A Moldovica völgyéből Russ Moldovicánál kelet felé előretörve újra a hegyek várnak hősünk üldöző alakulatára. A besötétedő erdőben eltéved a zászlóalj. Hívatják a térképolvasási képességéről elhíresült Imre Gábort, s őt küldik ismét a szakaszával előre, aki Baloghgal együtt egyébként is a menetoszlop elején érzi leginkább elemében magát. Az éjszakai kaland most sem marad el…
Hat fős zarándokcsoport indult 2017. június 23-án Vas megyéből a cs. és kir. szombathelyi 83-as gyalogezred egykori véres csatáinak kárpáti színterére, melyek a Kiesvölgy, Határhegy, Ceremcha magaslat körül zajlottak 1915 tavaszán. Célja volt a közel 2300 kilométert számláló utazásnak az is, hogy Szent Márton ereklyéjét elvigyék a katonaszent tiszteletére szentelt legkeletibb templomokba: Skelivka, Simenivka településekre.
Hősünk üldöző alakulata eléri Watra Moldovicát, ami előtt ugyan megtorpannak, de másnap beveszik a települést. Az előrenyomulás győzelmi mámorában a tisztek élénk vitát folytatnak a háború fejleményeiről. Imre Gábor barátai a helyi lakossággal is elkezdenek ismerkedni…
A most következő fotókat és háborús anekdotát Jakatics Árpád tanár úr (Dér Zoltán visszaemlékezéseinek közreadója) küldte el nekünk. A rövid kis írás saját gyerekkori emlékeinek felidézése, egy olyan generációé, amely még ismerte az első világháborús veteránokat, és közvetlen forrásból hallgatta háborús történeteiket.
A Magura sikeres elfoglalása után a Feredeul elleni támadás következett. Hősünk szakasza ezúttal is a támadó csoport élén halad. Az újabb sikeres akciót követő előrenyomulás közben egy tragikus kimenetelű véletlen kézigránát-robbanás okoz némi megtorpanást, aminek hatására Imre Gábor a kézigránátokkal kapcsolatos korábbi eseteket is felidéz…
Nagy érdeklődéssel és élvezettel olvastam a Nádasdy Huszármúzeum honlapján a Huszáros – Egyperces rovatban Takács Zoltán Bálint Szerelemben és háborúban című írását. Azonnal eszembe jutott egy gyönyörű elbeszélés, amely a Nagy Háború idején esett meg. Az igaz történet mesélője egy egykori kiváló huszártiszt, a debreceni 2. honvéd huszárezred tagja, vitéz váradi Beöthy-Zsigmond László. A történetet a matuzsálemi kort (100 évet) megért katona Nincs szebb, mint a huszár! című könyvében örökítette meg.
Hősünk veszélyes új megbízatást kap: egy félszázaddal erőltetett menetben kell megközelítenie és az oroszok előtt megszállnia a Magurát. A különítményben vele tart a „három legjobb harcos”, közöttük az időközben őrmesterré és szakaszparancsnokká előlépett, a Doberdó óta harcostárs, Balogh Jancsi is. Na és persze Dodó kutyáról se feledkezzünk meg…
A Doberdón bárói címet és san martinói előnevet szerző Heim Géza főhadnagy igazi háborús hősnek számított. Neve a blog olvasói számára is jól ismert. A kiemelkedő katonai teljesítményt nyújtó főhadnagy magánéletébe, háború előtti és utáni életútjába 100 éve kötött házassága apropóján nyújtunk betekintést.
Éjfél után orosz srapnelek ébresztik hősünk üldöző különítményét. A sötétség és a köd leple alatt megközelítik a Runkul magaslatát, ahová az orosz utóvéd fészkelte be magát. A cserkeszek támaszponttá alakították a korábban a mieink által kiépített állásokat. Kiűzésükhöz a rohamjárőr tudás ad segítséget…
Hősünk oroszok nyomában rohanó üldöző különítménye egyre lassabban halad és a Runkul magaslatával szemben meg is akad. Újra kitör a csetepaté az orosz utóvédekkel, s végül éjszakára tábort vernek a Botosul oldalában lévő erdőben. Imre Gábornak hálótársa is akad…
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek