A Nagy Háború

A Doberdó-fennsíkon található San Martino del Carso településről napjainkban kanyargós aszfaltozott út vezet a Monte San Michele felé. A második nagyobb kanyar környéke 1915 októberében és novemberében nagyon súlyos harcok helyszíne volt, itt egy mély dolina pedig különleges események helyszínévé vált.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 25. rész

Valjevótól délkeletre a 3. hegyi dandár csapatai súlyos harcokat vívnak a Planenica településtől keletre húzódó magaslatok elfoglalásáért. 1914. november 28-án katonaorvosunk Mehán házcsoportnál tartalékban álló zászlóalját is bevetik a hírhedt 881-es csúcs birtoklásáért vívott harcokban. A többször gazdát cserélő magaslatról kiderül, hogy annak három csúcsa is van. A hóban, fagyban magukat beásó, a szerbektől alig 15–20 lépésre álló csapatoknak november 30-án hajnali 4 órakor kell támadást intézniük a magaslatot birtokló szerbek ellen…

Íme kezdetnek egy korántsem elméleti kérdés: lehetséges-e csinálni olyan háborús játékfilmet (azaz nem dokumentumfilmet), amit utána a hadtörténészek nem kezdenek el élesen kritizálni, sőt ócsárolni? Szinte pontosan három évvel ezelőtt szembesültem ugyanezzel a kérdéssel, amikor a Szürke senkik (Kovács István filmje Köbli Norbert forgatókönyve alapján)  osztotta meg nagyjából hasonló módon a nézői közvéleményt. Akkor a laikus (értsd: nem hadtörténész) közönség körében kimagaslóan magas (kb. 80%-os) volt a film tetszési indexe, a háborúk és a hadak történetével hivatásszerűen foglalkozók véleménye – bár az enyhe fanyalgástól a nyílt elutasításig széles skálán mozgott – szinte egyöntetűen negatív volt. Most Sam Mendes monumentális első világháborús filmeposzával megismétlődni látszik a három évvel ezelőtti helyzet.

1918 tavaszán egy új és minden korábbinál veszélyesebb „háborús találmány” kezdte tizedelni a hadviselők táborát. A spanyolnáthának elnevezett influenzajárvány nem válogatott a különböző országok egyenruhásai között. A magyar királyi miskolci 10. honvédgyalogezred tábori újságjában a betegség az 1918 októberi számokban jelent meg először. A tábori lapban közölt írások a korszakra és a frontkatonákra jellemző – manapság már néha nehezen értelmezhető – sajátos bakahumorral írnak kezdetben a súlyos áldozatokat követelő járványról.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 24. rész

1914. november 20-án véget ér a néhány napos Valjevo környéki táborozás, s a 3. hegyi dandárt a Goiginger-hadosztály támogatására vezénylik. A megfogyatkozott, lerongyolódott, mezítlábas, téli ruházat nélküli alakulat nagy hóban vánszorog előre. Ezredorvosunk nagyváradi 37/III. zászlóaljának november 22-én támadnia kellene, de a részeg Krausz főhadnagy hibájából eltévednek, s a második hullámban következő szegedi 46/III-as zászlóalj beleszalad a szerbekbe. Ezt követően tartalékba rendelik őket, és vizsgálat indul az eset miatt...

Il generale smarrito – 1° parte

I membri della nostra Fondazione durante il loro viaggio dell’11-13 ottobre 2019 presso il Piave si sono incontrati nella cittadina di Nervesa della Battaglia con i membri dell’associazione italiana Associazione Storico Culturale Battaglia del Solstizio. Erano loro a parlarci del generale austro-ungarico, di cui morte avvenne in circostanze strane e inspiegabili durante la battaglia del giugno 1918 presso il Piave. Parliamo del maggior generale Heinrich Bolzano. La storia enigmatica ci ha colpito, visto che le opere storiche e la memorialistica si occupò solo poco e in modo contraddittorio degli avvenimenti. Abbiamo deciso quindi di indagare cosa si sa della sorte del generale che oltre ad aver perso in circostanze tanto tragiche la sua vita, ebbe anche legami ungheresi. Nella prima parte della nostra serie cerchiamo di ricostruire il retroscena familiare e la carriera militare del maggior generale Bolzano fino allo scoppio della Grande Guerra.

Az elveszett tábornok – 1. rész

Alapítványunk munkatársai a 2019. október 11–13-ai piavei kutatóútjuk  során Nervesa della Battaglia városában találkoztak az Associazione Storico Culturale Battaglia del Solstizio  nevű olasz egyesület tagjaival. Ők meséltek egy osztrák–magyar tábornokról, akinek halála különös és érthetetlen körülmények között történt az 1918. évi júniusi piavei csata idején. Heinrich Bolzano vezérőrnagyról van szó. Felkeltette érdeklődésünket a rejtélyes történet, s mivel a magyar és olasz szakirodalom, valamint a visszaemlékező munkák viszonylag keveset és ellentmondásosan írnak róla, elhatároztuk, hogy kinyomozzuk, mit lehet tudni a magyar vonatkozásokkal is bíró, tragikus körülmények között életét vesztő tábornokról. Sorozatunk első részében megpróbáljuk rekonstruálni Bolzano vezérőrnagy családi hátterét és katonai pályafutását a Nagy Háború kitöréséig.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 23. rész

1914. november 16-án katonaorvosunk zászlóalja az előző napokban elfoglalt Valjevo melletti Ugristje magaslaton táborozik. Másnap Bogatić falucskába vezénylik az alakulatot. Az állandóan szakadó hóban alig találnak alkalmas szálláshelyet, tüzelőt, s várják a beígért felszerelést, élelmet, de csak a postát kapják meg. Hősünk magától Potiorek táborszernagytól, a szerbiai erők főparancsnokától kap táviratot...

A 2019 októberének végén megrendezett 64. Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron ismerhette meg a történészszakma és a hadtörténelem iránt érdeklődő nagyközönség a Szerb Királyság első világháborús katonai és polgári emberveszteségeinek összeírása (Попис војних и цивилних губитака Краљевине Србије у људству у Првом светском рату) című kiadványt. A 14 kötetes kiadvánnyal Szerbia Védelmi Minisztériuma egy évszázados adósságot kívánt – ha részben is – törleszteni. Az első világháborút lezáró 1920-as béketárgyalásoktól napjainkig ugyanis most jelent meg először olyan kiadvány, amely az egykori – a háborút a győztesek oldalán befejező – balkáni ország emberveszteségeinek „név szerinti” rekonstruálására törekszik.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 22. rész

A Bejlevina magaslat elfoglalását követően, 1914. november 12-én hajnalban megindul katonaorvosunk alakulata a Valjevo felé hátráló szerbek után. Egyik havas hegytetőt a másik után másszák meg. A nagyváradi 37-es zászlóaljnak kell elfoglalni az erősen megszállt Glavica magaslatot, ahonnan minden mozgásra azonnal géppuska tűzzel reagálnak. Ezt követi a Visoka. A szakadatlan előrenyomulás közben Valjevo felől menekülő szerb gyerekekkel, öregekkel és a bakákat lázba hozó nőkkel is találkoznak…