Kovács György háborús naplója – 9. rész
Háborús mesemondónk történeteinek sorába ma egy általa költött versikét iktattuk, amiből megismerhetjük, hogy miért sáros örökké a honvédek ruhája. Emellett egy kisebb írást közlünk ma tőle, amiben az örökké érkező és irtózatosan pusztító gránátokról értekezik…
Sáros honvéd
Aki nem volt még a harctereken soha,
Nem is tudja, hogy mi a szenvedés ott.
Éjjel-nappal ébren, talpon kell ott lenni,
Mindenféle munkát kell ott végezni.
Hogy hogyan készülnek meg a lövészárkok?
Azt csak az tudja, aki már ásott.
Nappal csak keveset lehet ott csinálni,
Csak éjjel, amikor nem lát oda senki.
Esőben és fagyban dolgoznak ott mindig,
Nincs ott pihenés, dolgozik a honvéd.
Nincs ott szünet [?]
Nincs szünete, akár a pokol tűzének.
Csupa egy merő sár a honvéd ruhája,
Mert ha állva nem tud, árkot fekve ássa.
Felette a srapnel ágyúgolyó röpköd,
Rémítő zsibajjal feje felett köpköd.
A fegyver golyók is sűrűn sivítanak,
Mitől a honvédek még meg sem riadnak,
Semminek sem veszik már a puskagolyót,
Annyira megszokták már a harctéri dolgot.
Hej, de boldog ember, ki azt elkerülte,
Aki nem ment soha ki a harcmezőre,
Mert hát ide haza jó ám a levegő,
Nem olyan bűzös ám, mint kinn a harcmezőn.
Meg sem közelíthet egy harcos katonát,
Aki odahaza élte világát,
Nem tudja, hogy kell megvédeni a hazát,
Csak azt tudja, hogy kell számlálnia millióját.
Kovács György 30-as honvéd, Kirlibaba
A gránát. Jön… Jön… Jön a gránát mindenki gyorsan iparkodik elmenekülni, elbújni valami földalatti üregbe, vagy legalábbis valami kis földlukba. Mert irtózatos suhogással jön az a veszedelmes vastömb, az a szétrobbanó csúnya gránát. Alighogy mindenki elvágta magát a földre, irtózatos robbanás következett, föld és kövek a levegőben nagy körletben röpködtek. Amikor elmúlt a veszedelmes gránátrobbanás mindenki feláll és előbújnak, körülnéznek és mindenki figyelő tekintettel nézi egyik a másikat, hogy nincs-e valakinek baja, vagy nem sebesült-e meg valaki. Csakhamar végigfut az a hang a század legénysége közt, mindenki szép csendesen mondja, hogy: agyonvágta a hadnagy urat. Czernowitz, 1916
Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett. Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Mesék az első világháborúról – forrásközlemény sorozatunknak ezt a címet is adhattuk volna. Kovács György írásai ugyanis egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. A napló történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adtunk részletesebb ismertetést.
Előző rész: A kisfiú tehenei
Következő rész: A harctér
