„a füstpamacs közepén sárgásfehéren izzott föl a magja”

2010.12.14. 08:05 :: PintérTamás

Egy magyar srapnel robbanása - ahogy Hemingway leírja

Kerestem valamit a napokban, és ismét belelapoztam Hemingway első világháborús regényébe. Véletlenül megakadt a szemem egy látványos srapnelrobbanás leírásán, a történet érdekessége, hogy minden bizonnyal egy magyar alakulat által kilőtt srapnelről lehet szó.

Ernest Hemingway 1918-ban Milánóban Ernest Hemingway 1918-ban Milánóban

Köztudott, hogy önkéntesként az amerikai író is megfordult a Nagy Háború olasz frontján, ahol egy egészségügyi alakulatban teljesített szolgálatot. Ebben az időszakban átélt élményei elevenednek meg a Búcsú a fegyverektől című regényében.

A cselekmény kiragadott részlete a Bensizza-fennsíkon játszódik, és az eseményekből beazonosítható a pontos időpont is: 1917. október 23., a caporettói támadás előtti nap. A helyszín érdekessége, hogy ekkor itt épp magyar alakulatokkal áll szemben az író alteregójának tekinthető főszereplő. Ez a regényben említésre is kerül: „azelőtt horvátok voltak a szemközti állásokban, de most magyarok vannak ott.”

Az Isonzó melletti frontvonal déli szakasza 1917. október 24-én Az Isonzó melletti frontvonal déli szakasza 1917. október 24-én

Ekkor a Bainsizza-fennsík déli részén, miként a fenti térképvázlaton is látható, a magyar területről kiegészített 53. gyaloghadosztály volt állásban, s indította meg másnap a támadást. Ebbe a hadosztályba népfelkelő ezredek tartoztak, közöttük a debreceni 3. népfelkelő gyalogezred is, amelyben a blogon korábban már említett dédnagyapám is szolgált. A srapnel kilövésére - valószínűleg - az említett hadosztály tüzérsége által kerülhetett sor.

A sebesült író az olasz fronton A sebesült író az olasz fronton

S következzen a srapnelrobbanás leírása: „Nem messze a lövészárkoktól, egy romba dőlt parasztház fölött, hirtelen srapnel robbant szét az égen, és kibontotta bodros füstfellegét; a puha füstpamacs közepén sárgásfehéren izzott föl a magja. Láttam a villanását, hallottam a becsapódását, aztán a füstpamacs széjjelhúzódott és elvékonyodott a szélben. Rengeteg srapnelgolyót találtam a házak omladéka között, a mi romos házunk előtt is tele volt velük az út; de a kötözőhely környékét aznap délután nem lőtték.”
(Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől. Európa Könyvkiadó, Bp., 1983.)

4 komment

Címkék: ernest hemingway srapnel búcsú a fegyverektől bensizza–fennsík debreceni 3. népfelkelő gyalogezred 53–as gyaloghadosztály 1917. október

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr712185649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aperianov Teréz 2010.12.15. 10:19:18

Úgy látszik, a srapnelek irodalma végtelen.....S talán kevéssé ismert, hogy a különben népszerű regény ilyen apró részleteket is megörökít - így írása valóban figyelemre méltó. S a teljes regényt nézve a háború lélektana sem elhanyagolahtó, ahogy Kassák írta a műről:
"Hemingway nem a háborút írta meg, hanem az embert a háborúban."

Tisztelt szerkesztő uraknak, s az olvasóknak is áldott, szép karácsonyt kívánok, srapnelzenétől mentes nyugodt napokat és remélem, hogy munkájukat az új esztendőben is hasonló színvonalon, ignyességgel tudják végezni a nagy háború ügyében, amihez kívánok sok erőt,egészséget.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.12.15. 21:17:58

@Aperianov Teréz: Lesz még néhány srapneles történetünk jövőre is...

Hemingway a háborúban az emberen kívül képes volt meglátni a borzasztóban és a pusztulásban is azt, ami akkor és ott szép is lehet, s képest volt ezt megörökíteni, ugyanúgy, mint Tersánszky a magyarok közül, aki ekkoriban egyébként szintén ott volt olasz harctéren.

Köszönjük a jó kívánságokat, mi is ugyanezt kívánjuk Teréznek és minden kedves olvasónknak!

Aperianov Teréz 2010.12.16. 09:12:55

Én is őrzök odahaza egy srapnelt, kedves barátom hozta a "frontról", emlékbe, talán ezért is olvasom soraikat érdeklődéssel...

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.12.18. 18:45:50

@Aperianov Teréz: A srapnelt (amelyről oly sokat meséltek a sebesültek, vagy a szabadságon levők), mint "harctéri emléket" már a háborús évek alatt is magukkal hozták a katonák. Tették ezt kérésre is. Talán így lehetett ezzel a feladattal Frisch Vilmos a K.u.K. 37. (nagyváradi)gyalogezred I. zászlóaljának zászlósa is.
1916. február 16-án írta tábori levelezőlapját Róna Teréznek: "Kedves Terike! Srapnelt mindenesetre hozok magammal, ha nem is a 15 cm-est (de azt is elhozom, ha tudom) de egypár féllitereset - így nevezik a bakák a kis 6,5 cm-es hegyi ágyú lövedékét, amik tegnapelőtt felváltásnál estek közénk."

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása