A Nagy Háború

2015. március 22–27. között a török vezérkar meghívására a Çanakkalénál (Gallipoli) folyt harcok 100. évfordulója alkalmából rendezett konferencián vettem részt Isztambulban. A külföldi résztvevőket az előzetesen leadott előadások alapján választották ki. Én a „Çanakkale front a sajtóban” szekcióba jelentkeztem Landauer Béla haditudósító 1915-ös útját ismertető előadásommal.

A 65. gyalogdandár 1915. április 11–14-ei küzdelmei

„Annyi halottat, mint itt, halomban sehol sem láttam” – szólt egy tudósítás a Čeremcha körüli harcok után. 1915. április 11-ére virradóan az orosz csapatok elfoglalták az 1133 méteres magaslatot és ezzel az Uzsoki-szorostól nyugatra benyomták az osztrák–magyar arcvonalat, ami elvágással fenyegette a Szurmay-csoport egyetlen utánpótlási vonalát. A hegy orosz birtokba vétele lehetetlenné tette volna az Uzsoki-szoros védelmét és megnyílt volna az út az Ung völgyén át Magyarország belsejébe.

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 14. rész

A temesvári diákok titkos szervezkedésének résztvevőit a román politikai rendőrség sorban letartóztatja. Az ezt követő vizsgálat, a nem éppen finom eszközökkel végzett vallatás hónapokig tart. Dér Zoltán letartóztatott öccse megtalálja a módját hogyan üzenjen a fogházból családjának, és így több még szabadlábon lévő résztvevőt sikerül időben értesíteni a várható őrizetbe vételről. Az ún. levente-per vádlottjai közül első fokon kettőt halálra, többeket – köztük Dér Istvánt – sokévi kényszermunkára ítélnek, később azonban az ítéleteket némileg enyhítik.

Az I. világháborúban nemcsak a harcoló katonáknak, hanem az őket kiszolgáló mérnököknek, építészeknek és a különböző mesterembereknek is fontos szerep jutott. Ők tervezték és építették a hidakat, utakat, erődöket. Napjainkra ezeknek a katonáknak az emléke elhalványult, sőt némelyiküké örök homályba süllyedt. Talán nem is kerül elő, hacsak a szerencse nem siet a segítségünkre. Egy ilyen szerencsés véletlennek köszönhető, hogy Reiss Zoltán népfelkelő mérnök főhadnagy életéről, katonai pályafutásáról és egyáltalán a kilétéről olvashatunk.

Szegedi írók és költők a Nagy Háború idején

Három, Szeged városához szorosan kötődő országos hírű író-költő az első világháború időszakából: Juhász Gyula, Móra Ferenc és Tömörkény István. Életkoruk nem volt akadály a katonai behívásra, de mégsem lettek frontkatonák, csak a „tollukkal” vettek részt a harcokban. Róluk, hadi alkalmasságukról, háború alatti szerepükről szól ez az írás.

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 13. rész

Temesvár nagyobbrészt magyar érzelmű lakosságából a megszállás és a fejük felett zajló impériumváltások ellenállást váltottak ki. Szervezkedés indult, többek között a diákság körében, amelyben Zoltán két öccse, Pista és Aladár is tevékenyen részt vett. A román politikai rendőrség azonban tudomást szerzett az illegális szervezkedésről, és elindultak a letartóztatások. Egyik este a Dér család Távírda utcai házának kapuján is dörömbölnek a csendőrök…

Miért került sor a rekvirálásokra? Kik voltak a rekvirálók? Hogyan dolgoztak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Megyaszai Szilvia néhány családi hagyatékból előkerült – eddig ismeretlen – fotó alapján, amelyek az első világháború alatt működő püspökladányi rekviráló bizottság tagjainak arcképét, s a munkájukról készült néhány pillanatképet őriztek meg.

Hadkötelezettség, sorozás, egészségügyi alkalmasság az osztrák–magyar haderőben az I. világháború idején

Az osztrák–magyar haderő kötelékébe történő belépéshez szükséges egészségügyi, testi alkalmasság alapfeltételeiről törvény rendelkezett. Az alkalmasság a sorozáson dőlt el, ahol öt kategóriába sorolták az ifjakat. Posztunkban bemutatjuk az állítás és sorozás rendjét, mindezek mellett pedig képet kapunk a katonai szolgálat elkerülésének különféle törvényes és törvénytelen lehetőségeiről is…

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 12. rész

Az 1919/20-as tanév egy új hatalom keretei között találta a temesvári iskolákat. Bár a békeszerződés még nem született meg, a románok igyekeztek kész helyzetet teremteni a megszállt területeken. Az állami tisztviselőktől – köztük a tanároktól – megkövetelték, hogy esküdjenek fel a román államra. A magyar tisztviselői réteg súlyos dilemma elé került, állásuk és megélhetésük forgott kockán. Az esküt letevők egzisztenciája azonban a továbbiakban is bizonytalan maradt, az esküt megtagadók viszont egyáltalán nem számíthattak állami alkalmazásra. Sőt, sokan – így Dér Zoltán családja – az országból való kiutasítást sem kerülhették el.

A lövészárkokban egymással farkasszemet néző katonák körében már a háború kezdetétől jelentkezett a másik féllel való barátkozás szándéka. Erre lehetőséget teremtettek az ünnepek, hiszen ezeket gyakran hallgatólagosan fegyverszüneti időszaknak tekintették a szembenálló felek. Köztudomású, hogy az első fronton eltöltött karácsony idején brit és német katonák még futballmérkőzést is játszottak. A frontbarátkozásra szintén számos példa akad az osztrák–magyar hadsereg frontjain. Ilyen a mai történetünk is: 1916 húsvétján az orosz fronton a debreceni huszárok és a velük szemben álló kozákok között megható jelenetek játszódtak le.