciak a piavei csata idején a folyó felső folyásánál állomásozhattak és ott estek 1918. okt. 24-nov.4 között a 23. vagy a 24. francia gyaloghadosztályok fogságába, ahonnan a foglyokat messze nyugatra szállították, és így már érthető Dezső franciaországi fogsága.

KajonÁrpád 2020.06.15. 21:44:07

@BartókBéla: Nem voltak annyira sajátosak szerintem. Egyszerűen csak áttértek a három zászlóaljas rendszerre. Eleve voltak csak három zászlóaljas alakulatok (pl. honvéd gyalogezredek) illetve nagyon sok gyalogezrednek volt kikülönített zászlóalja valamerre. Ezek nagy része amúgy mindenféle hegyidandárba volt szétdobálta, ezekből sima gyalogdandárokat csináltak. Szóval alapvetően csak racionalizálás és egységesítés volt, így legalább papíron a legtöbb gyalogezred /dandár / hadosztály hasonló méretű volt, jobban lehetett látni mekkora erő állt rendelkezésre.
Az 53. hadosztály, amibe a 125. gyalogezred is tartozott, ekkoriban Asiagótól nyugatra volt állásban (Col del Rosso) és innen vonultak vissza északra illetve utána nyugatra. Az olasz alakulatok mellett az angol 48. és a francia 24. hadosztály is ott volt az üldözők között. Végül Levico környékén több hadosztályt is bekerítettek, lehet hogy itt estek fogságba a 125-ös tisztek.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.06.15. 23:01:42

@BartókBéla: @KajonÁrpád: A 125. gyalogezred utolsó harcainak a helyszínéről (kiemelten a 60/II. zászlóalj történetével) Pásztor Levente posztját ajánlom a figyelmetekbe:

nagyhaboru.blog.hu/2017/04/07/egri_hatvanas_geppuskasok_a_monte_di_val_bellan

Valahol errefelé eshetett francia hadifogságba Platschek Dezső is.

BartókBéla 2020.06.15. 23:33:10

@KajonÁrpád:
És milyen elv alapján kaptak sorszámot?
A 125.-nek a IV/25 adta az ezredtörzsét?
A IV/25. zászlóaljról azt is olvastam hogy a 164. (Lempruch) Dandárhoz csatolták, de az még északabbra volt az Ortler környékén...

KajonÁrpád 2020.06.16. 00:01:04

@BartókBéla: Ugye eredetileg 102 gyalogezred volt, aztán a háború alatt lett pár új (103-104 már 1916-ban felállt), talán még a 105-106 is korábbi, 1917-es, de a nagy részük 1918 tavaszán alakult meg. Most, hogy felhívtad rá a figyelmemet, megnéztem és tényleg az a trend, hogy legtöbbnél volt az ezredszám - 100 számú ezredből is zászlóalj. Mivel ezeket sorszámfolytonosan hozták létre, én úgy gondolom, hogy a kabátot varrták a gombhoz, azaz a 1xy. ezredbe igyekeztek egy xy. zászlóaljat rakni, ahol lehetett. Hogy ezek adták-e a törzset azt nem tudom, ennek esetleg az ezredtörténetekben utána lehet olvasni ahol szó van a 100 feletti ezredekről is.

BartókBéla 2020.06.16. 08:14:27

Dezsőnek 1939-ig még van nyoma Losoncon:
adtplus.arcanum.hu/hu/search/results/?list=eyJxdWVyeSI6Imxvc29uYyBwbGF0c2NoZWsiLCJzb3J0IjoiREFURSIsImZpbHRlcnMiOnsiRVYiOlsiUEFSVDA3IiwiUEFSVDA4Il19fQ%3D&per_page=20&page=2

Nem lenne meglepő, ha az 1938-as bevonulás után 6 évvel később magyar csendőrök rakták volna fel a deportáltak vonatára Losoncon.A Nagy Háborúban szerzett kitüntetései nem védték meg senkitől és semmitől.
1945 után pedig ha valaki életben maradt, Lučenecen jobb volt Plačeknek lenni...
Még itt lehet nyoma a Dezső családjának:www.pamiatkynaslovensku.sk/lucenec-zidovsky-cintorin

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása