Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 4. rész
1915. június 2-án hajnalra a zászlóaljával együtt Kemény doktor is megmássza a Krn hegyet, ahonnét támadást kell indítaniuk. A tollas kalapos alpinik mellett a magasságokkal, a hóval és a hideggel is fel kell venniük a küzdelmet. Temetni is csak a hóba tudnak…
Mi voltunk a jobb szárnyon, nekünk a Koslace nevű magaslat elleni támadás volt a fő célunk s hogy az összes ágyútüzet magunkra vonva azalatt a többi zászlóaljak lejöhessenek a völgybe Krn falu irányába. A 3. dandár akarta az ellenséget az Isonzóba nyomni 5 zászlóaljjal, holott az ellenség itt sokkal több s a legjobb csapatai, alpesi vadászok, vannak velünk szemben. Mi akartuk 5 órakor reggel a támadást kezdeni, de az ellenfél megelőzött s már fél 5-kor az egész vonalon támadott. Nagy köd volt, iszonyú hideg, embereink most érkeztek meg 10-11 órai súlyos, életveszélyes menetelésben kimerülve s ezekkel [kellett] rögtön támadásba menni. Ágyúink nem lévén, semmire sem mentünk, ellenben az ellenfél nagy helyet elfoglalt, 10-12 ágyúlövés esett egyszerre egy helyre. A 46-osok irtózatosan ráfizettek, állítólag Rizetti alezredes elesett volna.
Tollas kalapú alpini (olasz hegyivadász) tüzérek egy hegyiágyúval
(Forrás: battaglionealpinisusa.com)
A mi zászlóaljunk is támadásba ment át a Krn-től lefelé, de rettentő ágyútűzbe került, lefelé csak mentek, de fel. A szerencsétlen sebesültek meg sem mertek mozdulni, mert felfelé jövet nincs fedezék. Volt egynehány, aki csak éjjel próbált visszafelé mászni, de akkor meg a mieink irtózatos tüzelést indítottak rájuk azt hívén, hogy ellenséges járőr. Kettő volt ilyen. Reggelig vártak a kövek közt a havon megsebesülve 2000 méternél magasabb hegyen egy nap s egy éjjel a nagy hidegben. Ez a Kárpátokban sem volt rosszabbul. Alig tudtam életre hozni őket feketekávéval, teával. Később, délután a zászlóalj visszavonult, látván, hogy magára maradt. Volt pár finánc, csendőr, népfelkelő sebesültem is. Nincs fa, nincs ennivaló, a hideg rosszabb, mint az éhség. Meleg ruhája nincs senkinek. Egyik halottnak kétszersültmorzsával vannak tele a zsebei, két skatulya gyufa, két forint, egy levél az anyjától, amelyben figyelmeztetés is van, hogy vigyázzon ám magára. Egy másik halott egy öreg honvéd, nagycsaládos ember, csak a hóba lehet eltemetni őket.
Este 11-kor a Krn-ről, mivel roppant hideg van, fa nincs, s így nem tüzelhetünk és a sebesültek a kemény havon feküsznek jajgatva, meg hideg ragyás eső is esik, lecsúszunk a rengeteg hómezőkön át, amelyeken itt-ott nagy hasadékok vannak, a völgybe, amely hely közelebb is van a zászlóaljhoz, a Planina Polju nevű faluba. Három földbe ásott szalmaviskó, birkaistálló. Tizenhárom sebesültemet valahogy összetömöm itt. Legalább tető van felettük, ha esik. A nagyváradi 4-es honvédek egy szakasza volt benne. Magam is a sebesültek közt ülve alszom. Jajgatnak, nyögnek, de már megszoktuk, mint fiatal férj az első gyerek sírását.
A napló eseményeinek színtere a Google Maps mai műholdas térképen. Sötét kékkel jelöltük az osztrák–magyar csapatok által megszállt, pirossal pedig az olaszok által elfoglalt területeket.
A tegnapi támadás, ahogy ma megtudtuk, súlyosan végződött. Az olaszok feljutottak a hegyre, a 46-osok a rengeteg ágyútűz elől meghátráltak, tüzéreink kivették a verschlusst s már visszamentek, amikor Rizetti rohamra vitte a szegedieket s leverte az olaszokat, mialatt ő szíven találva halva maradt. A legderekabb törzstiszt volt a dandárban. Állítólag a 46-osokat teljesen megsemmisítették.
Rizetti alezredes haláláról, illetve a fenti harcokról a 46. gyalogezredbeli Dr. Szojka Kornél is beszámol visszaemlékezéseiben.
A szegedi 46/III-asok 1915. június 2-ai harcainak helyszíne napjainkban és az események vázlata (Négyesi Lajos: 46-os szegedi bakák a tolmeini hídfőben
című kötetéből)
A mieink a Mrzli Vrh, Sleme csúcs, Sleme planina, Vrata magaslatokon foglalnak állást. A 37. a Vrata és a Sleme planina közti rettenetesen havas Krn-ön áll. Csapataink lassan lemennek a veszedelmes sziklákon, erre rettenetes ágyútűzbe kerülnek. Még lefelé csak megy valahogy, de visszajönni. Pláne a sebesült, az meg sem mer mozdulni. Vannak szerencsétlenek, akik egész nap egész éjjel a sziklák közt voltak. Nappal az ellenség miatt nem tudtak felfelé jönni, éjjel meg a mieink lődöztek rá. Megint szerbiai módon megy minden, csak előre. Micsoda támadás, ágyú nélkül és lefelé menni a rettenetes sziklafalakon, lefelé, ahonnan nincs visszatérés. Vagy győzni, vagy halni. Tőlünk és az 58-asoktól legalább 50 ember lezuhant és szörnyet halt. Maga Schmued őrnagyunk is leesett, s majd agyonzúzta magát. Kórházba kellett küldeni Kronauba.
Egyáltalán nem valami fényesen állunk. Mi itt zászlóaljakkal dolgozunk, míg ellenfeleink hadosztályokkal, hadtestekkel. Az olaszok nagyon jól lőnek, főleg a puskával, de az ágyúik is. Hegyre úgy másznak, mint a zergék. Zöld, tollas civil kalapjuk a leglehetetlenebb helyen tűnik fel. Ágyújuk is sokkal több van. Ma [1915. június] 4-én még Tolmein a mienk, ellenben sok állást vesztettünk.
Alpinik a Krn (olaszul Monte Nero) térségében
(Forrás: battaglionealpinisusa.com)
A sebesültek szállítása egyenesen rettenetes, ilyet még Montenegróban sem láttunk. Csak egy lábnyi, sőt néha annál is keskenyebb gyalogösvények vezetnek, s itt kell hordágyakat vinni. Azután mindenki erre az egy ösvényre szorul, ahol élő ember egymást ki nem kerülheti.
Rettenetes megpróbáltatásoknak vannak a csapatok kitéve, a Kárpátokban ilyen magasban nem voltak. Egyesek menekülni is akarnak, míg a legénységnek ez lehetetlen gondolat is.
Most este, 4-én jön a híre, hogy a 37-es, 58-as, 91-es zászlóaljak lementek a völgybe s most nem tudnak visszajönni, sőt állítólag az 58-nak nincs tölténye sem. Mi lesz reggelig? Nagy szél van, kutya hideg, blúzban, köpönyegben, két pokrócban, gumikabát alatt alig lehet kitartani. Hát a szegény bakák, talán foglyokká leszünk?
Előző rész: „Borzalmas út lehet ez nappal is, hát még éjjel..."
Következő rész: „Ma majdnem 100 sebesült ment át a kezemen"
