Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
A száz évvel ezelőtt kitört nagy világégésre a 2014-es év folyamán számtalan módon megemlékeznek a világban és Magyarországon is. Mindenki a maga módján, módszereivel kíván emléket állítani. Így tesz az online média, és a nyomtatott sajtó – köztük a szegedi Tiszatáj folyóirat – is.
A centenárium alkalmából a bécsi Hadtörténeti Múzeum (Heeresgeschichtliches Museum) is megújította első világháborús állandó kiállítását. A 3,8 millió eurós projekt keretében a korábbi 1000 nm-es kiállítóteret egy galériaszint beépítésével 1400 nm-re növelték, a kiállított tárgyak számát pedig megduplázták, így most mintegy 2 ezer tárgyat lehet megtekinteni. Az átépítés sokkal jobb kiállítást eredményezett, de elmondhatjuk, hogy a patinás intézményt nem „fertőzték meg” sem a modern kiállítástechnikai áramlatok, sem a Nagy Háború újszerű megközelítési koncepciói sem.
Népi mesemondónk mai hátborzongató története ismét a Doberdó-fennsíkon játszódik. 1918-ban, két évvel az ottani harcok után, újra eljut a helyszínre, s az egyik katonatársával felkeresi korábbi küzdelmeik helyét, ami feleleveníti benne a rémséges emlékeket…
A rimaszombati Gömör–Kishonti Múzeum kiállítótermében 2014. május 16. és szeptember 30. között látogatható „A Nagy Háború. Rimaszombat az I. világháborúban” c. tárlat, amely az első nagy világégés gömöri vonatkozású eseményeit és emlékeit eleveníti fel. A kiállított háborús propagandatermékek, hadi relikviák, harcászati eszközök, korabeli fényképek és dokumentumok között nem kisebb figyelmet érdemel egy vékony, első ránézésre alig pár oldalas, könnyen zsebre vágható szürke füzetecske. „Szerzője” Csősz Géza néven vetette gondolatait és élményeit eme naplószerűen írt jegyzettömbbe, orosz hadifogsága alatt. Rövid tanulmányozás és némi háttérismeret után azonban hamar kiderült, a frontnapló valódi szerzője Haynik Géza, rimaszombati lapszerkesztő.
Száz éve ezekben a napokban zajlott az osztrák–magyar győzelemmel végződő kraśniki csata, amelynek során az esztergomi 26-os közös gyalogezred átesett a tűzkeresztségen. Az ezred történetének e sikeres, ám súlyos veszteségeket követelő fejezetéről szól az alábbi bejegyzés.
Mai izgalmas történetünk Kirlibabánál játszódik a bukovinai orosz fronton, amiből megismerhetjük hősünk egyik bátor és önfeláldozó cselekedetét, amivel a kis ezüst vitézségi érmet is kiérdemelte.
1914. augusztus 17-én Gorodoknál a Monarchia huszárait lovasrohamra vezényelték az őket felkészülten váró orosz állások ellen. A hősies, de értelmetlen akcióban, az orosz tüzérségtől és géppuskáktól kaszálva, majd pedig a visszavonulás során a támadásban résztvevő 5. honvéd lovashadosztály 50%-os veszteséget szenvedett. J. Sz. Tihockij orosz századparancsnok részese volt az eseményeknek, amiről a két háború között rövid könyvecskét jelentetett meg.
Ahol sok a temetetlen halott, ott előbb utóbb megjelennek a hullarablók is… Cifrább a helyzet, ha mindez a háború idején a két állás között történik. Hősünk mai történetéből egy ilyen katona esetét ismerhetjük meg az olasz frontról.
Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének egyenruháiról írni nem éppen könnyű feladat. Több száz év és számtalan háború tapasztalatai, újításai, népek hagyományai, korok ízlése és divatja formálta, alakította ki azt az öltözeti rendszert, amiben dédapáink a frontra indultak 1914-ben.
Hősünk mai rendkívüli története 1916 nyarán Galíciában játszódik a Bruszilov-offenzíva idején. Apa és fiai misztikus, már-már horrorisztikus, ugyanakkor mélyen megrázó és megdöbbentő háborús története következik csak erős idegzetűeknek!
Legutóbbi kommentek