A 65. gyalogdandár 1915. április 11–14-ei küzdelmei
„Annyi halottat, mint itt, halomban sehol sem láttam” – szólt egy tudósítás a Čeremcha körüli harcok után. 1915. április 11-ére virradóan az orosz csapatok elfoglalták az 1133 méteres magaslatot és ezzel az Uzsoki-szorostól nyugatra benyomták az osztrák–magyar arcvonalat, ami elvágással fenyegette a Szurmay-csoport egyetlen utánpótlási vonalát. A hegy orosz birtokba vétele lehetetlenné tette volna az Uzsoki-szoros védelmét és megnyílt volna az út az Ung völgyén át Magyarország belsejébe.
A 65. gyalogdandár a világháború kitörése óta az orosz, vagyis az úgynevezett északi fronton harcolt az V. hadtest 33. gyaloghadosztályának kötelékében. A dandár az esztergomi cs. és kir. 26. gyalogezredből és a győri cs. és kir. 19. gyalogezredből állt. Parancsnoka báró Dürfeld Henrik ezredes volt. A második háborús évre már több súlyos ütközeten volt túl a dandár. 1915. április 11–14. között hajtották végre a dandár ezredei egyik legnagyobb haditettüket, amelyért nemcsak a Hadseregfőparancsokság (AOK) dicséretében részesültek, hanem a győzelemmel az országos sajtó is részletesen foglalkozott. Az alábbiakban ezt a diadalt mutatjuk be a vonatkozó levéltári és szakirodalmi források segítségével.
1915 tavaszán az orosz hadvezetés úgy döntött, hogy támadást indít az Osztrák–Magyar Monarchia ellen és fővárosainak elfoglalásával kikapcsolja azt a háborúból. Március 20-án az orosz 8. hadsereg támadást indított a Duklai-szoros irányából. Az osztrák–magyar 3. hadsereg erői a Magyar Királyság területén kénytelenek voltak visszavonulni.
(Forrás: Doromby József – Reé László szerk.: A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története.)
Miután az osztrák–magyar 2. hadsereg balszárnya is bekapcsolódott az ún. húsvéti csatába, április 6-tól a hadsereg középső arcvonalának és a Szurmay-hadtestnek is heves orosz rohamoknak kellett ellenállnia.
1915. április 11-ére virradóan az oroszok kihasználva az éjszakai vihart – a völgyekben szakadt az eső, a hegyekben pedig hóvihar tombolt – megtámadták a Čeremcha magaslatot. A támadás főleg az 1133-as háromszögelési ponttól keletre lévő kaposvári cs. és kir. 44. gyalogezred és az említett magassági ponttól nyugatra lévő szolnoki cs. és kir. 68. gyalogezred ellen irányult. Az oroszok végül áttörték a 68. gyalogezred jobbszárnyát, és benyomultak a hegy délnyugati lejtőjén elterülő erdőbe, így visszaszorították az itt védekező két 68-as zászlóaljat. A 44-esek balszárnyukat hátrakanyarítva, oldalazó tűzzel igyekeztek megakadályozni az ellenség további előnyomulását.
Az ellenséges betörés visszaverésére a 71. gyalogdandár bevetette utolsó tartalékát, azonban az ellentámadás sikertelen maradt. A két ezredre becsült orosz erőket végül főként a tüzérség segítségével sikerült megállítani. Az ellenség az elfoglalt osztrák–magyar állásokban rendezkedett be védelemre, és előretolt századai sem igen hagyták el az ágyútűz ellen védő erdőt. Egyes elfogott orosz katonák szerint a támadás leállásában nagy szerepe volt annak, hogy a vezénylő orosz tábornok megbetegedett.
A Čeremcha napjainkban a Határhegy felől
(Forrás: kvhbeskydy.sk)
1915. április 9-én érkezett meg pihenőre a 26. gyalogezred Sóslakra. A korábbi súlyos harcok következtében létszáma mindössze 8 századnyira zsugorodott, az I. zászlóaljat feloszlatták. A pihenő azonban nem tartott sokáig, ugyanis a már említett körülmények között az orosz csapatoknak sikerült elfoglalnia a Čeremcha magaslatot, benyomva ezzel az Uzsoki-szorostól nyugatra az osztrák–magyar arcvonalat, ami elvágással fenyegette a Szurmay-csoport egyetlen utánpótlási vonalát. Április 11-én délben riadóztatták a 65. gyalogdandárt, majd vonaton Malomrétre szállították, ahova 16 órakor érkezett meg. A dandár azt a feladatot kapta, hogy április 12-én hajnalban támadja meg és foglalja vissza a Čeremcha délnyugati lejtőjén elveszített állásokat, és azokat mindenáron tartsa. A dandár alárendeltségébe tartozó cs. és kir. 19. és 26. gyalogezredek harcereje 3000 puskát tett ki. A dandár erőihez tartozott átmenetileg a 68. gyalogezred egy kombinált zászlóalja is (½ II. zászlóalj és ½ IV. zászlóalj).
Az időjárási viszonyok és a támadásra kijelölt terepszakasz nem kedveztek egy támadáshoz. A Čeremcha déli lejtőit magas tölgy- és fenyőerdő borította. A keskeny és sziklás gerincvonaltól délnyugati irányban a Határhegy és Patakófalu felé szabálytalanul elágazó, igen meredek oldalú hegyhát-nyúlványok húzódtak. A gerincre egyetlen út vagy ösvény sem vezetett fel. A tájékozódást erdőkivágások sem segítették, továbbá a mély hó korlátozta a támadók mozgását. Mindezek pedig megnehezítették az élelmiszer- és lőszerutánpótlást is.
A 26. gyalogezrednek a 68. gyalogezred vonalában, a Határhegytől nyugatra eső kettős hegyháton kellett északi iránnyal csoportosulnia a támadáshoz, amelynek este 7 órakor kellett megindulnia.
Három századnak Jekeli százados vezetésével a Határhegyen át, majd onnan a Čeremcha felé húzódó lejtős hegyháton kellett előnyomulnia; a csoporttól balra pedig az ezred többi öt századának, Tlaskal ezredes parancsnoksága alatt.
A saját és ellenséges csapatok helyzete a Čeremchán 1915. április 11-én, valamint a cs. és kir. 19. és 26. gyalogezredek támadási irányai (A térképvázlatot Google maps felhasználásával a szerző instrukciói alapján Pacher Markus készítette)
Az ezredparancsnok csoportja a csúszós, nedves lejtőn csak nagy nehézségek árán haladt előre, és mire az oszlop elérte a támadás kiindulópontját, már csak másfél századból állt. A többi század lemaradt a sötétben. Megkeresésükre Eperjessy százados indult vissza a kitaposott nyomon. Tlaskal ezredes másfél századával harcszerűen felfejlődött s megindult a magaslat ellen. A hófúvástól alig lehetett néhány méterre ellátni. Néhány száz lépésre a kis csoport a Čeremcha-hegyről leszorított saját csapatokkal találkozott, akik szerint az ellenség a tőlük néhány száz lépésre az erdő szegélyén helyezkedett el. Mivel a lemaradt századok még mindig nem érkeztek be, az ezredparancsnoknak döntenie kellett: vagy bevárja a többi századot, de abban az esetben egy esetleges reggeli támadásnál nagy veszteségek érhetik a fedetlen gyalogságot; vagy pedig az éj folyamán, a zord időt felhasználva rajtaüt az ellenségen.
Tlaskal ezredes a merészebb megoldás mellett döntött: csoportjával egészen az erdőszélig nyomult előre, de az ellenség még korábban visszahúzódott, és a hegy szegélyén ásta be magát. Az ezredparancsnok csoportjához időközben beérkeztek az eltévedt századok is, majd beásták magukat a hóba. A századok őrszemekkel és kiküldött járőrökkel biztosították magukat.
A 19. gyalogezrednek a 698. magassági ponton át kellett a Čeremchára támadnia. Az ezred este 19 órakor kezdte meg menetét, az átlag 1 méter mély – néhol azonban embermagasságú – hóban két óra alatt sikerült elérniük az elővédet. Éjfélkor a 19-esek elérték az 1133-as magassági ponttól 1 km-re délkeletre lévő erdőszegélyt, amit egy különböző szétugrasztott csapatokból összeállt szakasz tartott megszállva. Az elővéd 19/III. élzászlóalj egy szakaszt küldött felderíteni Kerner Géza főhadnagy parancsnoksága alatt az 1133-as háromszögelési pontra. A háromszögelési pontot kb. egy szakasz erősségű orosz csapat védte, akik rövid tüzelés után délnyugati irányban vonultak vissza. Kerner főhadnagy szakasza az eredeti saját állásban kb. 200 méter hosszúságban 25-30 embert talált, akik sátorlappal betakaródzva a kimerültségtől elaludtak és halálra fagytak. Feltételezhetően részint ennek következtében sikerülhetett az orosz betörés. A 19. gyalogezred hajnali 4 órakor jelentette, hogy elfoglalta a háromszögelési pontot és támadáshoz csoportosult.
Április 12-én hajnali 4 óra 30 perckor báró Dürfeld ezredes telefonon kiadta a támadási parancsot. A 26. gyalogezred a térdig érő hóban csak lassan tudott előrehaladni. A délelőtt folyamán a balszárnnyal szemben lévő ellenség hátrább vonult, így a balszárnyon küzdő 26/III. zászlóalj 11 órakor elérte a régi állásokat, majd egy részével jobbra kanyarodott, de nem tudta elűzni az ellenséget. A 26/II. zászlóalj és az ezredtartalékként azt követő 26/IV. zászlóalj csak a lejtő feléig jutott fel, és kb. 200 méterre az ellenségtől beásták magukat a hóba.
A 19. gyalogezred ezalatt mintegy 80 lépésnyire közelítette meg a heves gyalogsági tűzben az ellenséget. A további előnyomulás tüzérségi előkészítés nélkül lehetetlen volt. A helyenként rohamtávolságra ért rajokat az oroszok kézigránátokkal és heves géppuskatűzzel verték vissza, amely nagy veszteségeket okozott. Az ezred ebben a helyzetben maradt egészen az esti órákig. Ekkor rendezték a kötelékeket, kivonták a tartalékokat és a túlságosan előrejutott szakaszokat biztosabb állásokba vonták vissza.
A mély hó és a csapatok fáradtsága ellenére estig sikerült az ellenséget a magaslaton lévő főállásig visszaszorítani, a saját csapatok pedig beásták magukat a lejtőn. Közben beérkezett a tüzérség is Schwartz alezredes vezetésével. A tüzérségi támogatás a nap folyamán csaknem teljesen hiányzott.
Április 13-án 7 órára készenlétbe helyezték a tüzérséget. 7 óra 30-kor a határhegyi vasútásllomásnál lévő négy ágyús üteg és egy nehéz Skoda-üteg három célpontra nyitotta meg a tüzérségi tüzet:
- a Beskid Wolosacki (1104. háromszögelési pont) mögött álló ellenséges ütegre
- a Čeremchától északnyugatra lévő nyeregben gyülekező ellenségre
- az oroszok által még megszállva tartott korábbi saját állásokra.
A tüzérségi tűz hatása az első két célpont esetében nem volt megfigyelhető. A korábbi saját állásokra lőtt tűz is többnyire hatástalan maradt, mivel a tüzérségnek nem volt elől saját megfigyelője, s mire a gyalogság a dandáron keresztül tudatta, hogy az ellenség minden egyes tűzcsapás során a 20 lépésre hátrább lévő meredek sziklafal mögé szalad, addigra a tüzérség már elhasználta az erre a célra szánt lőszerének nagy részét.
Délelőtt 10 órakor Schöberl tartalékos zászlós parancsot kapott, hogy hosszabbítsa meg a 7. század jobbszárnyát és vegye fel az összeköttetést a 19. gyalogezreddel. A kirendelt járőr végül rábukkant a 19-esek balszárnyára, amely a 8/26. századtól jobbra fent helyezkedett el. Szécsi egyévi önkéntes szakaszvezető járőre pedig miután elérte az első orosz állásokat, jelentette, hogy a tüzérségi tűz következtében az orosz csapatok jobbra, azaz a 8. század és a 19. gyalogezred arcvonala elé tolódtak el. Erre a hírre Schöberl tartalékos zászlós előre parancsolta a 8. századot, hogy azonos magasságba érjen a 19. gyalogezreddel és felvegye az összeköttetést azzal. Időközben erősítésként beérkezett a 26. gyalogezred 12. százada is.
Délben megérkezett a Kiesvölgytől nyugatra lévő 878-as magassági pontra a dandár által igényelt hegyi ágyús szakasz, amely azt a parancsot kapta, hogy jelentkezzen Rech alezredesnél a 1133. háromszögelési ponton. A hegyi ágyús szakasz parancsnoka azonban kijelentette, hogy a legénység és a lovak kimerültsége, valamint a nagy hó és a nehéz terep miatt a nap folyamán már nem képes elérni a kijelölt helyet. A dandárparancsnok ezt telefonon közölte Rech alezredessel, aki viszont arra hivatkozott, hogy a legénységével sokkal nehezebb körülmények között tette meg az út kétszeresét, továbbá a tüzérség közvetlen hatásos támogatásának hiánya kétségessé teszi egy újabb támadás sikerét, amiért a felelősséget elhárítja magáról. Végül báró Dürfeld dandárparancsnok írásbeli parancsban utasította a hegyi ágyús szakasz parancsnokát, hogy személyes felelőssége mellett még aznap el kell érnie a kijelölt helyet.
A Čeremcha csúcsa, az 1133-as magaslat napjainkban
(Forrás: kvhbeskydy.sk)
Délután 3 órakor Jekeli százados jelentette az ezredparancsnokságnak, hogy mivel a 19-esek jobbfelé túlságosan eltávolodtak, a 8. és 12. századokat a jobbszárnyon kellett bevetnie. Időközben a 19. gyalogezred egy százada leváltotta a 12. századot, amelyet a 7. század mögé vontak vissza. A 8. század arcvonalát így mintegy 400 lépésnyire kellett széthúzni, a katonák közötti térköz pedig 15-20 lépésre nőtt.
A hegyi ágyús szakasz 18 órakor jelentette, hogy beérkezett a 1133-as háromszögelési ponthoz. A katonák teljesen kimerült állapotban voltak, így a lövegek beépítését és tüzelésre kész állapotba helyezését csak 14-én hajnali 1 órára tudták befejezni.
Az április 13-án délig beérkezett jelentések alapján a 65. gyalogdandár parancsnoka úgy határozott, hogy a támadást a 26-osok vonalából indítja meg. A tüzérségi előkészítést követően 18 óra 45 perckor Rech alezredesnek a Čeremcha magaslatról rajtaütésszerű támadást kellett intéznie az orosz állások ellen, hogy elvonja a figyelmet a fő támadásról. A fő támadást 19 órakor a 19. gyalogezred balszárny zászlóaljának kellett végrehajtania a 26. gyalogezred jobbszárnyával (öt század) közösen. A 68. gyalogezred kombinált zászlóaljának 17 óráig a 26-os jobbszárny mögé kellett eltolódnia, majd csatlakoznia kellett a meginduló támadáshoz. A 26. gyalogezred balszárnyán Tlaskal ezredes csoportjának (három század) az elfoglalt állásaiban kellett maradnia.
A tüzérség 17 órától 17 óra 30 percig zavarótűz alatt tartotta az ellenséges állásokat, majd 18 óra 30 perctől 19 óráig megsemmisítő tüzet adott le rájuk. 19 órától a tüzérségi tüzet 200 méterrel előrébb helyezték. A 19. gyalogezred megfigyelői szerint a tüzérségi tűz az ellenségnek nem ártott, és a keskeny árokban egyetlen telitalálat sem volt.
Ekkor indult meg a roham, elöl a 7. század támadott Danilovics főhadnagy vezetésével, majd az 5. és 12. századok, amelyekhez a 68. gyalogezred részei is csatlakoztak. „Mindjárt kezdetben, a sötétségben a meredek terep és erdő miatt a tájékozdás teljesen elveszett. Senki sem tudta hol áll.” – írta a 68-asok támadásáról Ginzkey Oszkár 1929-ben. A küzdő és tartalék századok összekeveredtek, valamint az összeköttetés a zászlóaljparancsnokkal teljesen megszakadt. A nehéz terepen negyedóránként legfeljebb csak 10 lépést lehetett előre haladni.
A támadás 22 óra 30 percig csak kb. 100 métert haladt előre, és a katonák kimerültsége, valamint az ellenség oldalazó géppuskatüze miatt kb. 80-100 méterre a saját régi állások előtt elakadt. Kb. ¾ óra megállás és a kötelékek újrarendezése után folytatódott a 68-asok előnyomulása. 23 óra 15 perckor a zászlóalj rohamra indult, amely 0 óra 30 percig tartott. A rohamtáv 60-80 méter volt 15 méternyi magasságkülönbséggel. A támadók már csak mérsékelt puskatüzet kaptak, az állásokban talált orosz katonák a közelharcban már alig védekeztek.
Április 14-én 1 órakor Jekeli százados jelentette, hogy a 26. gyalogezred 5. százada benyomult az eredeti saját állásokba, és északi irányban folytatja a támadást, azonban az csak lépésről-lépésre halad előre.
A 19. gyalogezred éjjel 1 óráig elfoglalta az előretolt ellenséges állásokat. Ekkor kapcsolódott be a támadásba a hegyi ágyús szakasz, amely közvetlen lövésekkel egész árokrészeket tisztított meg az ellenségtől. Ettől a legénység hangulata is emelkedett. Rech vk. alezredes kiadta a parancsot a támadás folytatására. A támadó csoport hat századból és egy géppuskás osztagból állt. A 19/IV. zászlóalj a terepnehézségek miatt lemaradt, és csak hajnali 4 órakor érte el a Čeremcha-magaslatot. Ez idő alatt a Čeremcha gerincén lévő másik két 19-es zászlóalj egy északi irányból a 1133-as magaslati pont ellen indított ellenséges támadást hárított el.
A saját és ellenséges állások helyzete a Čeremchán 1915. április 14-én
(A térképvázlatot Google maps felhasználásával a szerző instrukciói alapján Pacher Markus készítette)
Az ellenség reggel még megkísérelte visszafoglalni az elveszített állásokat, azonban az osztrák–magyar csapatok hatékonyan irányított tüze a rohamozók mintegy 30%-át lekaszálta, 300 orosz – közöttük egy tiszttel – pedig megadta magát.
Az orosz csapatok az érzékeny emberveszteségen felül jelentős mennyiségű hadianyagot is veszítettek. Az osztrák–magyar ezredek három géppuskát és 1500 puskát zsákmányoltak. Emellett azonban súlyos veszteségek érték a támadókat is. A 68. kombinált zászlóaljnál századonként 5-10 halott és 30-40 sebesült volt a veszteség, de például a 19. gyalogezred 11. századánál 200 emberből mindössze 30 fő maradt a támadás végére. A többiek elestek vagy megsebesültek. A 19-esek összes vesztesége 800 fő volt. Az ezred tisztjei közül Reiss százados, valamint Viczián és Pócsy zászlósok hősi halált haltak.
A kemény harcokban a cs. és kir. 26. gyalogezred katonái közül különösen kitüntették magukat: Danilovics és Pál főhadnagyok, Berger és Mayer hadnagyok, valamint Schweinecker és Horn zászlósok. Utóbbit az Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki. A cs. és kir. 68. gyalogezred kötelékéből Várkonyi Béla és Glass Tibor zászlósok elnyerték az Arany Vitézségi Érmet, Klein Sándor zászlóst pedig az I. o. Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki.
Várkonyi Béla és Glass Tibor zászlós (Forrás: Reschner Róbert – Sebestyén József szerk.: A 68-as jász-kún gyalog-ezred háborús albuma)
A Čeremcha visszafoglalásával sikerült megszilárdítani az osztrák–magyar arcvonalat, és ezáltal a Szurmay-hadtestet fenyegető veszély is elhárult. A cs. és kir. 26. gyalogezred 1915. május 8-áig az elfoglalt állásokban maradt.
Tábori mise a Čeremchán valószínűleg 1915 áprilisának végén vagy május elején, a harcokat követően (korabeli képeslap)
A poszt lábjegyzetekkel, részletes bibliográfiával ellátott tanulmány változata a Műhely rovatban itt érhető el.
