1917 májusában fellángol a 10. isonzói csata, amiből Kostanjevica környékén naplóírónk honvéd tüzéregysége is alaposan kiveszi a részét. Megismerhetjük, hogy mit jelentett az A, a B és a C harcfázis és azt is, hogy mikor, milyen eredménnyel került ezek alkalmazására sor. Felforrósodó ágyúcsövek és a fékekből folyó égő glicerin vár ma ránk!
Lakatosinasból honvéd/domobran, honvédből katonaszökevény, majd rettegett rablóvezér, aki bitófán végezte életét. A Csaruga ragadványnevű, horvátországi szerb Jovó Sztaniszavljevics története.
1917 kora tavaszán megélénkül a harci tevékenyég a Fajti Hrib környékén, aminek a naplóírónk is szemtanújává és krónikásává válik. Március végén a debreceni 39-esek vállalkozásához az alakulata biztosítja a tüzérségi támogatást. Az elkészült új vojščicai tüzérségi megfigyelőről és a használatba vételéről is részletes leírást kapunk. Egy tiszti gyűlés becsületbírósági ügyébe is betekintést nyerünk, s a virágvasárnap után a nagypéntek is megérkezik az Isonzó-frontra...
Az Osztrák–Magyar Monarchia bosnyák katonáit sokan dicsérték a Nagy Háború idején bátorságukért és kíméletlenségükért. A Schutzkorps nevű boszniai kisegítő milíciát is az osztrák–magyar hatalom szervezte 1908-ban, hogy megakadályozza a szerbek megmozdulásait, de áldozataik legtöbbször civil lakosok voltak. A következő poszt ennek a bosznia-hercegovinai félkatonai szervezetnek az első világháború eleji tevékenységét tekinti át.
1917 februárjának végén Király Iván szabadságáról visszatérve megismerkedik az Isonzónál a Komeni-fennsíkon állásba ment ütegéhez kapcsolódó fontosabb helyszínekkel. Megtudhatjuk mi és hol volt a „Sátor három”, a „Kukujba” és a „Kápolna három”, milyen volt az élet a kavernában, a tüzérségi megfigyelőben, s általában a szolgálat ezeken a helyeken, valamint, hogy „mi az összekötő tiszt tisztje”?
A Magyar Katolikus Rádió Őrtüzek című kulturális magazinjának 2024. április 13-ai adásában a műsor szerkesztője, Udvarhelyi Erzsébet Pintér Tamással, blogunk alapító főszerkesztőjével beszélgetett az alapítványunk bosznia-hercegovinai kutatásairól. Az adást az érdeklődők a blogunkon is visszahallgathatják.
Az idei esztendő kétszeresen is kínál alkalmat jubileumi megemlékezésre báró kövessházi Kövess Hermann tábornagy, az osztrák–magyar haderő utolsó főparancsnoka tisztelőinek. A neves hadvezér március 30-án lett volna 170 éves, szeptember 22-én pedig halálának lesz kereken a 100. évfordulója. 1924-ben a magyarországi és az ausztriai lapok mindkét alkalom kapcsán bőséges terjedelemben írtak Kövess életéről és pályafutásáról, kiemelve világháborús teljesítményét, felsorolva diadalmas hadjáratait és győztes csatáit. A tudósításokban rendre felbukkan két fontos motívum: az egyik a tábornagy magyar volta, a másik pedig veretlen hadvezéri karrierje …
A mai részből megismerhetjük, hogyan telt 1916 karácsonya, amikor a naplóíró kibékült a felettesével, majd a szilveszter éjszaka. A későbbi napokban kirándult a környékben és olvasott, olvasmányélményét velünk is megosztja. A tartalékban töltött időszakban csak a posta tartja benne a lelket. Menázsi felelősnek is megteszik, ami sok bajjal jár.
„A Nagy Háború véget ért, a távoli harcterekről vezető szövevényes, idegen utakon magyar katonák hosszú menetben békésen vonultak és reménykedtek, hogy szeretteiket rövidesen magukhoz ölelik. Egyikük sem gondolta, hogy névtelenül kerülnek egy idegen ország tömegsírjába.” – 1918 őszén a balkáni front összeomlása után az Ohridi-tó mellől haza induló és a tengeri hajóút során kitört tűzben szerencsétlenül járt m. kir. 162. népfelkelő gyalogdandár tragédiájának, s halottaik Split melletti Sustipan temetőben nyugvó későbbi sorsának a történetét Szedlár Rudolf délvidéki helytörténész küldte meg a számunkra.
A naplóíró tüzéregysége 1916. december 12-én délután fejezi be a berakodást Poginki községben és a transzport megindul ismeretlen úticélja felé. Bécsben válik világossá a számukra, hogy mi is lesz ez. Krajna területére lépve december 17-én érnek Sežanába, ahol kivagoníroznak. Az utazás alatt Király Iván összetűzésbe keveredik a folyton részegeskedő tiszttársaival, akiknek a viselkedését nehezen viseli. Naklo településre szállásolják be az ütegét.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek