Az Érsekújváron laktanya-ügyeletes szolgálatot ellátó tüzérünket 1918 őszén eléri a spanyolnátha járvány, amit szerencsésen átvészel. A betegágyban telnek napjai az őszirózsás forradalom alatt. 1918. november 14-én fegyelmezetten tér haza a tüzérezred a frontról. Négy év katonai szolgálatot követően Vágovits Gyula 1919. március 20-án tér vissza a polgári életbe…
Kajon Árpád egy 1918 elején, Dél-Tirolban készült fénykép nyomába ered. Szerzőnk nagy mestere a régi fekete-fehér képek modern kori színezésének, ennek szép példája az itt bemutatott fotó is, amelynek kapcsán megismerkedhetünk a képen látható katonák téli ruházatával is.
1916 augusztusában a Doberdóról Erdélybe, a Brassótól délre húzódó határhoz vezényelték Kosztolányi Péter századost, akire egy gyengén felszerelt zászlóaljat bíztak. Azt a feladatot kapta, hogy készüljön fel egy esetleges román betörésre. Vajon mit tehetett egy doberdói harcokban edzett csapattiszt a román támadás feltartóztatására?
1918 nyarán a betegen hazaérkező tüzérünket a trencséni csapatkórházban vizsgálják ki, ahol csak könnyű fegyveres szolgálatra ítélik alkalmasnak. Két havi szabadságot követően Érsekújváron laktanyaügyeletesi szolgálatot lát el. Közben elmeséli ezrede további történetét is.
A császári és királyi szegedi 46. gyalogezrednél szolgáló Kókay László 1916 júniusának végén újra a Brassóban állomásozó pótzászlóaljhoz került, miután a Doberdóról szerencsésen visszatérve Szegeden letette a hadiérettségi vizsgát. Itt érte a román hadba lépés. Naplójában megörökítette az 1916. augusztus 27–28-ai izgalmas napok eseményeinek egyes részleteit is.
Amikor 1883 augusztusában a nemrégiben kinevezett osztrák–magyar vezérkari főnök, Friedrich Beck-Rzikowsky altábornagy nagy feltűnést keltő szemleutat tett az erdélyi határ mentén, a tapasztalatait összegző jelentésben nem kevesebb mint 13 betörési pontot talált Románia felől, melyeken keresztül ellenséges erők könnyedén benyomulhatnak a birodalom területére. Ezért azt javasolta a hadügyminiszternek, hogy épüljenek erődök, amelyek elzárják az ellenség útját és akár többhetes ostromot is kibírnak, ha a helyzet úgy kívánja…
1918 tavaszán Csíkszentkirályon szállásolják el tüzérünket egy fiatalasszony házában. Az Ojtozi-szorosból érkező Vágovits Gyula a településen lázas betegségbe esik. Parancsnoka közbenjárására a tábori kórház helyett – 33 hónap frontszolgálat után – hazatérhet Érsekújvárra. Érzékeny búcsút vesz katonatársaitól és Pici lovától…
A Doberdó említésekor nem csupán a magyaroknak jut az első világháború az eszébe, hanem a szlovéneknek is. A két világháború között a mai Szlovéniában Doberdó címmel három különböző alkotás is született: egy népdal és két regény. A „Doberdob, Doberdob, slovenskih fantov grob” (Doberdó, Doberdó, szlovén fiúk sírja) közismert mondat mind a három alkotásban megjelenik. Posztunkban e három mű egyikéről, Prežihov Voranc Doberdó című regényéről lesz szó.
1917 decemberének elején tüzérünk alakulatát a Gyimesből előbb visszavezénylik Gyergyóba a Tölgyesi-szorosba, majd a hónap végén átvezénylik Csíkba, az Ojtozi-szorosba, az Úz völgyébe. Az oroszokkal folytatott béketárgyalások idején, 1918 januárjában átszervezik a tüzérezredet, amelyből a 37. és a 137. honvéd tábori tüzérezred jön létre.
A 6. isonzói csata idején, 1916. augusztus 6-án 9 órán át tartó tüzérségi előkészítést követően, délután 4 óra körül indult támadásra a görzi hídfőben az olasz gyalogság. A hétszeres tüzérségi és a négyszeres gyalogsági fölény hamarosan érvényesült a Monte Sabotinón, amely az ellenség kezébe került. Tőlük délre, az Al Ponte-i védőszakaszban egy idős népfelkelőkből álló magyar zászlóalj még tartotta állásait…
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek