Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Schamschula Rezső tábornok gazdag és különleges fotóhagyatékát bemutató sorozatunk mostani részében az olasz fronton 1916–1917-ben a Kostanjevica körül vívott harcok során készült képekből nyújtunk válogatást.
Bár a harcoknak 1918 novemberében végett vetettek az osztrák–magyar és a német haderőre érvényes fegyverszünetek, a hazájuktól irdatlanul messze, Kelet-Szibériában raboskodó osztrák–magyar hadifoglyok nagy részének még további két vagy akár három évébe telt, mire hazavergődött. A távolság és a győztes államok megkötései miatt ugyanis a kelet-szibériai táborokban sínylődő hadifoglyok hazaszállítása rengeteg kihívással járt. A következőkben azt, a fentebb érintett hazajutási akciók egyik újabb állomásaként, mivel szervesen kapcsolódik a sorozat apropójául szolgáló Scharnhorsthoz, az alábbiakban részletesebben is ismertetem.
Immár évekkel ezelőtt jelent meg a Nagy Háború Blogon Hermann Attila „Él magyar, áll Buda még!” A magyar Szent Korona országaiból sorozott lovashadosztályok és dandárok, huszár- és ulánusezredek, rohamfélezredek jelvényei a Nagy Háborúban című kötetének ismertetése Prohászka László tollából. Akkor a recenzens utalt a bemutatott kötet előzményére, a „Csak előre, édes fiam…” A magyar Szent Korona országaiból sorozott gyaloghadosztályok, ezredek, és zászlóaljak jelvényei a Nagy Háborúban című könyvre, amely a Hermann Attila – Szanyi Miklós szerzőpáros munkájaként két kiadásban is megjelent, de a munkáról eddig nem jelent meg ismertetés a Blogon, ahogy a sorozat harmadik, Hermann Attila által a rohamzászlóaljak jelvényeiről írt kötetről sem. Ezt a hiányt szeretnénk most, az alábbiakban pótolni.
A sorozatnak ebben a részében a nagyobb volumenű hazaszállítási akciókat vázolom fel, mellettük számtalan kisebb, akár egy-két fő hazajutására korlátozódó is akadt. A hazaszállítások időrendileg két részre bonthatók, első részük még a háború ideje alatt történt, a második fele azonban már a központi hatalmak háborús összeomlása után zajlott.
Schamschula Rezső tábornok életrajzi könyvének a megírásakor igen bajban voltunk az illusztrációkkal, hiszen alig 10–20 személyes fotóval rendelkeztünk. A kötet megjelenése után mintegy fél évvel, legnagyobb meglepetésünkre, a család Ausztráliába emigrált ágától visszakerültek a Magyarországon élő leszármazottakhoz a tábornok kitüntetései és fotóhagyatékának egy része. Ezek a képek így nem kerülhettek bele a könyvbe, de úgy vélem, hogy érdekesek lehetnek a blog olvasói számára. A sorozat mostani részében az 1915–1916-os évben orosz fronton készült képeket mutatom be.
Nehéz lenne egy tőmondatba önteni miről is szólnak majd az alábbi sorok, így nem is próbálkozom vele, már csak azért sem, mert írásom kényszerből, de egyszersmind szándékoltan is mozaikos szerkezetű, azaz bár az egyes témák közt van összekötő kapocs, mindegyik megállná a helyét egy tanulmány erejéig önmagában is. Hívószavak, kifejezések persze meghatározhatók, azok a következők: első világháborús magyar hadifoglyok, Szibéria, a hadifogságból való hazatérés makro- és mikroszintű vetülete, katonai újság, tábori katonai sajtó és végül a címben is szereplő Scharnhorst. A megannyi, a tartalmat távirati stílusban leíró hívószóhoz különféle forrástípusok társulnak. Ennél fogva írásomhoz a történeti, sajtótörténeti és irodalmi feldolgozások mellett nagyszámban hasznosítottam korabeli napilapok vagy ritkábban kiadott újságok cikkeit, egyéb sajtóanyagot, valamint személyes forrásokat is.
Ha valaki írt már levéltári kutatásokon alapuló könyvet (de lehet hogy a többinél is hasonló a helyzet), akkor tudja, hogy az kicsit olyan mint a házépítés. Az ember nem befejezi, hanem valahol kénytelen abbahagyni és késznek tekinteni a művet. Ennek természetes folyománya, hogy ezután fognak még előkerülni újabb anyagok, amiket az ember remekül fel tudott volna használni a művében. Amikor Schamschula Rezső tábornok életrajzi könyvét írtuk, akkor igen bajban voltunk az illusztrációkkal, hiszen alig 10-20 személyes fotóval rendelkeztünk. A kötet megjelenése után mintegy fél évvel, a család Ausztráliába emigrált ágától visszakerültek a Magyarországon élő leszármazottakhoz a tábornok kitüntetései és fotóhagyatékának egy része. A képek így nem kerülhettek bele a könyvbe, de úgy vélem, hogy érdekesek lehetnek a blog olvasói számára.
A sorozat befejező részében Bukarest elesik, Ferenc József és több politikus meghal. A táborban lopás történt, érkeztek új hadifoglyok, egyesek már harisnyát kötöttek, mert készültek a télre. Az eleinte egész nagyra tartott scandianói vár átminősült bagoly és denevér fészekké. Egyre látványosabb az olasz hátországban is a fejadagok racionalizálása, ami a hadifoglyok fejadagját is befolyásolta. Az argentin fagyasztott hús nagyon nem ízlik Guneschnek. A napló szöveges része a második fogságban töltött karácsonnyal zárul.
Görz elesett, a Bruszilov-offenzíva sikeres a keleti fronton, Románia hadat üzent. A hadműveletekkel párhuzamosan Scandianóban és a táboron belül is forrnak az indulatok. Egyre látványosabbak a nemzetiségek közötti ellentétek, a scandianói lakosok és a hadifoglyok borsot törnek egymás orra alá, romlik az olasz hátországban az ellátás, és a frissen megalapított futball klub meccsein is folyik a vér…
1914. december 31-én Homonnán a szilvesztert ünnepelték városszerte. Arról nincs információnk, hogy milyen mértéket öltött az óév búcsúztatása az alig egy hónapja még Kornyilov tábornok vezette cári csapatok által megszállt településen. A városban élők viszont ma is emlegetik Csontos István történetét, akinek minden bizonnyal emlékezetes éjszakája volt ezen a napon. – A történetet a velünk azt megosztó Anna Šimkulicová jóvoltából adjuk közre.
Legutóbbi kommentek