Pozsonyi utászok a Nagy Háborúban – 3. rész

A pozsonyi utászok nem csak műszaki munkálatokban, hanem gyakran gyalogsági harcokban is részt vettek. Így volt ez 1914 szeptemberében is a szerb betörés idején. A következőkben egy ilyen esetet, majd a szerbek kiverését követően az utászok által felrobbantani tervezett mitrovicai szerb hadihíd körüli eseményeket ismerhetjük meg.

 Szerb hadifoglyok
(Háborús Album – a Pesti Napló kiadása I. kötet)

Az északi hadszíntér tehermentesítése érdekében az antant támadás megindítására sürgette a szerb hadvezetést. Az 1914. szeptember 6-án megindított hadműveletben a szerb 2. hadsereghez tartozó Timok I. hadosztály Cevrntijánál (Mitrovicától keletre) átkelt a Száván. A betört szerbek ellen folytatott harcban az 5. pozsonyi utászzászlóalj 1. ás 2. százada Ruma megerősítését végezte. Teljes volt a tájékozatlanság, arról terjedtek bizonytalan hírek, hogy a szegedi 7. utászzászlóalj már harcérintkezésbe került szerb járőrökkel a közeli Budanoviči felé vezető út és a Römer-csatorna kereszteződésénél.

 A Száva - Drina szöglet
(Lándor Tivadar szerk.: A Nagy Háború írásban és képben. Északon és délen I. kötet)

Szeptember 11-én Jacobi Ágost százados parancsot kapott, hogy az 5/2 utászszázaddal, a 42. gyalogezred egy menetszázadával, egy fél népfelkelő huszárszázaddal, valamint a szegedi utászokkal tartsa kézben a csatornán átvezető közúti és vasúti hidat. A különítmény késő este, zuhogó esőben érkezett a vasúti híd csatorna melletti őrházához. A szemben álló szerbek folyamatosan tüzeltek, de arról Jacobiék semmilyen információval sem rendelkeztek, hogy milyen nagyságú erők állnak a csatorna túloldalán. A parancs értelmében a századosnak másnap hajnalban támadást kellett indítania, hogy hídfőállást foglaljon.

Megelőzte azonban őket a szerbek váratlan támadása szeptember 12-én 3 órakor. Nem várt irányból „Zsivió!” csatakiáltással 500 lépés kiterjedésű szerb oldal- és háttámadás bontakozott ki. A hidat közvetlenül védő utászokat elfogták a szerbek. A bekerítés veszélye miatt Jacobi százados elrendelte a visszavonulást, amelyet két utászszakasszal fedezett.

 A Römer-csatornánál 1914. szeptember 12-én hajnalban történt szerb támadás vázlata
(Jacobi Ágost szerk.: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban című kötetből)

Ruma felé történt visszavonulásuk során elfogtak egy szerb járőrt, és akkor tudták meg, hogy egy dandár elővédjével álltak harcban. Rumára beérve a parancsnokság nem fogadta el Jacobi százados jelentését és azt a parancsot adta, hogy az 5/2. utászszázad foglalja vissza a hidakat és környéküket. Az óvatosan előnyomuló századot meglepetésként érte, hogy a hidaknál már magyar katonaságot talált. A szerb dandár ugyanis közben kitért az előnyomuló osztrák-magyar ellentámadás elől és a Száván át visszahajózott saját területére. A tizennégy, korábban elfogott pozsonyi utász holtteste ott feküdt a vasúti töltés mellett felkoncolva, kifosztva, levetkőztetve…

A Szerémségbe betörő ellenséggel főleg az Alfred Krauss altábornagy vezette császári és királyi 29. gyaloghadosztály vette fel a küzdelmet, melynek során a Timok I. hadosztály Cevrntijánál súlyos veszteséget szenvedett, és megkezdte a visszavonulást. A szerbek a Szávához érve a folyónak szorultak. Mitrovica és a túlparti szerb Mitrovica között vert hadihídon igyekezek átkelni a saját oldalukra. Az átkarolást befejező osztrák-magyar csapatok támadása miatt csak nagy veszteségek árán tudtak visszajutni. Sok száz ember és állat teteme borította a partot, ami miatt néhány nap múlva a folyó közelében való tartózkodás kibírhatatlanná vált. Viszont a szerb hadihíd még állt, s nem volt lehetőség a lebontására. A osztrák-magyar hadvezetés úgy döntött, hogy az ellenség számára oly értékes hídanyagot, s az átkelési lehetőséget el kell pusztítani. Önkénteseket kértek és a jelentkezők közül Jacobi Ágost századost választották ki. A feladat előtt fel kellett deríteni, hogy milyen állapotban van a híd, hogyan lehet a feladatot végrehajtani. Jacobi tájékoztatást kapott, hogy számolni kell a túlparton elhelyezett, jól álcázott szerb géppuskákkal, amelyek azonnal lőnek, ha valaki a hídhoz közeledik.

A parti őrszolgálatot egy horvát népfelkelő század látta el 1500 lépésre a folyótól, közvetlenül a parthoz csak figyelő járőröket előretolva. Mivel Jacobi századosnak az akció eredményes előkészítéséhez feltétlenül látni kellett a partot és a hidat, ezért cselhez folyamodott. Vöröskeresztes zászlókkal és karszalagokkal szerelték fel magukat és egy szerb nyelvet beszélő tizedes társaságában közelítették meg a partot. A borzalmas látvány és a bűz fogadta őket. Orvosoknak adták ki magukat, akik a járványveszély miatt azt akarták elérni, hogy a szerbek egyezzenek bele a halottak eltemetésébe.

 Korabeli rajz a Timok I. hadosztály megsemmisüléséről
(A Nagy Háború írásban és képben. Északon és délen I. kötet)

Egy szerb tiszt emelkedett fel a folyó túlsó partján levő állásokból és vele kezdődött hosszas egyezkedés. Amíg a tizedes beszélt Jacobi százados a hidat és környékét igyekezett megfigyelni. Nagy meglepetésére azonban csak feldőlt bakokat, felborult pontonokat látott, a híd nem volt sehol. A veszélyes tárgyalás után visszatérve Jacobi maga elé rendelte azt a két népfelkelő altisztet, akik az előző éjjel voltak szolgálatban a híd közelében. Hosszas faggatás után kiderült, hogy mi történt. A szolgálatban levő horvát népfelkelők megegyeztek a szerbekkel, hogy kölcsönösen nem lövik egymást. Ez idő alatt a szerbek lebonthatják a hidat, a népfelkelők pedig állásokat építenek maguknak és eltemetik a közelükben fekvő halottakat…