Tarhavasi síremlékek

2019.08.09. 07:20 :: KajonÁrpád

Képek az asztalfiókból 9.

Az asztalfiókunkból előkerült fotó szomorú aktualitással is bír: 1917-ben augusztus 10-én halt hősi halált a képen megörökített tarhavasi sírokban nyugvó két katonatiszt, Páll Lajos főhadnagy és Heinrich Róbert hadnagy.




A fotón egy tábori lelkészt láthatunk két síremlék mellett. A feliratokból kiderül, hogy azokat az 1917. augusztus 10-én hősi halált halt, 19. népfelkelő gyalogezred IV. zászlóaljában szolgáló Páll Lajos főhadnagy illetve a 29. népfelkelő gyalogezredbeli Heinrich Róbert hadnagy emlékére emelték. A hátoldali feliratból kiderül az is, hogy a felvétel Tarhavaspatakán készült 1917. szeptember 17-én.

Tarhavasi sírok

A feliratokban említett két alakulat a 17. népfelkelő gyalogezreddel kiegészülve alkotta a 16. népfelkelő gyalogdandárt, ami a 10. lovas- és a 7. gyaloghadosztállyal együtt a Lipoščak-csoport [[Anton Lipoščak gyalogsági tábornok (1863–1924) parancsnoksága alatt álló kb. hadtest erejű csoport]] alárendeltségében harcolt. A csoport a Gyimesbükktől keletre és északra futó hegygerinceken volt állásban. A front ezen részén ekkor már csak kis intenzitással folyt a harc, de azért még nem volt teljesen veszélytelen az itteni lét. A két tiszt haláláról így ír a 19-esek ezredtörténete:

„[...] Emellett állandóan folyt a járőrözés. Felderítették az orosz tábori őrsöket. Augusztus elejéig aránylag elég nyugodtan teltek a napok. Akkor vették észre, hogy az ellenségnél nagyobb mozgás észlelhető. Fritz alezredes elhatározta, hogy felderítteti a mozgolódás okát. Egy századnyi felderítő különítménynek kellett volna az oroszokon rajtaütni. A különítmény parancsnokául Páll főhadnagy jelentkezett önként, szakaszparancsnokokul Gyulay hadnagy, Honig hadnagy, a 29-es népfelkelő gyalogezredből Heinrich hadnagy és még két tiszt jelentkezett. A támadás augusztus 11-én hajnalra volt kitűzve. Egy nappal előbb az állások mögött, egy kisebb tisztáson tábori miséhez gyülekeztek, nem is hederítettek arra, hogy orosz repülő jár a fejünk felett, hiszen ez mindennap előfordult. Mielőtt a mise megkezdődött volna, egy ágyúlövedék süvített el a fejünk felett. Páll főhadnagy a legénységhez szaladt s harsány hangon kiáltotta: maradjon mindenki nyugodtan, mert nem tudnak idelőni. Ebben a pillanatban egyszerre jött 6-os lövés-sorozat. Páll főhadnagy elbukott, de többen abban a feltevésben voltak, hogy a közeledő lövedék elől igyekezett menedéket keresni. Sajnos, nem ez volt az ok, egy gránát bal mellkasát találta, s azonnali hősi halálát okozta. A gránát továbbfolytatta útját s földet érve robbant s a szerterepülő szilánkoktól Heinrich Róbert 29. népfelkelő ezredbeli hadnagy is halálos sebet kapott, s azonnal meghalt. Még egy tiszt sebesült meg fején, aki azonban meggyógyult. A földön mintegy 150 ember ülve várta a mise kezdetét, közülük senkinek sem történt baja.

E veszteség dacára a felderítő különítményhez az egész század önként jelentkezett s csak hosszas alkudozások után tudták az öregebbekkel és családapákkal megértetni, hogy olyan fiatalok kellenek, akiknek Páll főhadnagy szavai szerint »nincs veszteni valójuk«. 1917. augusztus 10-e volt e szomorú nap, mely őt is áldozatul kívánta. Nem vigasztalta az embereket az sem, hogy a temetése kezdetétől egy órán át a hadtest minden ágyúja lőtte az orosz állásokat.”

A temetési menet A temetési menet

Páll főhadnagy alig két éve fejezte be a Ludovikát, 1915 augusztusában avatták hadnaggyá. A sziszeki 27. honvéd gyalogezredhez került, de már 1915 decemberében beosztották a 19/IV. népfelkelő zászlóaljhoz, ahol haláláig szolgált. Kitüntetései: 3. o. Vaskorona-rend (posztumusz), 3. o. Katonai Érdemkereszt, Ezüst és Bronz Katonai Érdemérem, Károly Csapatkereszt.

nagysolymosi Páll Lajos főhadnagy gyászjelentése nagysolymosi Páll Lajos főhadnagy gyászjelentése

Heinrich Róbertről még kevesebbet lehet tudni. Valószínűleg egyéves önkéntesként került a szatmári 12. honvéd gyalogezredbe, ahol tartalékos hadnagy lett, majd valamikor 1916 vagy 1917 folyamán beosztották a 29-es népfelkelőkhöz. Kitüntetései: 3. o. Katonai Érdemkereszt (posztumusz), Bronz Katonai Érdemérem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt.

A két síremlék egyébként még ma is áll (bár a két tiszt már valószínűleg nem itt nyugszik, Páll Lajost egészen biztosan hazaszállították Tordára 1917 novemberében), ahogy az a Nagy Háború Blog egy korábbi cikkéből kiderült.

Szólj hozzá!

Címkék: fotó fénykép orosz front

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr9214994782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása