Első nap a fronton: majdnem orosz hadifogságban…

2016.04.11. 07:02 :: PintérTamás

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 4. rész

slovensky

Beosztását követően tüzérünket az első éjszaka a karpilowkai erdőben az első állásban lévő tüzérségi megfigyelőhöz küldik, ő azonban gondolataiba mélyedve eltéved a sötétben…
 
 
 

 

Én tehát a Karpilowka - Olyka körüli frontszakaszon teljesítettem szolgálatot. Hogy ez milyen volt, mindenki el tudja képzelni, ha elolvassa az alanti tájképleírást, amit ezredünk naplójában megörökítettek. „A vidék sík, a szintkülönbségek elenyészőek. A terep födözete fák, hatalmas, összefüggő szálerdők, lombosak és tűlevelűek és a mi alföldi tanyáinkhoz hasonlóan, néhány elszórt parasztház. Falvak, kivált a Putilowka (patak) mentén sűrűn települtek, ezekre azonban már csak néhány kőfal és roskadozó kémény emlékeztetett. Két, észak-délnek nyújtózó erdő között a Putilowka mindkét partján tekintélyes szélességű tisztás sávval. Elmélyülő medrével ez a patak az ellentétes parton beásott orosznak éppúgy, mint önmagunknak természetes akadálya volt. Feljebb, Karpilowkánál, a tisztás sáv megszűkült és csakhamar meg is szűnt. itt vonalaink – mindkét félen – már erdőben feküdtek. Az első vonalak a sok futó-, összekötő, előretolt stb. árok miatt, mindkét részen valóságos labirintussá folytak össze és még a sok gyakorlattal bíró megfigyelőnek is hosszabb, türelmes vizsgálódásra volt szüksége, amíg az ellenség tényleges első vonalát kétségtelenül megállapíthatta. A második állásnak (vonalnak) az erdőszegélyen való előkészítése mindkét részen önmagától adódott.”

A 4. honvéd tábori ágyús ezred ütegeinek tüzelőállásai 1916 júniusának elején A 4. honvéd tábori ágyús ezred ütegeinek tüzelőállásai 1916 júniusának elején
(forrás: Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története című kötet)

Annyira eleven ez a terepleírás, ha akárhányszor elolvasom, magam előtt látom. A vidéket, ahol ezredünk egy huzamban fél esztendőt töltött el, és innen indult el az a történelmi tragikus esemény 1916 év nyarán, amit Bruszilov orosz tábornok az olykai frontszakaszon megindított, és a mi futásunk egészen a nyár végéig Zaturcsiig tartott. De egyben ezen rövid terepleírás meg fogja indokolni azt a velem megtörtént és majdnem tragikussá válható eseményt is, amit most röviden ismertetni fogok.

Majdnem az első nap orosz fogságban

Amint az elején említettem, kivagonírozásunk után este, sötétben, erdőben, szakadó esőben gyalog meneteltünk ezredünk tüzelőállásába és az éjszakát tábortűz mellett ázott és vizes köpenyben virrasztottuk át és reggel a II. tüzérosztály 3. ütegének állományába kerültem, mint telefonista.

Még aznap délután parancsot kaptam, hogy szolgálattételre a rajvonalban levő tüzérségi megfigyelői állásba kell mennem. Ekkor tudtam csak meg, hogy az igen nagy kiterjedésű karpilowkai erdő egyik tisztásának a közepén elhelyezett 3. üteg lövegállásában vagyunk. A szállások a tisztás innenső oldalán levő erdőségben voltak szétszórva. A parancs és az útbaigazítás katonai szokás szerint határozott és igen rövid volt. „Nézze, kérem ennek a tisztásnak másik oldalán van egy erdei nyílás, azaz út. Átmegy ezen a nagy tisztáson és a hóban kitaposott úton eljut az innen nem látható erdei útba és abban mindaddig megy, míg újból egy másik nagy tisztásra nem ér. Ezen a második tisztáson húzódik a mi gyalogságunk rajvonala és ott majd megmondják, hogy melyik részen van a tüzérségi megfigyelő.”

A nyitrai 14. honvéd gyalogezred lövészárkának egy részlete a Putilowka mellett A nyitrai 14. honvéd gyalogezred lövészárkának egy részlete a Putilowka mellett
(forrás: Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története című kötet)

Ezzel elindultam úgy d.u. 4 óra felé a hóban kitaposott úton, hószállingózás között. Rohamosan sötétedett és a hó is lassan belepte az egyedüli tájékoztató utat. Valahogy mégis eljutottam a megmagyarázott erdei úthoz, amely a sűrű erdőn vezetett keresztül. Szerencsére itt már a sötétben sem lehetett eltévedni, mert a behavazott és kivágott erdei út mégiscsak látszott. Talán negyed órát mehettem, amikor előttem az út bal oldalán pislákoló világosság tűnt fel. Amikor odaértem, láttam, hogy egy égő gyertya fénye világít egy friss katonasíron. A kereszt fehér nyírfaágból összetákolva és a kereszt tetejére volt téve az elesett katona rohamsisakja. (Itt valószínűleg téved az író, mert a rohamsisakokat ekkor még nem rendszeresítették. - A szerk.) A sír egyébként névtelen volt. Hat vagy hét napja múlt el csak a halottak napja s valószínű, hogy a sírra a gyertyát valamelyik bajtársa tehette, akinek az úton szintén dolga lehetett.

Megilletődve álltam meg a sír előtt, rövid imát mormolva és magamban mondtam: „Ki tudja, mához egy évre gyújt-e majd valaki neked gyertyát jeltelen sírodon.” Majd megindultam tovább gondolataimba elmélyedve. Erdei út, tisztás, rajvonal, tüzérségi megfigyelő, az otthon, az otthon hagyott szeretteim, mind, mind összevisszaságban gomolyogtak agyamban és kábult fejjel csak mentem és mentem tovább, hogy meddig, bizony nem is tudom. Fáradtan, fázósan és úgy testileg mint lelkileg teljesen összetörve egyedül és senkivel nem találkozva.

Egyszer csak arra riadtam fel, amikor rám kiálltottak:
- Állj! Ki vagy? Jelszó!” - hallatszott az erélyes katonai felszólítás. Megálltam és hirtelenében a meglepetéstől nem szóltam semmit, mert nem is tudtam tulajdonképpen hol is vagyok.
- Ki vagy?”- hangzott az újbóli, de most már erélyesebb hangú felszólítás.
- Tüzér, feleltem nyugodtan. Megyek a rajvonalba a tüzérségi figyelőbe!
- Melyik rajvonalba, az orosz rajvonalba?! - hangzott vissza a kérdéses válasz. Ekkor láttam a hó adta világosságban, hogy egy nagy tisztáson vagyok és egy havas gödörből előbújt, szuronyos puskával, a lábán szalmapapucsban egy baka, aki minden bizonnyal a két rajvonal között előörsi szolgálatát teljesítette.
- Nem az orosz, hanem a mi rajvonalunkban levő tüzérségi megfigyelőbe akarok menni - feleltem újból.
- No jó, hát jöjjön velem a százados úrhoz!

Csak ekkor eszméltem fel igazán, hogy én egész véletlenül olyan helyen mentem át a hóval betakart, egyébként már fedett rajvonal fölött, ahol a drótszöges spanyol bak a járőrök részére félre volt húzva és én gondolataimba mélyedve a fedett rajvonalon minden akadály nélkül keresztülmentem és ha történetesen az előre kiállított őrszem engem meg nem állít, akkor én pár száz méterrel tovább szép csendesen mindjárt az első napon átsétáltam volna a muszkák rajvonalába és fogságba kerültem volna, minden harci ténykedés nélkül.

Az őrszem hivatásának komolyságával megjegyezte.
- Ezt mondhatja mindenki, alighanem kém, vagy mi a csodabogár maga. Ezzel erélyes szavakkal „Előre!” és elvezetett a mi rajvonalunkba, ahol a földalatti gyertyavilágítású fedezékben éppen esti feketekávéját fogyasztotta a százados és előtte valamilyen könyv volt kinyitva. Amikor az őrszem megtette a jelentést a gyalogsági százados komoly, de azért barátságos hangon azt kérdezte:
- Hova akart menni?

Tiszti fedezék Olyka környékén 1916 tavaszán Tiszti fedezék Olyka környékén 1916 tavaszán
(forrás: Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története című kötet)

Én elmondtam neki, hogy a mai napon vagyok először szolgálatban, a valóságban sohasem láttam rajvonalat, különösen olyat, amit télre befödnek és nem átszökni akartam, hanem a tüzérségi figyelőbe küldtek ki szolgálatra. A százados azonnal a tábori telefonjához nyúlt és kapcsolni kérte a tüzérek felderítő tisztjét és minden tisztázódott. Hallottam, amikor a százados a telefonban mondta:
- Mégis csak meggondolatlanság volt egy ilyen veszélyes és ismeretlen helyre küldeni egy olyan fiatalembert, aki csak első nap van kint a fronton! - Ezzel aztán minden dorgálás nélkül a tüzérségi figyelőbe irányított.

Következő rész: Oláh főhadnagy és az orosz géppuskafészek kifüstölése

Összes rész: Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése

Szólj hozzá!

Címkék: vágovits gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr968587044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása