A Nagy Háború

Osztrák-magyar hadikitüntetések az első világháborúban

Az első világháborús osztrák-magyar harctéri kitüntetések közismertségéről árulkodik, hogy 1916-ban a „Nefelejcs” című operett egyik betétdalának (címben idézett) refrénje is a legénység részére adományozható rangos elismerésekről: helyes nevükön az Arany- és az I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremről szólt. Az igazsághoz tartozik, hogy a „nagy arany” és a „nagy ezüst” szomorú felhanggal szerepel az idézett dalban, amelyben az érmeket a fronton hősi halált halt édesapák árvái tartják kezükben. Ám akár a vitézség, akár a hiábavaló halál jelképei voltak a megénekelt kitüntetések, a zenemű mindenképpen széleskörű társadalmi ismertségükről tanúskodik.

Pozsonyi utászok a Nagy Háborúban – 4. rész

1915 őszén a pozsonyi 5/2. utászszázad is a központi hatalmak nagy szerbiai offenzívájának előkészítésén tevékenykedett a Dunánál. Az előmunkálatok a Dunadombó-Orsova szakaszon folytak: erődítéseket építettek, áthajózási eszközöket szereztek be és készítettek elő, víz- és széljelző szolgálatot szerveztek, átkelései terveket dolgoztak ki. A Mackensen tábornagy parancsnoksága alatt álló hadseregcsoport parancsot adott az 5/2. utászszázadnak, hogy az előkészületek során vegyen részt az összelőtt és elsüllyesztett dunai hajók és uszályok kiemelésében, beüzemelésében is.

 A Kornfeld Zsigmond oldalkerekes gőzhajó az átadási ünnepség előtt
(Forrás: www.hajoregiszter.hu)

Aperianov Teréz olvasónk küldi az itt következő verset áldott ünnepet kívánva – a frontra…

A karácsonyról az átlagember kevésbé asszociál az első világháborúra, ennek megfelelően a televíziót sem árasztották el a héten a Nagy Háborúról szóló műsorok. Azért akad majd egy-egy játék- vagy ismeretterjesztő film, és a már hónapok óta hetente négyszer-ötször sugárzott Fegyverszünet karácsonyra című remek alkotás is elnyeri aktualitását. Két, nagykereskedelmi forgalomban (és épp ezért könyvesboltokban) nem beszerezhető könyvet ajánlok még figyelmetekbe: Molnár Tibor levéltáros munkáját, valamint egy eddig publikálatlan hadifogoly naplót, amit az idén alapított Reprint Kiadó jelentetett meg. Békés, boldog karácsonyt és jó olvasgatást!

Karácsony a frontvonalban

„Gyorsan elrendezzük a körletet, 24-ikén délután 3 órakor szentséges áhítattal ünnepeljük a kis Jézus születését. Zászlóaljaink karácsonyfát is állítanak. Nem csillog rajtuk sok édesség, dísz, ajándék. Csak néhány gyertya hirdeti a fenyőfákon az örök szeretet ünnepét.” A 30. honvéd gyalogezred emlékalbumában az 1915-ös orosz fronton eltöltött karácsonyról olvasható visszaemlékezés jól kifejezi, hogy a harcoló katonáknak milyen fontos volt a karácsony. Családjuktól távol, messzi idegen földön, lövészárkok, kavernák mélyén az ellenség tüzének kitéve is várták a Szentestét.

 Karácsony a fronton
(Oláh Lajos – Szabó József: Fényes szurony, rózsafa a nyele… című kötetéből)

Életkép az északi frontról

„Állásunk félköralakban ékelődik elő. A muszka időnkint azzal szórakozik, hogy légi torpedóval dob át nekünk egyet. Először ismerkedem meg ezzel a szörnyű fegyverrel. Szinte hangtalanul lövik ki, valószínűleg komprimált levegővel s így állandóan kell figyelni.

— Gyün a kacsa! — kiáltják az emberek s ahogy felpillantok, egy talán méteres lövedéket látok, amint a végén szétálló szárnyakkal, imbolyogva, szinte lassan, száll a magasba... már majdnem felettünk van... s akkor hirtelen, mintha egyensúlyát veszítené... lebukó orral zuhan lefelé és már robban is

Irtózatos egy detonáció, minden por meg büdösség. Alig lehet levegőhöz jutni s mire félig kábultan feltápászkodom, hogy utána nézzek, mi is történt, már látjuk ám a második torpedót jönni.

 Aknavetők az orosz fronton, jobbra egy "légi torpedó"
(Forrás: Wikipédia)

Pozsonyi utászok a Nagy Háborúban – 3. rész

A pozsonyi utászok nem csak műszaki munkálatokban, hanem gyakran gyalogsági harcokban is részt vettek. Így volt ez 1914 szeptemberében is a szerb betörés idején. A következőkben egy ilyen esetet, majd a szerbek kiverését követően az utászok által felrobbantani tervezett mitrovicai szerb hadihíd körüli eseményeket ismerhetjük meg.

 Szerb hadifoglyok
(Háborús Album – a Pesti Napló kiadása I. kötet)

Csak egy hét van karácsonyig, sokan már megvették az ajándékokat, én azonban biztosra veszem, hogy hozzám hasonlóan vannak, akik ezt még nem tették meg. A Nagy Háború iránt érdeklődők családtagjainak súgnám, hogy remek könyvek, igényes albumok jelentek meg mostanában (egy részükről már tudósítottunk), az e heti ajánlóban is szerepel mindjárt kettő. Lesz még mozi és tévé, no meg a hideg téli estékre a blog olvasgatása.

„Ma kezembe akadt egy első világháborúval foglalkozó korabeli könyv, egy anekdotát kimásoltam belőle. Nekem nagyon tetszett, esetleg érdemes lenne másokkal is megosztani, ha Önök is úgy gondolják.” – Az idézett levelet és az alábbi anekdotát Miklós Tamás olvasónk küldte. Nekünk is tetszett.

A huszár és a baka a keresztfa alatt ülnek és vitatkoznak, hogy melyik a különb katona: a huszár, vagy a baka?

A huszár önérzetesen mondja, hogy a huszár, a „vörös ördög” a világ első katonája.

A baka sem hagyja magát, hogy az régen volt, mióta a lövészárok szerepel, azóta az első katona, a ki a csatákat nyeri, mégis csak a baka.

De már az nem áll, mert a huszár is tud a lövőárokban harcolni, de a baka nem tud lovon ülni. „Ha az Úr Jézus leszállna a keresztfáról és beállna katonának ő is csak huszár lenne!” - vágta ki nagy hetykén a legnagyobb tromfot, várva a hatást.

A baka felmutat a keresztfára, s csak ennyit mond: „Az már osztég igazán nem áll, olvasd el, hogy mi van felibe írva:

In(fanterie) R(egiment) I.”

[I. gyalogezred – a szerk.]

Egy magyar srapnel robbanása - ahogy Hemingway leírja

Kerestem valamit a napokban, és ismét belelapoztam Hemingway első világháborús regényébe. Véletlenül megakadt a szemem egy látványos srapnelrobbanás leírásán, a történet érdekessége, hogy minden bizonnyal egy magyar alakulat által kilőtt srapnelről lehet szó.

 Ernest Hemingway 1918-ban Milánóban