A nagy háború idején a jótékonykodás elterjedt módja volt a különféle hadikiállítások szervezése. Ezekre az eseményekre a szervezők ismert tervezők igényes kivitelű plakátjaival igyekeztek felhívni a nagyközönség figyelmét.
A kiállításokhoz kapcsolódva gyakran kisebb-nagyobb emléktárgyak is készültek. Nagy sikere volt például a háborút a frontról hozott emléktárgyak és fegyverek tükrében reprezentáló margitszigeti hadikiállításnak, amelynek jövedelme az erdélyi hadikárosultak javát szolgálta. E tárlatok sorába tartozik a Nemzeti Szalonban megrendezett Hadifénykép-, illetve az Ipar-csarnokban megrendezett Hadirepülőgép-kiállítás is, mindkettő Moldován Béla promotálásával.
Biró Mihály: Erdélyi hadikiállítás (1917)
A fotográfiai kiállítás reklámgrafikája azt a fiktív pillanatot örökítette meg, amikor egy tiszt kamerájával lefényképezi a mozsár elsütésének momentumát. A mindent beborító füst látványa ijesztő valóságában jelenítette meg a háborút a hátországban élők számára (1916). A jótékonyság mellett a háborús propaganda céljait is szolgálta a hazai repülőgép-, illetve hadiipar fejlődését bemutatni kívánó Hadirepülőgép-kiállítás (1917).
Moldován Béla: Hadifénykép kiállítás (1916)
Ennek nagy sikere volt, mivel „a kiállított anyag újszerűsége, az ellenséges országoktól zsákmányolt repülőgépek és a Monarchia haderejében alkalmazott légi járművek megtekintésének élménye több százezer embert vonzott.” A kiállítás kiváló példa a kiemelkedő hadi propagandára, hiszen az érdeklődés fokozására a nyitó ünnepség és a bemutató ideje alatt repülőgépekről leszórt, selyempapírra nyomtatott röplapok mellett két olyan plakátot is találunk, mely ugyanezt a rendezvényt népszerűsíti. Ezeken Moldován ugyanazt az eseményt, egy képzeletbeli tengeri ütközetet ábrázolt, időbeli eltéréssel.
Moldován Béla: Hadirepülőgép kiállítás (1917)
Moldován Béla: Hadirepülőgép kiállítás (1917)
Az első plakáton az ütközetet megelőző pillanatot örökítette meg az alkotó, feszültséggel teli, de még vihar előtti csendet: a nyugodt tengeren úszó csatahajó reflektorokkal pásztázza az égboltot, amit az ellenséges hidroplán fekete alakja ural. A másik plakát már a tengeri csata kellős közepébe kalauzolja el a nézőt: a felkorbácsolt tengeren két hadihajó ront egymásnak, az égbolton itt is feltűnik a hidroplán fekete, de elmosódottabb alakja.
Az előbbieknél még nagyobb szabású hadikiállítással találkozhatott a kor embere, ha éppen nem az Auguszta-hajó fedélzetén vagy nem a Nemzeti Szalonban töltötte idejét. A háború második esztendejének nyarán a főváros új látványossága csalogatta az érdeklődőket a budai hegyvidék környékére: az Auguszta-Alap jóvoltából épített Pasaréti Lövészárok.
A mai hadi skanzenek ősének is tekinthető kiállítás a világháborús propaganda jegyében, illetve érdekében született meg, egyfajta állandó magyar hadimúzeumként. „Oly sokat olvastunk az egy év óta folyó borzalmas háború ideje alatt lövészárkokról, fedezékekről, drótkerítésekről, aknákról. Sőt, láttunk ezekről képeket is, s még sincs igen fogalmunk róla, hogy milyenek ezek valójában. Egész földalatti világ ez, búvóhelyek a legnagyobb tökéletességre vitt gyilkoló fegyverek ellen” – szólt Az Újság kimerítő cikke a lövészárokról.
Gábor Móric: Lövészárok a Pasaréten (1915)
A hadi látványosság plakátja szerint a lövészárok Auguszta hercegasszony védnöksége alatt 1915 augusztusának első napjaiban nyílt meg, felavatásakor közel húszezer érdeklődő jelenlétében. A Városmajor folytatásaként könnyen megközelíthető, elsőrangú helyszínre került a lövészárok, amely a Hűvösvölgybe tartó villamos vonalán ideiglenes megállóhelyet is kapott (nagyjából a mai Nagyajtai utcai megállóhelynél). Belépti díjul 1 koronás kombinált menettérti villamosjegyeket hoztak forgalomba. A normál belépődíj 50 fillér volt, amely ismét 1 koronára emelkedett, ha a látogató csütörtökön kívánta megtekinteni a kiállítást. Ekkor ugyanis katonai szakértők magyarázatával, fényszórók és világító pisztolyok bemutatója emelte az est fényét.
A 17 000 négyszögölt (több mint 61 000 m2) elfoglaló lövészárok látványosságához minden jellemző védépítmény-típust megépítettek (drótsövények, aknák, tüzérségi fedezékek, géppuska-fészkek), még a földalatti tiszti és legénységi lakásokat is úgy rendezték be, mint a fronton. A programok közben a látogatók – a korabeli beszámolók szerint – hangulatos katonazenét is hallgathattak. Bár a Pasaréti Lövészárok 1915-ben hatalmas sikernek számított, 1916-ra már nem építették fel, az új évre a már említett látnivalók kínálkoztak. Viszont a budapesti példa ragadós volt, lévén a bécsi Práterben is bemutató lövészárkot készítettek, amelyet szintén plakáttal népszerűsítettek.
Wacik, Franz: Der Schützengraben im k.k. Prater (1916)
Szerző: Kántor Attila, grafikus, történész-muzeológus hallgató (ELTE)
A képek forrása: www.kepkonyvtar.hu
Ajánljuk a szerző hasonló posztját az Auguszta-alap plakátjairól.
Az 1910-es években virágzó plakátművészeten a háború is markáns nyomot hagyott. A hadikölcsönt, hadifémgyűjtést, hadikiállításokat vagy más jótékonysági célú rendezvényeket, köztük az Auguszta Gyorssegély-alap akcióit kiváló grafikusok – Faragó Géza, Bortnyik Sándor, Moldován Béla vagy Tuszkay Márton – plakátjai hirdették.
