A két világháború között, akinek lehetősége volt, visszalátogatott az egykori harcok helyszínére, így is tisztelegve az elhunyt bajtársak előtt. Az alábbi részletet egy volt katona írásából idézzük, amit az Isonzónál 1936 júliusában tett látogatása után vetett papírra. A közelgő Hősök napja alkalmából ezzel az idézettel emlékezünk hősi halált halt katonáinkra.

„A Vallone völgy! Ahol hajdan a tartalékbarakkok és a 17-es temető is állott! Ahonnét húsz év előtt az éj leple alatt lopóztunk a St. Michelei és St. Martinói állásainkba! Ma?! Intenzíven megművelt terület! A közepén kicsiny, elkerített, gondozatlan temető, ahonnét hiányoznak a keresztek. Csak a régi háromszögletű kövek és azon a bádoglap jelzi, hogy 17-es hősök alusszák örök álmukat… Megyek tovább… Merna… keresem a régi emlékeket… segélyhelyünk és fürdőhelyünk - ahol boldog napokat töltöttünk, - csak a helyét találom. Bukovica… megint temetőre bukkanok… 17-esek sírjaira… tisztek nyugvóhelye… alig látszanak ki a sírok a rájuk boruló cserjékből… keresem a neveket, alig találom, de mintha nyílnának a sírok… elsőnek Angyalossy Árpád százados daliás alakja jelenik meg… mereven tisztelgek… azután vég nélküli sorban a többiek, Salamon Lajos zászlós, Erdélyi László zászlós, Szerafin Gyula zászlós, Benedek Géza hadnagy, Hegedüs Vilmos hadapród, Lovassy Árpád hadapród, Hődl Gyula zászlós, Szohner Gyula zászlós, Mohos Ferenc hadapród… mindmegannyi felejthetetlen hős, derék bajtárs, aranyos pajtás… Csendben körém gyűlnek, mint ahogy a falu népe körülfogott arra a hírre, hogy egy régi magyar katona van a faluban, mindegyik kérdez, hogy mi újság odahaza… Beszámolok az eseményekről, megnyugtatom sorra őket, hogy nem hiába áldozták föl ifjú életüket a haza oltárán! Íme, ma húsz év után, már mi élő magyarok és élő olaszok is testvériesültünk…”

Forrás: Márkosfalvi Sipos Gyula (szerk.): A m. kir. Székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog és népfelkelő ezredek története, Székesfehérvár 1937. 185-187. oldal.

 A Doberdó-fennsík központi helyén, a Monte San Michelén felállított olasz emlékmű a háború idején. Az emlékmű felirata magyarul így hangzik: „Ezeken az ormokon olaszok és magyarok hősiesen küzdöttek egymással, és testvérekké lettek a halálban”

 Az emlékmű, aminél a fenti írás szerzője is járt, ma is áll a Doberdón