„Hagyd csak fiam, legalább majd erősebben köpdösöl tőle…”

2011.09.05. 07:14 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 36. rész

Nyugodtabb napok

Másnap, 9-én fuvart kaptam. Egy kétkerekű, kétlovas staflival fel kellett mennem az előttünk levő óriás hegyekbe. A legközelebbi katonai telepre kellett vinni élelmet, muníciót. Volt vagy 150 stafli, mindegyikbe két apró, mokány hegyi ló volt fogva. A raktárból felpakoltam én is két zsák tengerit és megindultunk felfelé, mindig felfelé a vadregényes, erdős hegyoldalban, kezdetleges keskeny erdei úton. A két zsák tengeri is nehéz volt, hátul gyalogolva hajtottuk a lovakat. Minden 100–150 lépésnyire megálltunk pihenni. Ilyenkor nagy kődarabot tettünk a kerék alá, hogy vissza ne guruljon. A hegyoldalak, mélyedések tele voltak hóval. Sok helyen apró források, kis hegyi patakok csobogva csörgedeztek lefelé, friss, jó hideg ivóvizet szolgáltatva. 3 óra kellett, míg felértünk egy katonai telepre, ahol lepakoltunk és ismét visszaindultunk lefelé, a kerekeket megkötözve. Délre visszaértünk a táborunkba.

Hadtápállomás az olasz fronton, Vasárnap Újság 1915 Hadtápállomás az olasz fronton, Vasárnap Újság 1915

10-én ismét pakoltuk fel a raktárból a staflira a sok szalonnát, paszulyt, krumplit, kenyeret zsákokban, kávét ládákban. Mily sok kenyér megy már itten is pocsékba! Hát még míg a rajvonalba ér? Üres óráimban beszélgettem Szántó cimborával, el-elnézegettük a körülöttünk levő óriási havasokat. Itt lenn a völgy fenekén kellemes időjárás volt. Ha a hegyoldalakon az eső esett, elbámulva szemléltem néha, hogy az eső mint esik a fellegből lenn a völgyben, miközben a hegyek csúcsai tisztán látszottak a fellegek felett. Lenn a völgyben 9 órakor jött fel a nap, és 3-kor már lement. Júniusban! Mert a minket környező óriási hegyektől csak 9 órától 3-ig láttuk a napot.

Délután üres négykerekű taligákat kellett behúzatni Kronauba. Én is behúzattam egyet. Közben szerencsétlenség is történt. A keskeny úton kocsik és autók jöttek szembe, két ló elragadt és összetörte a kocsit. Egy kocsi pedig felborult. Benn a városban ismét találkoztam Papp Géza tiszteletessel, ki örömét fejezte ki afelett, hogy már jobb egészségem van. A városon kívül Sebesi Lajossal találkoztam, kivel sokáig elbeszélgettem, adott hét pakli dohányt. E napokban már nem szűkölködtem semmiben, csak levelet nem kaptam hazulról május 23-a óta.

11-én is csak ott segítettem a raktár körül, kocsikat fel- és lepakolni. E napon láttam e vidéken honos mérges vipera kígyót, melynek csípésétől még a rajvonalban is óva intettek minden katonát. E viperák 25–30 centiméter hosszúak, foltos, barnás színűek és csípésük feltétlen halált okoz, ha a seb helyét rögtön ki nem szívják, vagy égetik.

12-én, szombaton váratlan események történtek. Délben ebédért voltam a konyhán, mikor jöttek ismét a sok sebesültek. Már messziről megismertem Csepregi Imre sógort, a többiek között felkötött karral. Váratlan meglepetés volt a találkozás e helyen. Ő leült pihenni, én pedig bő és jó ebédet hoztam neki. 10-én sebesült meg, a jobb karján fúrta át a golyó. Sokáig beszélgettünk, én kértem tőle és ő ideadott 30 koronát kölcsön. Én pedig útravalóul teletömtem a zsebeit tiszti cvibakkal. Azután elbúcsúztunk, ő ment a többiekkel a városba, és onnan vonaton tovább a kórházba.

Délután a patak partján egy szikladarabon ülve, levélírással voltam elfoglalva, midőn jöttek a városból a kocsik. Kotró már messziről kiáltotta, hogy csomagom van. Siettem a raktárhoz a csomagokat leszedni, sőt rám bízták, hogy osztályozzam azokat, a századokét küldik tovább a rajvonalba. Az utolsó kocsin tényleg ott volt az én csomagom is, faládikában. Jelentettem a főhadnagynak, aki azt felelte, hogy bontsuk fel és ő megvizsgál mindent, mert a romlott élelmet el kell dobni.

Levélírás, Vasárnapi Újság 1915 Levélírás, Vasárnapi Újság 1915

Előbb is, felül a ládikában, egy kis darab kenyér volt megpenészedve, azt eldobtuk. Azután egy ingbe öltözve egy üveg szilvapálinka, ismét egy gatyában burkolva egy üveg rum. A főhadnagy jóízűen nevetett, hogy kiöltözködtek az üvegek. Azután tábori lapok, levelek, újság, gyufa, dohány és szivar. A szivarok közül 2–3 penészes volt, el akartam dobni, de a főhadnagy mondá: „Hagyd csak fiam, legalább majd erősebben köpdösöl tőle.” Igen finom, jó ember volt az a Gombkötő főhadnagy. Íme, a május 13-án feladott csomagot június 12-én kaptam meg. Szerencse, hogy a feleségem nem tett a csomagba semmi romlandó élelmet a kis kenyéren kívül, mert úgyis el kellett volna dobálni. Örömmel vittem a ládikámat a kocsinkhoz, hol megkínáltam a hazai italokból Kotró és Szántó cimborákat is.

13-ika, vasárnap is a szokott foglalkozással telt el. Segítettem a staflikat megpakolni, később a konyhánál krumplit hámoztunk. Déli ebéd után általában hosszúakat lehetett aludni. Most már mindenem volt, semmiben sem szenvedtem szükséget, csak újabb leveleket nem kaptam még kézhez. De erősen reméltem, hogy vagy a századnál, vagy az utászoknál van, de mivel mi azoktól messze voltunk, nem kaphattam kézhez a leveleket.

A Bihar megyei Árpád községből a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. február 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó B. Sárközy Gergely visszaemlékezése a sorozástól követi nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva 2011. január 3-tól kezdve, hétfői napokon közöljük blogunkon. A cikksorozat első része.

Következő rész: „Nyomorult, rongy népség közé kerültem”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

2 komment

Címkék: b. sárközy gergely kronau papp géza tábori lelkész gombkötő főhadnagy

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr73203094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.09.08. 21:42:42

Amíg a hegyoldalakon apró források fakadtak, és jó hideg ivóvizet szolgáltattak, addig a magas hegyek védőállásaiban harcoló 4-es honvédeknek a víz beszerzését is meg kellett oldaniuk. Tavasz István tartalékos főhadnagy erre így emlékezett vissza:
"Lejjebb, a völgy közelében, a lejtő még erdős volt, feljebb mindenütt ritkult, majd csak egy-egy széttépett bokor, majd teljesen megszűnt a növényzet, csak a rideg, kopár, víznélküli sziklás lejtő maradt a szép fekete szántóföldek magyarjainak. Forrás nem volt sehol, csak itt-ott volt a júniusi melegben a naptól védett hajlatokban egy-egy kis hómező. Innen hordták a honvédek a havat a főzéshez, ivóvíznek. Persze hamar rájöttek, hogy nem gazdaságos egy csajka hóért a keserves utat megtenni a hómezőig, hiszen egy púpozott csajka hóból alig lett egy kevéske víz. De nem azért volt honvéd a honvéd, hogy ne tudjon segíteni magán. A hómezőn nagy kockákat pűföltek össze jó keményre, rudat dugtak keresztül a hókockán s így cipelték a "vízkonzervet" állásaikba, ahol a kő közé helyezték el, sarkával lefelé s alátették a csajkát, melybe állandóan csepegett a "friss", sajátságos füstízű hólé. Voltak, akik - a baka elpusztathatatlan humorával - vadonatúj kincstári gatyát tömtek meg hóval, felakasztották a fára, sziklára, ahová éppen lehetett s a bekötött két szára alá helyezték el csajkájukat."

Lyle Scott 2019.03.09. 14:52:25

@RózsafiJános: Ez nagyon jó (még így 8 évvel is a hozzászólásod után)! :)

Itt meg egy kis videó, hogy pontosan merre is járunk: www.youtube.com/watch?v=g-x0XTUTNQg

01:18-tájékán volt a tábor. 32:43-nál, amikor az autó balra fordul Bovec felé, akkor már végig a Soca (Isonzó) legfelső folyása mellett halad az út. 39:46-kor pont a nagy katonai temető mellett haladunk el. 39:57-kor pontosan milliméterre :) a Monarchia csapatainak tökéletesen felújított sáncvonalának bejáratánál vagyunk (balra lehet bemenni). A videó végén, a körforgalom környékén volt pontosan a frontvonal. Onnét tovább már az olasz katonák lőállásainak maradványait találhatjuk meg.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása