A Nagy Háború

Szeges korbácsos bennszülöttek. Homokban sült strucctojás. Idomított majmok. Sivatagi üregekben nyomorgó meztelen katonák. Ingfoszlányra írott könyörgő levél Tisza Istvánhoz. Azt hiszem, nem kell feltétlenül hadtörténésznek lenni ahhoz, hogy ezek a népmesei elemek azonnal szemet szúrjanak bárkinek a kilencezer-hatszáz, Afrikában raboskodó magyar katonáról szóló április elsejei posztunkban. Bár több kedves olvasónk is meggyanúsított minket azzal, hogy az egész írás csak szerkesztőségünk áprilisi tréfája, sietve leszögezzük, hogy a cikk szó szerint így jelent meg a korabeli sajtóban, s még csak nem is április elsején!

Egy kalandosan megmenekült hadnagy elbeszélése

– A NÉP tudósítójától –

Különös hadifogoly érkezett tegnap a hadifogoly fogadó bizottság elnökéhez Magyary-Kossa Bélához. Közlegényi ruha volt rajta, szeme be esett, két mankót szorongat kezében, alázattal bemutatkozik: Schellarin Emil a volt császári és királyi közös hadsereg 64. gyalogezredének tartalékos hadnagya. Afrikából érkezett…

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 11. rész

1919 nyara: Temesvárt elhagyják a szerbek, és a városba augusztus 3-án ünnepélyesen bevonulnak a románok. A város magyar érzelmű lakossága nehezen szembesül az előállt helyzettel, amit nem is gondolnak véglegesnek. Szalmaszálként kapaszkodnak ezért minden olyan híresztelésbe, ami a románok kivonulásáról szól. Egyik reggelre Temesvár több pontján a román uralom megszűnéséről szóló plakátok jelennek meg, ami felbolydítja az egész várost. A szabotázsakcióba Dér Zoltán két öccse nyakig belekeveredik.

Budapesten a Hősök terén áll a Hősök Emlékköve, amely eredetileg az első világháborús emlékművek csoportjához tartozik, így története nem kapcsolódik közvetlenül a vele szomszédos Millenniumi emlékművéhez. Viharos történelme önállóan is sokféle narrációt, és az események számtalan aspektusát rejti magában.

Amiről a Hőfer-jelentés nem szólt

Przemyślt Európa legnagyobb erődrendszerei között említik a történészek. Védelmében számtalan Csongrád megyéhez és Szeged városához kötődő katona vett részt. A vár eleste előtti utolsó hónapok hangulatát bemutató üzenetekből és az 1915. március 22-én bekövetkezett „katasztrófa” utáni sajtóhírekből nyújtok az alábbiakban válogatást. Przemyśl ostroma és eleste – ahogyan Szegedről látták 1915 tavaszán.

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 10. rész

1919. július 10-én Zoltán a Keleti pályaudvaron felküzdi magát a vöröskeresztes vonatra és elindul Temesvár felé. A határig vöröskatonák kísérik az utasokat. Szeged előtt azonban leszállítják őket a vonatról, és a csomagokkal gyalogosan kell elhagyniuk a „vörös országot”. A tűző napon való több órányi cipekedés után francia katonák szállítják be őket Szegedre, ahol alapos ellenőrzésen esnek át. Pár napi megpróbáltatást követően diákunk végre megérkezik Temesvárra és viszontlátja családját.

Csirmaz István népfölkelő visszaemlékezése „Przemyslire”

A háború kitörésekor 35 éves mezőkövesdi gazdálkodó, Csirmaz István visszaemlékezéseit a hadifogsága idején egy kis füzetbe kezdte el írni. Háborús története 1914 augusztusában, az orosz frontra indulással veszi kezdetét. Miután Lemberg környékén átesik a tűzkeresztségen, alakulata szeptember közepén visszavonul a przemyśli erődrendszer védelmére. Itt esik fogságba a vár 1915. március 22-i feladásakor.

Egy nemzet hadtörténelmének dicsőségkönyvében nem csupán győztes hadjáratok és csaták kerülnek feljegyzésre. Előfordul, hogy bár a hősies helytállás és a félelmet nem ismerő, bátor kitartás is kevésnek bizonyul a sikerhez, az utókor mégis méltónak ítéli a férfias küzdelemben alulmaradók haditetteit a megörökítésre. Az első világháború sok-sok nagy csatájának sorából ezért kínálkozik kiemelésre – tragikus befejezése ellenére – a przemyśli vár védelmének története. Nekünk, magyaroknak pedig különösen fontos az emlékezés, hiszen a védők nagyobbik része magyar (honvéd és népfelkelő) ezredekben harcolt.

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 9. rész

1919 júniusában a Dunáról monitorok lövik a várost. Az élelmiszerhiány egyre elviselhetetlenebbé válik, ezért a megszállott területekről származó „hasznavehetetlen kenyérpusztítókat”, köztük a kiskorú diákokat hazaküldik a fővárosból. Dér Zoltán mielőtt visszatérne Temesvárra, úgy dönt, meglátogatja az apostagi rokonságot. Ez azonban a forradalmi terror idején nem veszélytelen vállalkozás…

A George Frost Kennan amerikai diplomata és történész szóhasználatában a XX. század őskatasztrófájának, a kortársak által pedig Nagy Háborúnak nevezett első világháború történéseiről már könyvtárnyi irodalom született az elmúlt száz esztendő alatt. A világégés kitörésének centenáriumára szinte zavarba ejtően sok összefoglalás, tanulmánykötet jelent meg a 2014-es esztendőben idegen nyelven, azonban szép számmal hagyták el a nyomdát magyar nyelvű kiadványok is.