Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 5. rész
Életsorsok hirtelen változása, személyes és családi tragédiák sora villan fel a napló mai fejezetéből. Kemény doktornak orvosként és bajtársként is sok munkája akad. A Krn-ről indított és balul végződött támadást követően a segélyhely átalakul műtővé. A Sleme mögött dandártartalékban sincs nyugalmuk.
[1915.] június 6., este van. Nagy hideg estefelé, hát még éjjel. Már a harmadik napja, hogy a mi 15. és 16. századaink az 58. és 91. pár századával leszorult a völgybe. Támadást csináltak s most nem tudnak feljönni. Ahogy valaki kidugja a fejét rögtön gépfegyver és puska fogadja. Rettenetes helyzet. A sebesültek két-három nap múlva tudnak felmászni. Hogy ki vannak éhezve. Hogy néznek ki. A kenyerünk itt van, de senki sem meri levinni. Ma majdnem 100 sebesült ment át a kezemen. A lövések nagy része szerencsés, kis fokú sérülések. De van halálos is elég. Az 58-nál van sok súlyos ágyúsérülés. Egyiknek egész lábát leamputálta a gránát. Kevesen vagyunk itt, de az hagyján volna, a fő baj az ágyúhiány. Egyes sebesültek szerint a 15. és 16. század már fogoly, 50 ember éjjel felszökött, felmászott valahogy. E századnak igen sok a sebesültje is.
Sebesültszállítás az olasz fronton
(Forrás: Vasárnapi Újság, 1915)
Június 7-én hétfőn arra a kellemes meglepetésre ébredtünk, hogy a 15. és 16. század feljött az egérfogóból. Maga a 15. század több mint 70 embert veszített. Veszett helyzet volt. Az 58-tól igen súlyos sebesültek érkeztek, mind ágyúsérülések, egynek ma leamputáltam a bal lábát boka felett. Egészen bűzlött már, elpusztul, ha úgy maradt volna a reglama szerint. Cseh gyerek a 91-től. Mikor elvitték kalapját emelgetve még messziről is köszönte. Szólni alig tudott. Egy liternyi teát, kávét elfogyasztott a műtét alatt.
Reggel itt a parancs, hogy a zászlóalj visszamegy a régi helyére, a Sleme csúcs mögé. 9-kor délelőtt indulunk, de nem a múltkori rettenetes úton megyünk, hanem Duple planinán keresztül, de ez az út is helyenként életveszélyes. Irgalmatlanul elfáradva érkezünk este 9-kor a rendeltetési helyünkre, mint ú.n. dandártartalék, Nova planinára. Öt házból áll ez a hely teljesen modernül berendezett tejcsarnok féle, sajtkészítő hely. Itt hálunk. Egész éjjel esik.
A napló eseményeinek helyszíne a Google Maps műholdas térképen
9-én reggel rettenetes dörejekre ébredünk. Felettünk 200 lépésre robbannak az ellenség 15 centiméteres gránátjai. Minden percben várjuk, hogy belénk üt. Ha csak 1 centiméterrel jobbra céloznak, oda vagyunk. Irtózatos dörrenések, lövik a Sleme csúcs mögötti részt, ahol biztosan éreztük eddig magunkat.
Úgy 10 óra körül egy gránátdarab fején találja Orbán Károly őrvezetőt, még Bilekből jön velünk, feleséges ember. Most itt hörög mellettünk, mindent megpróbálok vele. Zsebében egy elavult erszény, benne papírba csomagolva van 10 korona. A szerencsétlen tán érezte szomorú sorsát, mert a papírra, amibe a 10 korona be van csomagolva a következők vannak írva: „Orbán István Bihar megye, Tenke, Árpád u. házszám 515. fija Orbán Károly. Kedves barátom írd meg haza a szüleimnek, feleségem Orbán Zsuzsika.”
A Sleme gerince, háttérben a Sleme planina és a Rdeči Rob délről a Mrzli Vrh oldalából napjainkban (A képet Lippai Péter készítette a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának 2003. júliusi terepbejárása alkalmával)
Most én lettem ez a kedves barátom. A társai szerint mindig csak a gránáttól félt, ez is lett a vége. A zsebében levelezőlapok a feleségétől. Egyiken írja, hogy ők otthon egészségesek, csak kár, hogy az ünnepeken ő /:a férj:/ hiányzott, hogy a gyermek nagyon rossz, nem akar aludni, csak dalolni stb. Ma már az anya sírni, s a gyermek tovább is boldog tudatlanságában dalolni fog, míg apja elnémulva örökre itt nyugszik az olasz határon a Sleme csúcs tövében, közel oda, ahol halálos sérülését a bal halántékán kapta.
Érdekesen szomorú volt Sandró György /:Kardó, Bihar megye:/ halála. 31-én az első ütközetünknél, amikor igen nagy ágyú- és puskagolyótűzbe került a 16. század, a szerencsétlennek megzavarodott az elméje s elkezdett futkosni a legnagyobb tűzben, de baja nem történt, pedig az ellenfél látta, ahogy hadonászva, kiabálva szabadon szaladgált. 2-án mentünk azon a rettenetes éjjeli marschon fel a hegyre, poggyászunk visszamaradt s ennek az őrzésére maradt vissza a szerencsétlen. Már teljesen le volt csillapodva. Beült egy házba biztos helyre. Ide intézték a támadást az olaszok, itt esett el Rizetti alezredes is, de Sandrón is újra kitört a félelem okozta elmezavar s eközben egy srapnel agyonütötte.
A Sleme planina házai (ahol Sandró György elesett), a Sleme gerince és háttérben a Mrzli Vrh hegytömbje napjainkban. A fotó északról a Rdeči Rob oldalából, Rizetti alezredes halálának helyéről készült. (A képet Négyesi Lajos készítette a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának 2002. augusztusi kutatótábora alkalmával)
Némelyik egyáltalán nem halálos lövés halálossá lesz, mert vagy dum-dum vagy mi nekünk új dolog, az olasz a különben nagyon humánus vékony acélhengerű golyóját kiveszi a réz hüvelyből és fordítva dugja vissza, tehát a golyónak lapos vége éri a testet. A dum-dum és a megfordított golyókon kívül súlyossá teszik a sérüléseket a sziklákon gyakran keletkezett gellerek. A dum-dum csinálja a legborzalmasabb sérüléseket a gránátok után.
Az olasz hadseregben 1891-ben rendszeresített Mannlicher Carcano puska 6,5 mm-es hat lövedékes töltőléccel (Forrás: flickr.com/photos/hansderegt)
Itt az értesítés, hogy hadosztálytartalék leszünk. Meddig tarthat ez az állapot. Visszamegyünk a Mrzli Vrh mögé, oda ahol már egyszer voltunk. A 46-osok fedezékeiben vagyunk. Gyönyörű nap június 10-én.
Előző rész: „Zöld, tollas civil kalapjuk a leglehetetlenebb helyen tűnik fel”
Következő rész: „a legveszélyesebb helyre, a Mrzli Vrhre fel”