„Hol annyi ezer és ezer ember pusztult el…”

2013.11.11. 06:13 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 37. rész

1916. május 19-én délelőtt hősünk a csendet kihasználva az új állásból alaposan szemügyre veszi az előtte elterülő tájat. Míg neki balra az Isonzó felé lenyűgöző a környezet, addig észak felé előtte és jobbra a doberdói pokol valósága tárul fel a szeme előtt…

 

Levélírás után szétnézek a stellungból való látnivalón. Nagyszerű és sokkal szebb kilátás nyílik innen, mint a másik stellungunkból. Balra felettünk a ¤ 197 lapos kúp alakú, élettelen fenyőfa tönkökkel borított szikla teteje emelkedik. A hegy innenső részén egy szakadék látszik, itt van a volt IV. batalions kommando kavernája, honnan futóárok vezet fel a stellungba. A hozzánk legközelebb eső digó stellung részre csaknem merőlegesen visz abschnittunk futóárka ezen a részen, s a dekungokból nincs is erre kilövés és kilátás, a futóárokból lehet csak látni ezt a digó stellung részt, illetve annak a fenyőfa tönkök mögött meghúzódó sárga homokzsákjait. Innen könnyen flankírozhatják puskáikkal futóárkunkat, s emiatt sok függő traverza van futóárkunkban. Érdekes a digó stellungok előtt alig van hindernisz, míg új abschnittunk előtt 4-5 méter szélességben hatalmas drótakadály öv húzódik, stellungunkból szokatlan messze, 10-15 lépésre előtte.

Amint dekungomból láthatom, előterepünk élénken lejt előttünk a völgyben húzódó országút felé, s az egész hegyoldal tele van bozóttal, paréval, sőt a völgyben, valamint közvetlen zugunk abschnittja mögött szép zöld búzavetés is van, nyilván a tavaly le nem aratott búza kelt ki ismét. Az előttünk levő olasz állás jóval alacsonyabban húzódik, mint a mienk, s több helyen úgy elbújik a sziklák és cserjék közt, hogy alig lehet látni. Mögötte zöldellő völgy s néhány dolina következik, az egyikből sudár s még élő jegenyefák emelkednek ki. Egész barátságos a völgyben az országút mentén a két ellenséges stellung közti terep a zöldellő növényzet folytán, de a völgyben húzódó olasz állások mögött ide látszó terep rész igazán elragadó.

A Doberdó-fennsík korabeli rajza Kókay László kiegészítő jelöléseivel A Doberdó-fennsík korabeli rajza Kókay László kiegészítő jelöléseivel
(Kókay László hagyatékából)

A jegenyefás dolinától kezdve folyton lejtősödik a terep, míg véget nem ér a Doberdói-fennsík, melynek széle mögül itt-ott előcsillan az Isonzó kéklő vize. Az Isonzón túl egy remekszép, s házaival Görzhöz hasonló városka látszik. Szabadszemmel nem látni, hogy össze volna lőve, sőt az előtte emelkedő hatalmas sárgára festett kétemeletes kaszárnyaszerű épület is látszólag épen áll. Ez a szép kis város: Gradisca már a síkságon látszik, mely gyönyörűen zöldell. Egy kis erdős domb vonulat emelkedik ki belőle, ez a Monte Fortin, a Görzöt lövő olasz ütegek fő fészke, rajta túl a Podgora és a Coglio nevű dombvidék emelkedik, zöldellő domboldalaikon üdén fehérlenek az apró házcsoportok és falvak, s odább északra emelkedik a Monte Sabotino, oldalán ide sárgállanak a 2-3 sorban egymás mögé épített olasz állások.

Bájos és elragadó a kilátás dekungomból egy kissé fél balra nézve, de jobbra és egyenesen előre nézve ismét a sivár pusztulás tűnik elém. Ezt a részt sokkal jobb a futóárokból nézni, jobban látszik, ki is megyek, onnan vizsgálódok tovább. Jobbra egy kissé mögöttünk fehérlenek San Martino szomorú rom házai, a völgybe lent előtte, illetve fölötte van a Templomdomb ezelőtti abschnittunkkal.

A romos San Martino Balogh Rudolf fotóján, amelyen Kókay László bejelölte a 197-es magaslatot és a Templomdombot A romos San Martino Balogh Rudolf fotóján, amelyen Kókay László bejelölte a 197-es magaslatot és a Templomdombot (Kókay László hagyatékából)

A szomorú fehér sivatag domboldalon élesen rajzolódik ki a stellungok vonala, melyek egyre közelednek egymáshoz, s a tölcsér tájékán szinte egybefolynak. A tölcsérhez vezető futóárkot egész jól lehet látni, valamint azt is, hogy a tölcsér előtti olasz állások tényleg el lettek foglalva május 15-én, s tényleg birtokunkban vannak, mert hozzá vannak stellungunkhoz kapcsolva.

Tovább északra a templom romjait alig lehet kivenni hol is vannak, annyira el vannak söpörve az olasz gránát záportól, s úgy beleolvadnak a fehérlő, minden növényzetüktől letarolt sziklákba. A templom előtt álló élettelen fáról, mely csoda módra még mindig áll, rá lehet ismerni, hogy hol is volt valamikor San Martino del Carso község hatalmas búcsújáró temploma.

Szemben a Templomdomb előtte az élettelen fa, amit Kókay László a 46-osok fájaként jelöl Szemben a Templomdomb előtte az élettelen fa, amit Kókay László a 46-osok fájaként jelöl (Kókay László hagyatékából)

Tovább északra a stellungok félköralakban jobban kanyarodnak fel a Monte San Michelere, mely oly kopár, mint egy Szahara sivatagbeli homokhegy, vagy egy holdbeli kráter. A meglehetős nagy, s az egész Doberdói-fennsíkon uralkodó hófehérre borotvált sziklahegyen élesen ki lehet venni a majd a gerincen húzódó stellungunkat fekete-vörös rozsdás hatalmas hindernisz zónájával, s alatta a jóval gyengébbnek látszó olasz stellungokat kb. 50-100 lépésnyire a mienktől, s ezek alatt a fő olasz stellungokat. Ezen a részen, San Martino romjain, a Templomdombon, a Monte San Michelén (mely a további kilátást elzárja), egyetlen egy élőlény se mozdul, egyetlen élő növény, fűszál, fa sem látszik, sőt, hogy valaha volt itt növényzet azt is a Templomdombon álló élettelen, csonka fatörzs tanúsítja, mely, mint egy fenyegető felkiáltó jel sötétlik béna, de még mindig talponálló törzsével a gránát zápor által letarolt terepen, mintegy tanújaként annak a már ezen a részen egy év óta dühöngő borzalmas küzdelemnek, hol annyi ezer és ezer ember pusztult el látszólag ezekért a kopár kövekért, de végeredményben hazájáért harcolva.

A Monte San Michele a 18-as védelmi szakaszból Kókay László jelöléseivel A Monte San Michele a 18-as védelmi szakaszból Kókay László jelöléseivel
(Kókay László hagyatékából)

Egész délelőtt óriási csend van, egy lövés, egy robbanás zaja nem hallik, sőt kopácsolásnak, munkának se hallatszik zaja sehonnan sem. Idegtépő lenne ez a csend, ha nem tudnánk, hogy azért van, mert Tirolban szorítják a digót. A bakák kitűnően érzik magukat, jókedvük van, én ellenben sehogy se találom jól magam, folyton a szabadság jár az eszemben. Vajon megkapom-e máma? Nem merek dekungomban sem tartózkodni, csupán addig, míg délben ennivalót szedek ki hátzsákomból, mert félek, hátha épp akkor vág be a schützschilden keresztül egy suttyogó.

Új abschnitunkban nem kaptunk bőrsisakot, ellenben több dekungban, így az enyémben is, keményfanyéllel ellátott tüskés vas buzogányokat találtunk. A bakák próbálgatnak sújtani vele, s azt mondják, be lehetne vele ütni a digók vaskalapját.

Bakák buzogánnyal San Martinónál Bakák buzogánnyal San Martinónál (Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötetből)

A bakák nagyon bíznak benne, hogy hamarosan lejutnak a síkságra, ha a tiroli offenzíva továbbra is sikeresen folyik, én ebben már nem szeretnék részt venni, a magyar és nem pedig az olasz síkságra szeretnék lejutni.

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „Nem valami jól érezhetik most magukat a digók…”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

9 komment

Címkék: kókay lászló szegedi 46–os gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr605625579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2013.11.11. 16:18:17

Ezek szerint a buzogányokat a 61-esek hagyták hátra? Mennyire volt gyakori a közelharc a Doberdón?
Emlékezetem szerint a Kókay-naplóban erre még nem volt utalás, hogy a saját szakasz ilynben részt vett volna.

Moticska Tihamér 2013.11.11. 16:39:28

Rendkívül hatékony és impulzív eszköznek látszik az a buzogány. Nem szerettem volna a talján helyébe lenni, amikor hozzáértő kezek forgatták. Még akkor sem, ha páncélsisak van a fejemen :)

magyaros17 2013.11.11. 16:43:26

A buzogányok és más közelhercban használt ütő-vágó-szúró fegyverek sokféle változatát használták mindkét oldalon. A buzogányok egyik patkószeggel kivert fajtáját a 20. honvéd hadosztály használta, bár ők szerintem feljebb, a St Michelén voltak állásban.
M

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.11.11. 18:35:34

@MTi: Az előző időszakban (különösen az 1915-ös 3-4. isonzói csata idején) jóval gyakoribb volt a Doberdón a közelharc, de a későbbiekben is rendszeresen előfordult. Nem véletlen most sem a buzogány említése. Ekkorra jobban megnövekszik a kézigránátok jelentősége. Lakos Róbert itt fejlesztette ki a naplóban is gyakran emlegetett kézigránát típusát. De a 46-osok pl. 1916. márciusában az 5. isonzói csata idején is vívtak közelharcot San Martinónál a Templomdombnál. Kókay László szakaszának a naplóban tárgyalt időszakban szerencséje volt, mert kimaradt belőle.

@magyaros17: A Monte San Michelét védő 20-as honvéd gyaloghadosztálynak a jelvényébe is belekerült a "húszas", vagyis a 20 db patkószeggel kivert buzogány. A honvédek külön kiképzést is kaptak a forgatására. Később az olaszok "neheztelése" miatt megszüntették a használatát, de a doberdói időszakban, vagyis 1916. augusztus 10-ig folyamatosan találkozni lehet vele. Az 1916. június 29-ei gáztámadást követően az olasz propaganda szélsőségesen felnagyította ennek a jelentőségét(ti. az előretörő barbár osztrák-magyar csapatok buzogánnyal verték agyon a gázmérgezett olaszokat, amiről mindenféle kiadványt, plakátokat stb. készítettek és terjesztettek, amely hiedelem egyébként a mai napig tartja magát) és így később, ha valaki buzogánnyal esett hadifogságba, annak nem kegyelmeztek. Ezért szüntette be az osztrák-magyar hadvezetőség is a használatát.

A 20-es honvéd hadosztálytól délebbre, San Martinó környékén a 17-es közös hadosztály ezredei is alkalmazott buzogányt, amire jó bizonyíték Kókay László fenti naplószakasza.

magyaros17 2013.11.11. 20:24:05

A bécsi Arsenalban láttam egy vitrint telerakva különféle közelharc eszközökkel. Eléggé félelmetes volt...
M

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.11.11. 20:30:53

@magyaros17: A görzi múzeumban is elég szép gyűjtemény van ezekből és mind az Isonzótól származik. Buzogányok, kések, boxerek nagyon széles választéka...

magyaros17 2013.11.11. 20:55:47

A gáztámadással kapcsolatban keltett rémhírek valóban a mai napig élnek. Az olasz forrásokban rendszeresen hozzáfűzik egy-egy magyar vonatkozású kép vagy tárgy magyarázó szövegében, hogy az 1916-os gáztámadásban részt vett csapathoz kapcsolható. Akkor is írják, ha a közelében sem volt az illető egység ennek a szomorú eseménynek.
M

Moticska Tihamér 2013.11.11. 21:04:27

Olasz rokonom mesélte (Ő is az apjától hallotta), amikor látták a monarchia katonát a folyónál vödörrel a kezében, nem lőttek rá, mert tudták, hogy viszi a vizet itatni a lovakat. Amikor a bosnyákok is megjelentek az olasz fronton és elterjedt körükben a ”fogazott” szurony (ami befelé szúr, kifelé tép), onnan kezdve nem ejtettek bosnyák hadifoglyot. Helyben felkoncolták.

Vargabetű 2013.11.12. 08:45:10

A látogató közönség részére általában nagyobb elrettentő erővel bírnak a közelharc eszközei mint pl egy gránát, a múzeumi vitrinben.

parittya.hu/2008_isonzo_VG/index.html

Ha ezt megnézitek, akkor a 150. kép buzogányok Redipuglia. 236. kép Kobarid/Caporetto. Üdv:Vargabetű

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása