Két éve kezdődött a szlovákiai sztropkói járásban található Velkő (Vel’krop) település melletti katonai temető helyreállítása. A visegrádi alap támogatásával zajló munkálatok legutóbbi fázisában a blog és az alapítványunk képviseletében mi is részt vettünk.

A Duklai-hágó alatt, az Ondavától északkeletre a Laborc-vidék délnyugati területére eső térségben vagyunk. 1915 telén-tavaszán a Magyar Királyság területére történt orosz betörést követően, az osztrák-magyar 3. hadsereg kötelékében rengeteg magyar kiegészítésű alakulat harcolt ezen a vidéken. Itt küzdött a VII. hadtest is, amelybe a 17. közös és a 20. honvéd hadosztály tartozott, s kötelékükben itt szolgáltak azok az ezredek, amelyek nyártól már az olasz fronton a Doberdó-fennsík védelmét látták el. 1915 tavaszán az Ondava és az Olika folyók közötti terület védelme volt a József főherceg irányítása alatt álló hadtest feladata.

 (Doromby József és Reé László szerk.: A magyar gyalogság című kötetből)

Így kerültek Velkőre és vívtak a környékén véres harcokat a karánsebesi 43., a temesvári 61. és a károlyvárosi 96. közös gyalogezred katonái, de megfordultak ott a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred századai is. Visszaemlékezéseiben a hadtestparancsnok is gyakorta emlegeti a település nevét. Később a falutól 5-6 kilométerre délre található Korumkó hegy gerincét és két oldalát a 20. honvéd hadosztály ezredei, míg az ettől nyugatra eső területet a 17. közös hadosztály alakulatai védelmezték. A Korumkó környékén zajlott eseményekről és korábbi helyszíni bejárásunkról már a blogon is beszámoltunk.

 Velkő – Vel’krop Google térképen

A velkői katonai temető kutatási és helyreállítási munkáiba a Krajczáros Alapítvány megkeresésére kapcsolódtunk be. A hadisírok gondozását felkaroló civilszervezet az első világháborús katonai temetők helyreállítására létrejött visegrádi munkacsoport magyar partnereként vesz részt a munkálatokban. A tevékenység főszervezője a homonnai központú hadtörténeti egyesület, a Klub Vojenskej Histórie Beskydy. A kutatások és a velkői helyreállítási munka vezetője a civilszervezet elnöke, Martin Drobňák történész, aki a katonai temető kialakításáról szerzett kutatási eredményeit megosztotta velünk is. Tőle tudjuk, hogy egy utólag létrehozott nagy gyűjtőtemetőről van szó, aminek a kialakítására az itteni harcokat követően, a környékbeli elhagyott katonai temetőkben nyugvó hősi halottak exhumálásával és összegyűjtésével került sor. Ismeretei szerint az orosz front legnagyobb háborús temetője került itt kialakításra. 1916-ban a Mezőlaborcon felállított háborússír gondozó alakulat feladata volt a környékben szétszórtan található számtalan sír és temető felkutatása. A temetőbe vegyesen temettek osztrák-magyar és orosz hősi halottakat. A levéltári források tanulsága szerint exhumálási és áttemetési munkák az impériumváltást követő időszakban is folytak. Az ekkor készült temetőkataszter 8662 ismeretlen hősi halottról tesz említést. Szintén háború után készült a 48x70 méter alapterületű, csak tömegsírokat tartalmazó temető alaprajza is.

 (forrás: Vojenský historický archive, Bratislava)

A fent említett szlovák és a magyar mellett a lengyel Crux Galiciae és a cseh Signum Belli 1914 hadisírgondozó szervetek együttműködéséhez sikerült elnyerni a Visegrádi Alap támogatását. Vel’krop település polgármestere, Marián Prokopič szintén a temető helyreállítás lelkes támogatója, s maga is részt vesz a fizikai munkákban is. A szervezetek önkéntesei közreműködésével folyó helyszíni tevékenység központja is a polgármesteri hivatal épülete lett. Itt nyertünk mi is elhelyezést a legutóbbi, 2012. június 15-16-án zajlott önkéntes akció során.

 Velkő napjainkban délről, a temetőhöz vezető gyalogútról

A fákkal, bokrokkal dúsan benőtt temető korábbi alkalmakkor történt megtisztítását, a temető pontos területének a „megtalálását”, körülhatárolását, a tömegsírok azonosítását követően most a sírhalmok korabeli vázlat szerinti markánsabb elhatárolása, földdel történő feltöltése és a közöttük található utak kaviccsal való felszórása volt a feladat.

 A kiindulási állapot a tömegsírok halmaival

A két nap alatt több mint harminc fős nemzetközi brigád így döntően két csapatra oszlott. A társaság egyik része ásóval, csákánnyal, lapáttal, gereblyével, baltával felfegyverkezve a tömegsírokat határolta körbe, töltötte föl, az utakat alakította ki, míg a másik a kavicsot lapátolta és talicskázta az utakra.

Az alábbi fotó hátterében a jobb oldalon a munka eredményeként már jól kivehető a vázlat közepén is megfigyelhető, L alakban kialakított tömegsír, s mellette a további három sírhalom.

A következő, kézi kamerával készített saját amatőr videofelvételem a temető magasabban fekvő déli részéről mutatja a munkálatokat és a temető jelenlegi állapotát.

A munkálatok második napján Marián Kušnir szlovák kutatótársunkkal időt szakítottunk arra is, hogy a m. kir. székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred emlékeit kutatva egy rövid közös terepbejárást is végrehajtsunk a közeli Korumkón, amiről majd külön is beszámolunk. Az intenzív fizikai munkával telt két nap végén a szervezők névre szóló emléklapot adtak át minden résztvevőnek és közös fotózásra is összegyűltünk.

Csehek, lengyelek, szlovákok és magyarok a közös múlt iránti érdeklődésen alapuló futó ismeretségen túl sok új barátra is szert tettünk az együtt végzett önkéntes munka és a gondos vendéglátók által biztosított bőséges étkezések melletti beszélgetések során.

A munkánk végeredménye látványos volt, azonban nagyon sok még a tennivaló, hogy a temető 2014-re, a projekt tervezett befejezésének az idejére méltó módon állítson emléket az itt végső nyughelyre lelt sok ezer hősi halottnak, közöttük a jelenleg még névtelen magyar katonáknak. A folytatásról mi is beszámolunk.