Az 1910-es években a magyar plakátművészet első aranykorát élte. A plakát közvélemény formáló jelentőségét korán felismerték: az első világháború négy éve alatt propagandisztikus céllal készült plakátok a korszakban külön fejezetet alkotnak. A témák változatosak: hadikölcsönök, hadifémgyűjtés, hadikiállítások vagy más jótékony célú rendezvények hirdetése, de érdemes megemlíteni a háborús témákat csupán ürügyként használó kereskedelmi reklámokat is. A jószolgálati szervezetek, köztük az Auguszta Gyorssegély-Alap akcióit olyan kiváló grafikusok, mint pl. Faragó Géza, Bortnyik Sándor, Moldován Béla vagy Tuszkay Márton plakátjai hirdették.
Az első világégés nemcsak a hadsereget, a fronton harcolókat tette próbára, hanem a háború következtében nehéz helyzetbe került hátországot is: a család fenntartását egyedül megoldani kényszerülő asszonyok, a hadiözvegyek, hadiárvák, hadirokkantak támogatásához nemzeti összefogásra volt szükség. A hadikölcsönök mellett a háborús propaganda legfőbb témájává a jótékony célú rendezvények és a karitatív teendők váltak.
Földes Imre: Imádkozik a király (1914)
Alig egy héttel a hadüzenet után, 1914. augusztus 6-án hivatalosan is megalakult az Auguszta Gyorssegély-alap, az egyik legismertebb, legeredményesebb, országos civil jótékonysági szervezet. Fővédnöke Auguszta főhercegnő, József főherceg hitvese volt (férje kezdettől a fronton harcolt, számos kitüntetés és dicséret tulajdonosa lett). „A magyar hadsegélyezés védőangyala” céltudatosan agitált a rokkantak, a sebesültek, a frontkatonák, azok családtagjai, az özvegyek és az árvák segélyezéséért. Rendezvényeikhez Tuszkay Márton készített dekoratív, a feketéhez a nemzeti színeket társító plakátot, amelynek motívumát, a női lovast, emblémaként használták például az Országos Mozinap plakátján. Az 1915. május 19-ére meghirdetett Mozinapnak óriási sikere volt, a rendezvény teljes bevétele szintén az Alap céljait szolgálta.
Tuszkay Márton: Gyorssegély–Auguszta alap (1914)
Bortnyik Sándor: Országos Mozinap 1915. május 19. (1915)
Az Auguszta Gyorssegély-alap első évi működését is már komoly elismeréssel méltatta a sajtó: „[…] ötlettel és lelkesedéssel dolgozott és akkora eredménnyel, amely mindörökre emlékezetessé teszi a működését. Egyes családokat meg egész néprétegeket mentett meg a legszörnyűbb sorstól. Akciói számát meg se lehet állapítani, szinte minden nap új ötletet termelt. Egy év alatt (tavaly augusztustól idén augusztusig) 185.020,35 korona készpénzsegélyt osztott ki. A természetben való segélyek értékét nem lehet megállapítani, annyi azonban bizonyos, hogy több millióra rúg” – írta nyilván túlzóan Az Újság című budapesti napilap 1915. évi karácsonyi számában.
Laufer: Auguszta-hajó. Séták a Dunán. A rokkant katonák javára (1916)
Akcióik közül érdemes még megemlíteni az Auguszta-hajó nevű kezdeményezést, amely során az alap javára szívességből bocsátott Visegrád nevű dunai gőzös hétfő kivételével naponta szállított rokkant katonákat. A részvételi díj 3 korona volt, amelyben a kellemes zene mellett benne foglaltatott egy uzsonna is, amit a híres Gerbeaud cukrászda biztosított. A sétahajón egy, a Faragó Géza plakátművész által festett albumot is elhelyeztek, amelybe a látogatók beírhatták a nevüket, ha 20 fillérrel támogatták a Rokkant Alapot.
Moldován Béla: Mindent a hadseregnek. Mindenféle szövethulladékot gyűjtünk! (1917)
Végh Gusztáv: Az özvegyek s árvákért 32-es muri július 24-én a Nemzeti Parkban (1915)
Szintén jótékonysági rendezvényt propagált Moldován Bélának a Hadsegélyező Hivatal megbízásából készített, a hadsereg ellátásához szükséges anyagok gyűjtését hirdető plakátja (Mindent a hadseregnek!), vagy Végh Gusztáv Az özvegyek és árvákért, illetve Faragó Géza Szürke est című plakátja. Utóbbi az 1916-os évad egyetlen álarcos bálját hirdette a főváros utcáin. A plakát szövege szerint a Vigadó összes termében meghirdetett jótékonysági rendezvényt az Auguszta-alap szervezte, többek között gróf Tisza István miniszterelnök díszelnöksége alatt. „Az estély elnevezését onnan kapta, hogy minden hölgy – a komoly időkre való tekintettel – báli ruhája fölött egy egységes, szürke színű, könnyű köpenyt viselt, amelyet 25 koronáért Holzer Simonnál, a Kossuth Lajos utcában lehetett megvásárolni.”
Faragó Géza: Szürke est (1916)
Számos történet kering a hadikölcsönökről és a hadsegélyezésről, amelyek közül én most „A legszebb arany-adomány” című háborús anekdotát osztanám meg az olvasóval:
„Arany ékszerek egész folyama özönlik azokba a nagy faperselyekbe, amelybe az önkéntes adományokat gyűjtik. Az ország szíve megmozdult és áldoz a haza oltárára. Minden ajándék értékes, de a legszebb arany-adományt mégis csak egy kis vidéki tanítónő küldte. A Gyorssegély-Auguszta-Alap „Aranyat vasért” vidéki osztálya csomagot kapott.
– Egyebem nincs – írja a nagylelkű adakozó – legdrágább ékességemet küldöm, tessék értékesíteni a haza javára.
Fölbontották a csomagot, amelyből egy gyönyörű dús, aranyszőke hajfonat hullott ki. Ez a legszebb aranyküldemény, amelynek tulajdonosa szerényen így nevezi magát: »Egy határszéli község tanítónője.« Egyebe nem volt, csak fejének arany-éke. Azt áldozta hát föl a névtelen, szürke kis tanítónő.”
Szerző: Kántor Attila, grafikus, történész-muzeológus hallgató (ELTE)
A képek forrása: www.kepkonyvtar.hu
