„Itt hamarosan cifra komédiák készülnek…”

2013.06.17. 06:25 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 16. rész

1916. május 1-jén lejár a pihenő 10 napja és újra állásba megy a szegedi 46-os ezred San Martinónál. Vesztét érző, megmagyarázhatatlan jókedv lengi be önkéntesünk századát az indulás előtt, ami felérve elpárolog, különösen, amikor kiderül, hogy az olaszok aknát fúrnak alájuk…

 

[1916.] május 1. Mától kezdve előretolt idő egy órával. Korán reggel megtudjuk, amit már így is sejtettünk, mert lejárt a tíz napunk, hogy estére felmegyünk stellungba. Az éj folyamán nagy zivatar volt, az eső csak most áll el, reggel 8 óra tájban.

Századunk beosztása odafent a stellungban egész meg fog változni. Mindenekelőtt, ami eddig nem volt, lesz egy zug reservében, mely most a III. zug lesz, amely az eddigi III. zug és II. zug abschnittjában lévő kavernákban lesz elhelyezve. A másik három zug fogja a stellungot tartani. Zugunkból egy schwarm reserve lesz, mégpedig a III. schwarm (Makaié), melynek a zugunk részére a menázsi felhozása lesz a feladata, s az előforduló munkák, melyek a stellungból való eltávozást igényelnek (anyagfelhordás végzése). Zugunk abschnittja megrövidül a két balszélső dekunggal, melyek a II. zughoz fognak tartozni. A század abschnittjának innentől balra lévő részén mindössze csak két zug, a II. és a IV. fog osztozni. Különösen a IV. zugnak lesz nagy abschnittja. Ez némileg azzal lesz ellensúlyozva, hogy a II. zug balszárnyán és a III zug jobbszárnyán lévő valami nyolc-tíz dekung, melyeket úgyis állandóan suttyogózott a digó, nem lesznek bezetzolva, s egy részük még a múltkori stellungperiódus alatt kővel betömetett. Szét nem bontatott, nehogy a digók észrevegyék, hogy ott nem bezetzol senki. Engem meglehetős kellemetlenül érint a dekungom elvesztése, mely legszebb, s legjobb volt a legénységi dekungok között a század abschnittjában.

Mindennapi „stellungélet” a Doberdón 1916 tavaszán Mindennapi „stellungélet” a Doberdón 1916 tavaszán
(A Nagy Háború Kutatásáért Alapítvány gyűjteményéből)

Délután megmagyarázhatatlan jókedve van a századnak, a meglovagolások, elpicsázások, s egyéb tréfák egymást érik. Az egyik baka meg is jegyzi: „Ez a társaság a vesztit érzi!”

Este 8 órakor indulunk. Az olaszoknak még fenn vannak a ballonjai. Élesen sötétlenek a vöröslő nyugati égboltozaton. Reméljük azonban, mire elérjük Lokvicát oly sötét lesz, hogy semmit sem láthatván lehúzzák őket. Heim megy a század élén Somjaival. Nagyon rosszkedvű, mióta Molnár hadnagy, ki jobbkeze volt, elment. Most is egy mellettünk elhaladó szénás szekér kocsisát, mert nem az út legbaloldalán halad, s bennünket kissé leszorít az útról, hosszú hegymászó botjával felnyúlva a megrakott szekér tetejére, elver.

Heim Géza századparancsnok a később készült fotón már századosként Heim Géza századparancsnok a később készült fotón már századosként
(A fotót Josip Novak olvasónk osztotta meg velünk a Facebook oldalunkon)

Ma este, mint már régóta nem, a kávéház mellett és Segetin keresztül megyünk Lokvicának, s tovább a már jól ismert úton. Mikor a Vallone-völgyben haladunk egy Vizintinitől dolgozó 15-ös ütegünk kissé megijeszt bennünket. Egyébként meglehetős csend van a már megszokott fegyverlövöldözést nem számítva. Minden baj nélkül este 11 órakor érünk fel a stellungba.

A 61-esek azt beszélik, hogy míg most fent voltak a stellungban megcsinálták az unternechmungot, melyet velünk akartak csináltatni. Veszteségük nem volt, s nyolc digót fogtak. Azt mondják továbbá, hogy a digók zugunk alá akarnak fúrni és felrobbantani, s hogy fúrógéppel dolgoznak, s hogy amit mi a 2. kompani mögé vezető tunelnek gondoltunk, részünkről ellenakna lesz, s hogy már szépen haladt mióta nem láttuk. Úgy látom, itt hamarosan cifra komédiák készülnek, adja Isten, hogy az alatt a 10 nap alatt, míg mink fent leszünk, ne legyen semmi!

A 17-es dekungba kerülök Sántával együtt. Ez is jó dekung, de meglehetős szűk és hideg, mert az egész futóárok felőli része úgyszólván teljesen nyitott, s bizony hírül sincs, ha ugyan kényelemről lehet itt beszélni, olyan kényelmes fekvés, mint a régi dekungomban volt. Kíváncsi vagyok, mit álmodom új dekungomban az első éjjel, hátha beteljesedik. Csakhamar el is alszom, de nemsokára fel is ijedek. A 22-ös minénk jó ismert suttyogása hallik, majd hatalmas reccsenés. Rögtön kimegy az álom a szememből, felkelek, s a dekung ajtajába megyek, kinézek. Majd mindenki fent van a zugból, figyelnek, félnek az április 19-iki eset megismétlődésétől. Csakhamar újabb mine jön, keresztülsuhan felettünk, s ez is, mint az előbbi a 3. kompani előtt explodál, mégpedig ez utóbbi óriási villanással, srapnelként a levegőben. Több mine nem jön, tovább alszom.

Május 2. Épp arról álmodom, hogy a kis Lászlónál számtanból felelek, de nem tudok, már épp be akar szekundáztatni, de ettől megment Todorov. 3 óra, felkölt átvenni a szolgálatot, melyet ezentúl – egy schwarmunk reserve lévén Makaival – hármunknak kell tartanunk. Érdekes, még idekinn is avval álmodok, hogy számtanból felelek, bár ezek voltak életemben a legkellemetlenebb dolgok, bizony nem bánnám, ha most még számtanból kellene felelgetnem! Istenem, rá fog-e erre kerülni valaha a sor?

5 órára, mikor kitöltöm a szolgálatot, teljesen kivilágosodik, s véget ér az éjszakai virrasztás is. Ismét lefekszem, s alszom 10 óráig. Arra ébredek föl, hogy repülőt lőnek. Olasz gépek vannak fent, tüzérségünk lövi őket, szokás szerint eredménytelenül. Teát főzetek Gera bácsival, s vajas kenyeret eszek hozzá ebédre.

Tábori latrina Tábori latrina
(Michael Wachtler-Günther Obwegs: La Grande Guerra Dolomiti című kötetéből)

Délután fél 2-kor zugunk latrináján vagyok, mikor a digók jobbszárnyunkra, s a 3. kompanihoz kézigránátozni kezdenek. Egyszerre tompa koppanást hallok a latrina tetején. Nadrágom, gatyám kezemben tartva ész nélkül futok ki. Ideje volt. Alig vagyok bent a dekungok futóárkában, a latrina tetején felrobban az oda dobott diszkosz kézigránát, s a homokzsákok nagy részét, melyek a födélre vannak rakva, széttépi. Borzasztó! Az ember már a szükségét sem végezheti nyugodtan.

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „A föld alól is várni kell az ellenség támadását”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

13 komment

Címkék: kókay lászló szegedi 46–os gyalogezred temesvári 61–es gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr235364324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.17. 19:32:38

Nem tudom, hogy ők tudták-e egymásról, de Heim Géza is Szegedre a piaristákhoz járt gimnáziumba, így akár ő is felelhetett ugyanannál a László tanár úrnál, s neki is lehettek volna ilyen rémálmai... Persze őt mémileg korábban fenyegette a "beszekundázás" veszélye, s nem közvetlenül az iskolapadból került a frontra. Heim 1888-ban született, Kókay László pedig 1897-ben, tehát jó tíz évvel korábban tanult ugyanott. Egy lokálpatrióta szegedi olvasónk megfejthetné, hogy ki volt pontosan ez a félelmetes hírű László tanár úr, akiről még a Doberdón is álmodtak a diákjai...

nyaucica78 2013.06.20. 09:33:22

A híres László tanár : László József lehetett aki szinte az összes évfolyamot tanította vallástanra,földrajzra, mennyiségtanra és rajzoló geometriára.
Hősünknek sajnos a 5. évet ismételni kellett csúnya bukások miatt - ha érdekel valakit szívesen bemásolom a jegyeit - többek közt matekból is.

a forrása az infonak a Szeged városi főgimnázium értesítője.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.20. 21:27:08

@nyaucica78: Köszönjük a nyomozást! Megvan a híres/hírhedt tanár úr! Elektronikus formában esetleg elérhető a forrás valahol? A tanár úrról lehet még valamit tudni (pl. mikortól meddig tanított a kegyes rendieknél)? Apropó, Heim Géza milyen tanuló volt? (Ha nem túl nagy kérés?) :)

nyaucica78 2013.06.21. 12:14:44

László József: az 1912/13-as iskolai tanévben érkezett meg a rend kolozsvári tanárképző intézetéből, majd 1914-től egyéb iskolai teendői mellett a meteorológiai és földrengésjelző állomás vezetője lett, a rend kormánya évközben pedig 1917. nov. 29-től áthelyeztette a kolozsvári kegyesrendi főgimnáziumba.

Heim Géza - 1905/1906-os tanévben érettségizett (sajnos annak pontos eredménye nincs meg) de az értesítők alapján mindkét fiatal jól kezdte a tanulmányait és 4ik osztály fele bicsaklott meg a teljesítményük - Heim pl. latinból szerzett egyest, de nem ismételt évet emiatt, nem úgy mint Kókay akinek a három tárgyból (természetrajz, mennyiségtan , tornázás!!! :-)))) is sikerült buknia és ezért az 5ik évet ismételnie kellett.

Kókay 1907-től kezdte az iskolát tehát kerülte egymást a két ember.
A katonadiákok tanfolyamán érettségizett 1916. máj. 25-jún. 25 közt olyan elégséges körülire az adatok alapján.

Az értesítők nem tudom neten máshol fent vannak e a mi állományunkból biztosan nem, és sajnos régiségük miatt könyvtárközi kölcsönzéssel sem kérhetők.

Remélem elég részletes voltam :-)))

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.21. 23:39:15

@nyaucica78: Igen, eléggé! Hálás köszönet! :)

Nagyon érdekes és hasznos adalékok, a számomra legalábbis mindenképp.

Ezt a torna bukást nehéz megállni (minimum) mosolygás nélkül! :)(Különösen tudva, hogy egy későbbi rohamszakasz parancsokról van szó!) A mennyiségtan bukás is érdekes előzmény a későbbi városi számvevőtől. :)

A hadiérettségijéről egyébként érintőlegesen lesz majd szó a naplóban is.

nyaucica78 2013.06.24. 20:27:30

Létezik, hogy tényleg két frontra menetel között lezavartatták velük az érettségit?? mert mikor másoltam ki a dátumát a tanfolyamnak ez jött le

MTi 2013.06.24. 21:44:55

Úgy látszik, a hőseink nem voltak jeles diákok - ennek ellenére bátran harcoltak.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.24. 22:40:36

@nyaucica78: Akkoriban nem sokat vacakoltak! :) Kókay László május 23-án ért Szegedre és június 28-án már újra a kádernél van Brassóban zsebében a friss érettségivel...

Esetleg többi önkéntes társa is piarista diák volt? Nemes, Ignyacsev, Britty, Obrát névvel nem találkozni az iskolatársai között?

@MTi: Teljesen igazad van, itt már kevésbé a korábbi tanulmányi eredmény számított! :)

nyaucica78 2013.06.25. 13:43:02

Sajnos nem láttam őket a névsorban - más osztályoknál/más időszakban sem.

ez az érettségi érdekes lehetett mert ha jól látom a tanfolyamnak is volt egy külön eredménye és az érettséginek is ahol már csak annyi áll, hogy "jól" teljesített és a választott szakja közigazgatás

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.25. 21:06:34

@nyaucica78: Köszönöm! Akkor más iskolába járhattak és csak a kiképzés során ismerkedhettek össze...

A vele együtt hadiérettségit tettek között voltak esetleg korábbi osztálytársai?

nyaucica78 2013.06.26. 14:05:42

Van néhány de nem sok, főként a 7. osztályosok
(Kókay ugye 8. osztályos lett volna)
vannak benne akik év közben katonaiskolába léptek át.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.26. 14:30:28

@nyaucica78: Ismételt köszönet! :)

Az lenne még érdekes, hogy melyik osztálytól kezdve és milyen arányban jelentkeztek önkéntesnek.

Egyébként ez a téma posztként is nagyon érdekes lenne, nem akarod megírni? :)

nyaucica78 2013.06.26. 15:04:34

Be kell vallanom teljesen véletlen találtam rátok - kiállítást csináltunk múzeumi éjre (és raktunk ki 1.vghs anyagot is amit ritkán szellőztettünk meg) és lusta voltam felkelni a kézikönyvtárhoz és elég elítélhető módon a gugliba ütöttem be a kérdésem és akkor találtam ide
azóta ugye itt ragadtam :-)))

ez a katonadiák téma nagyon mozgatja a fantazimat , látni a nevek mellett a csillagokat hogy kiléptek az osztályból katonának, önkéntesnek, megvannak a statik az évkönyvekben mennyi az önkéntes diák, mennyi a besorozott..., a régi A B C osztályok a háború idejére csak összevonva mentek..., meg amúgy is sok szegedi csodát találtam ki kivel járt egy osztályba, osztályzatok :-) régi szegedi nagy nevek amik olyan inyencségek.. ,
és ez csak ugye amit most nézek a kegyesrendiek, de ugye más iskola is volt azért még ekkor Szegeden :-))

ezek a régi iskolai évkönyvek, értesítők nagyon sok információt adnak sajnos ma már ilyeneket a mai sulik nem csinálnak

Kókayt meg még kikutatom nálunk van e róla valami bár kétlem, de hátha
most egy kicsit elmegyünk szabira kötelező zárásunk van, de ha addig valami kérdés van szívesen utánanézek majd ha visszajöttem a munka világába :-))

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása