„múltkori helyemet foglalom le a kavernában”

2013.03.18. 06:50 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója - 3. rész

A segeti tábori élet könnyű napjai gyorsan elszállnak. Négynapi pihenő után, 1916. április 4-én már hadosztálytartalékba rendelik előre hősünk zászlóalját. Nappal a kavernákban pihennek, éjjelente pedig dolgoznak. Önkéntesünknek a fényszórók kévéjében való gyönyörködés mellett arra is ügyelni kell, hogy a bakák a sötétben meg ne lógjanak…

 

[1916.] április 2. Reggel 7 órától kezdve oltás a regiments hilfsplatznál, századunkra 8 óra után kerül a sor, nekem a múltkori módszer szerint most is sikerül meglógnom előle. Délután 2 órakor beosztják a 19. mars első századát. Jól megtermett, s nagy részben békebeli, de még harctéren nem volt (Szerbiában voltak, mint munkás osztag) legénységet kapunk. Schwarmomba egy Börcsök nevű fiatal bakát kapok. Századunk kap egy önkéntes káplárt Dr. Galamb makói ügyvédet. Már nem fiatal ember, de azért a századbeli altisztek nagyon morognak mikor őt teszik. Nagy sajnálatomra Vály hadnagyot, ki főhadnaggyá lett a 15. kompanihoz teszik, s helyette a marstól Korhec főhadnagy, egy mogorva idős ember veszi át a IV. zugot. Estére a 4. kompanit látogatom meg. Nemest nem látni, Ignyacsevnek és Brittynek nincs semmi baja.

Április 3. Délelőtt fegyvervizit, majd a cipőket és ruhákat cserélik ki. Összeszedik ezenkívül az összes alumínium kulacsokat a századtól, s emaílirozott kulacsokat adnak helyette. Állítólag azon okból, hogy az alumínium kell repülőgép alkatrésznek, másrészt mert a bakák újabban az alumínium kulacsokat gyűrű készítésére használták fel. Azonkívül akinek még nincs második kulacsa adnak neki. Délután a barakk környékén az utakat csináljuk, s követ törünk. Este 8 órakor a III. és IV. zugot felzavarják, s elmennek valahová dolgozni, de csak komót.

Alumínium és zománcozott vasbádog tábori kulacs Alumínium és zománcozott vasbádog tábori kulacs
(Ságvári György: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868-1918 című kötetből)

Április 4. Négy órakor reggel érkezik vissza a III. és IV. zug, egy nagy hajóágyút vontattak a Lokvica előtti utolsó kifolyótól északra előre elkészített betonállásba. Állítólag nem lesz itt jó helye az ágyúnak, mert a környék nagyon be van lőve, s sok gránát lyuk látszik a környékbeli terepen. Délelőtt megtudjuk, hogy felmegyünk divisions reservébe estére. No, erre a négynapi pihenőre érdemes is volt lejönni. Odakint a fronton nagy ágyúzás hallatszik, s ha nem tudnánk, hogy a IV. batalionunk megyünk váltani a divisions reservébe, még azt hinnénk baj van. Heimnek nem is szólok, csak őrmester Molnártól kérezkedem el a trénhez Edéhez. Ede is sok mindent ad, s megígéri, hogy Csízi baksi útján majd a stellungba is fog küldeni egyet, mást, s azonkívül, ha van valamire szükségem, csak írjak neki. Ebédkor már vissza is tértem a századhoz. Délután három órakor három olasz repülőgép kering a láger fölött, tüzérségünk erősen lövi őket. Délután ½ 1-kor szolgálatba jövök, mint napos, Juhász most is az inspekciósom. Van sok szaladgálni való.

Légelhárító ágyú Légelhárító ágyú
(Forrás: Kókay László hagyatéka)

Este ¼ 8-kor indulunk. Századonkint megy a batalion. Én a századunk legvégén megyek, mint napos, Korhec főhadnagy jön még csak utánam. A divisions reservében is fogunk, mint Molnár őrmester kiadta, napos szolgálatot tartani. Nem Segetinek megyünk, hanem a Pecinak oldalán át Lokvicába, s tovább a megszokott úton. A front déli részén, melyet jól láthatunk, nagy ágyú és puskalövöldözés és rakétázás folyik. A Vallone-völgyben a szerpentin aljában találkozunk a láger felé haladó IV. batalionnal, nem vártak be bennünket a divisions reservében, előbb hátra indultak. 9 órakor érkezünk fel a divisions reserve völgyébe, s századunk a múltkori helyét foglalja el. Mint hírlik, most már egyenesen innen fogunk stellungba menni, s addig is éjjelenkint dolgozni járunk. Ne is mondjam, hogy ennek nem örülünk. A múltkori helyemet foglalom le a kavernában, de nem fekhetem le, virrasztanom kell, mint naposnak éjfél után 1 óráig, s közben óránként váltanom a kaverna bejárathoz állított posztot. Egész idő alatt a kaverna előtt üldögélek, szívom a friss levegőt. A tenger felől még mindig dörögnek az ágyúk s néha a Vallone-völgyből is megszólal néhány ágyúnk. A fényszórók fénykévéje és a rakéták visszaverődő libegő fénye halványan ide a szakadékba is belátszik.

Kaverna belseje Kaverna belseje
(Forrás: Kókay László hagyatéka)

Április 5. 1 órakor Juhász veszi át a szolgálatot – én reggel 8-ig alszom, akkor felkelek, s leginkább a kaverna ajtó előtt üldögélek a bakákkal együtt. Délbe átadom a szolgálatot. Este 11 órakor vacsora után századunk dolgozni megy. A III. és IV. zug Opachiasellába megy, honnan valami anyagot fognak hordani valahová, zugunk és a II. zug pedig a kőfalat megyünk rakni a San Martinói útra, nem messze onnan, hol a műútból kiindul. A golyók, bár jó messze vagyunk még a fronttól, élénken fütyülnek és zizegnek körülöttünk, eleinte nem is ízlik emiatt a munka, de mikor látjuk, hogy nem nagyon ártanak a golyók, oda se nézünk. Az út nyugati (bal) oldalán rakják az emberek a kőfalat, mi csak felügyelünk rájuk. A már meglevő gyönge kőfalat 2 méter magasra és 1 méter szélesre kell felépíteni, s az éj folyamán legalább 20 méter hosszúságban. A köveket a környékbeli még civilek által emelt apró kőfalak elbontásából nyerjük. Az emberekre alaposan ügyelni kell, mert a sötétben, hacsak tehetik, meglógnak a munka elől, s a bokrok közt elbújva cigarettáznak. A fronton meglehetős csend van, csak a fegyverek ropognak szünet nélkül és a golyók fütyülnek, csapdosnak körülöttünk. A rakéták sűrűn követik egymást, s egy hatalmas olasz fényszóró Grado irányából kutatja az égboltozatot, nyilván repülőket keres. Amint néha-néha megpihen a kévéje az égboltozat valamely pontján, olyan mint egy óriási üstökös. A fényszóró kévéjének halvány visszfénye látszik az égboltozat ellentétes oldalán is.

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „Istenem, de szép is az a kitüntetés…”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

Szólj hozzá!

Címkék: kókay lászló san martino del carso szegedi 46–os gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr35140371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása