„Lelőlek kutya, ha nem mégy előre!”

2013.08.26. 07:08 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 26. rész

1916. május 10-én minden korábbinál hevesebb összecsapás kezdődik a robbantott aknatölcsérnél, amely az olaszok meg-megújuló támadásai közben sorra nyeli el a szegedi 46-os szakaszokat. Hősünk alig győzi feszegetni a kézigránátos ládákat és adogatni a tölcsér felé a Lakosokat… Újabb harcedzett századparancsnokot veszítenek, akinek a helyét egy gyáva, de annál arrogánsabb tiszt veszi át.

 

[1916.] május 10. Az éj folyamán élénken lövi az olasz tüzérség a falut, a 3. kompanit, s a hátravezető futóárkokat. A macskák is többször lőnek a szokott belövési helyeikre. A tölcsérnél az éjszaka csendben telik el, néha van csak kézigránát hajigálás.

½ 1-kor latrinánk mögé a 3. kompanihoz három gyújtómacskát lő a digó. A macskák borzalmas vörös fénnyel égnek, majd tíz percig.

Reggel 4 órakor óriási olasz támadás kezdődik a tölcsér ellen. A támadással egyidejűleg óriási zárótüzet ad le a digó a falura, a 3. kompanira, a faluba vivő futóárkunkra, századunk egész régi stellungjára, sőt a tölcsérbe vezető futóárkot is lövi pontosan percenként a középnehéz macskával. Nyilván meg akarja a tölcsérben lévő, s az odazúdított kézigránát záporban tönkretett védőcsapatnak a leváltását, illetve utánpótlását akadályozni. Az 5. kompani még tölcsérben lévő maradványainak óriási a vesztesége, s a digók folyton támadják a tölcsért, s közben kézigránátoznak. Bár az éj folyamán a tölcsér előtti hinderniszt megerősítették, mégis sikerült a tölcsér baloldalán néhány digónak behatolni a tölcsérbe. Bár ezeket rögtön visszaűzték mégis félő, hogy nem sokáig bírják az agyongyötört 5. századbeliek tartani magukat.

Kézigránáttal felszerelt olasz katonák a Doberdó-fennsíkon. Az övükben az olaszok által „balerina”, Kókay László által „szoknyás kurva” néven emlegetett kézigránát Kézigránáttal felszerelt olasz katonák a Doberdó-fennsíkon. Az övükben az olaszok által „balerina”, Kókay László által „szoknyás kurva” néven emlegetett kézigránát
(Lucio Fabi: Sul Carso della Grande Guerra kötetéből)

Gyors intézkedés szükséges. Medzihradszky főhadnagy kockázatos lépésre szánja el magát. Az olaszoktól legtávolabb (tehát, ahol legkevésbé valószínű az olasz támadás) lévő zugot, a IV. zugot, a jelenlegi zugs komandant vezetésével (kadet aspiráns Tisch) berendeli a tölcsérbe, s a IV. zug közel száz lépéses abschnittja üresen marad. De nem sokáig, mert kisebb tartalékok a szomszéd 13. kompanitól megszállják. A helyzet nagyon kritikus, a tölcsér csak úgy nyeli az embert, amennyien befele mennek, ugyanannyian jönnek kifele, de sebesülten.

A századparancsnoki kaverna bejárata napjainkban A századparancsnoki kaverna bejárata napjainkban

Medzihradszky főhadnagy a tölcsérbe vezető futóárok kiindulásánál macskától súlyosan megsebesül, állítólag halálosan. Ismét oda egy harctéren ismerős parancsnok. Korhecz főhadnagy veszi át a kompani és abschnitts komandót. Nagyon ideges, kiabálása egész hozzánk hallatszik, amint a kaverna lépcsőjén állva (kibújni nem mer) zavarja szegény bakákat előre a tölcsérbe, hol biztos halál, vagy pusztulás vár rájuk. Revolverje a kezében van, ráfogja a bakákra, s úgy ordítja: „Lelőlek kutya, ha nem mégy előre!”

A századparancsnoki kaverna lépcsője napjainkban a terület tulajdonosával A századparancsnoki kaverna lépcsője napjainkban a terület tulajdonosával

Szegény baka mit csináljon, előre megy, még azt sem várhatva meg, míg a tölcsér futóárka elejére percenként pontosan becsapódó középnehéz macska elrobban. Ez a macska már sok veszteséget okozott, mint mondják régi dekungom előtt újra felépített függő traverzára emberi testrészek (kezek – agyvelődarabok) vannak felhajigálva, azoké az embereké, kiket ezek a kb. 25 kilós macskák széttéptek.

A helyzet folyton kilátástalanabb lesz. Századunk és az 5. kompani együtt sem éri el századunk két nap előbbi létszámát, s az a veszély fenyeget, hogy a tölcsért esetleg elfoglaló digók még stellungunkba is betörnek. Korhecz sürgősen reservéért küld ordonáncot a batalions komandóhoz. Az olasz ágyú és aknavető tűz a tölcsér mögöttes terepére, századunk egyes stellung részére, s a falura szakadatlanul tart.

A tölcsérnél viszont egy pillanatra sem szünetel a kézigránátozás. Még szerencse, hogy az éjjel hatalmas mennyiségű kézigránátot faszoltunk, s van ami a digókat sakkban tartja. A 7. kompanitól és a 13. kompanitól szakadatlanul dolgoznak a gépfegyverek a tölcsér elé. Ez is ellensúlyozza némileg az olaszok folytonos támadását. Őrület mi van ma a tölcsérnél. Úgy látszik a digók addig nem akarnak tágítani, amíg a tölcsér a kezükben nincs. Nálunk a jobbszárnyon nem támadnak a digók, ellenben kézigránátot többször dobnak a legjobbszélső dekungokra. Az egyik kézigránáttól könnyebben megsebesül Tyúkász bácsi, mindjárt el is megy a hilfsplatzra, a másiktól pedig a masiniszta káplár. A jobbszárnyon erősen figyelnek, nem akarnak-e támadni a digók. Ennek azonban semmi jele sincs nálunk, minden olasz erőlködés a tölcsérre irányul, melynek megszálló emberei rengeteg kézigránátot hajigálnak el.

A kézigránátraktár a minenganggal szemben, a futóárok másik oldalán (dekungom, a 11-es közvetlen közelében) van. Én, őrmester Molnár és Csikós bontogatjuk a ládákat, s az árokban egyenként avizáljuk tovább kézről kézre a Lakosokat. A tölcsérben lévőknek még arra sincs idejük, hogy a kézigránátos ládákat felbontsák. A dörgés, robbanás szakadatlanul tart, sűrű füst üli meg az egész környéket. Oly piszkosak, kormosak, sárosak vagyunk, mint a cigányok. Már harmad napja nem mosdottunk, s alig aludtunk néhány órát.

Lakos kézigránátok eredeti csomagolásban Lakos kézigránátok eredeti csomagolásban
(A vipavai első világháborús múzeum gyűjteményéből fényképeztük a fenntartó engedélyével)

Kb. 6 óra, mikor a borzasztó gránátharc lecsillapodik, de azért teljesen nem szűnik meg. Az ágyú és macska tűz is vesztett erejéből, s van alkalmuk a könnyű sebesülteknek hátra menni. Újból kapunk 200 darab kézigránátot. Van muníció elég, csak az emberanyag van fogytán.

7 órakor az a hír terjed el, hogy Mécs-Balogh főhadnagy jön vagy a századunk, vagy az 5. kompani komandóját átvenni. Rögtön suttogni kezdenek a bakák, akik mind ismerik hírből Mécs-Baloghot, de különösen a 18. marsbeliek. Azt beszélik, ha lehetséges „megfizetnek neki ebbe a kavarodásba”. Én nem szólok semmit, de nem tartom kizártnak, hogyha alkalmam lesz rá, én is rá nem lövök erre az emberbőrbe bújt vadállatra.

8 óra. A borzalmas kézigránátharc újrakezdődik a tölcsérnél. Jobbszárnyunkra is hajigálják a digók a kézigránátot, hol a jobbszélső dekungokra, hol a 3. kompanihoz. Úgy látszik innét támadnak a digók a tölcsérre. A 7. és 13. kompanitól nagyon dolgoznak a géppuskák. Az őrületes kézigránát durrogáson keresztül néha elfojtott „Hurrá!” kiáltás is hallatszik a tölcsér felől. Nyílván a támadó digók hurráznak. A tölcsérből egyre avizálják „Handgránátot! ... Handgránátot!” Alig győzzük hárman feszegetni a muníciós ládákat és avizálni tovább a kézigránátokat.

Az olasz ágyútűz a falura nagyon erős, a 3. kompanihoz a nehéz, a tiszti latrinához a kicsi, s a tölcsér futóárkához a középnehéz olasz aknavető folyamatosan lő. A tölcsérben lévők helyzete igen kritikus, a sebesültek egymás után jönnek, jajgatva, nyögve, ordítva visszafelé. Ha egy-egy pillanatra alábbhagy a macskázás halottakat is hoznak ki a tölcsérből a szanitécek. Legnagyobb részük rettenetesen szét van roncsolva. Nem hiszem, hogy a háború alatt, ily kis területen kölcsönösen – mert hogy a digóknak is van veszteségük, az bizonyos – ennyi ember veszett volna el, mint itt a tölcsérnél.

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „Arcomból erősen ömlik a vér…”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

5 komment

Címkék: kókay lászló heim géza szegedi 46–os gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr525464404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2013.08.26. 10:33:54

Olvastam olyan esetről, hogy a legénységgel embertelenül bánó tiszt a harctéren hátulról kapta a halálos golyót... Bár ezt - ott és olyan körülmények között - nehéz bizonyítani..
Nem akarok a rúd elé szaladni, de a magasabb hadvezetés - ezred-, dandárparancsnokság, stb. - mikor és hogyan avatkozik be a tölcsér körüli harcokba: lesz erre utalás esetleg a későbbiekben?
Na és mikor lesz abléz?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.08.26. 18:26:33

@MTi: Sok ilyen esetről olvasni, s két év múlva a Piavénál hasonló okból, akkor már hadnagyként Kókay László is kibékül az átkelés előtt a szakaszában az összes haragosával...

Lesz utalás, és az ebléznak is eljön az ideje! :)

HPetyo 2013.08.27. 08:23:52

Nagyapám is mesélte, aki a 2. világháborúban harcolt, hogy mielőtt kimentek a frontra náluk is megfenyegettek egy tisztet, hogy jobb ha nem találkoznak kint a csatamezőn... Szóval szerintem ilyen eset bármikor, bármelyik hadseregben előfordulhat(ott).

MTi 2013.08.27. 20:36:59

Egyébként azt olvastam, hogy a Lakos-féle kézigránátot nem rendszeresítették a Monarchia haderejében!?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.08.27. 22:02:56

@MTi: Igen, így van, mert megbízhatatlan volt az időzítése.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása