A Nagy Háború

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 20. rész

Dandártartalékban

Április 27-én reggel ismét felvettem a teljes felszerelést és elindultam a századomat megkeresni, mely már ismét a rajvonalban volt. Meg is találtam a régi helyükön, hol nappal ismét a fedezéken dolgoztunk, éjjel pedig az őrségen voltunk. Az ágyúk dörgése mind sűrűbben hallik és a járőrök közt is egyre gyakrabban történnek összeütközések. E napon délután igen nagy jégeső volt. Árkainkba is befolyt, és az árok fenekén víz és sár képződött, melyet csajkáinkkal meregettünk ki belőle, azután gallyakat fektettünk rá, és így feküdtünk benne. A másnap is ilyen munkában telt el. Sokat fázlódtunk, mert éles, hideg északi szél fújt a tegnapi jégeső után.

 Lövészárokásás
(Gyurgyák János szerk.: Magyarország története képekben I.)

bulletin = hivatalos jelentés a beteg állapotáról
hióbhír = lesújtó, rossz hír; vészhír
 

Csicsek Anna nagykanizsai olvasónk küldte be szerkesztőségünknek a nagyapjáról szóló alábbi írását. „A történetet részben nagyapámtól, szüleimtől, testvéreimtől, nagybátyámtól, nagynénémtől hallottak alapján, valamint a bécsi Kriegsarchiv hadifogoly-kartonsorozatból származó cédula adataiból állítottam össze” – írta.

„Látod kisfiam, 1914-ben ide vonultam én is” – nézett ki a vonat ablakából az apa. Azon gondolkodott, hogy utász nagyfia, Antal melyik hadszíntérre kerülhet innen Győrből. És vajon, ez a legkisebb, Ferenc, aki most tizennégy éves, szintén megér-e egy háborút hadkötelezettként… Most együtt látogatják Antalt, mielőtt alakulatával a frontra indulna. Vajon melyikre? Talán az orosz frontra, ahogy a mi időnkben mondtuk, ma pedig szovjetet emlegetnek, hiszen Oroszországból Szovjetunió lett időközben… Hej, fiam, mi lesz a sorsod ebben a háborúban, ami már 1939-ben elkezdődött és ki tudja, mikor lesz vége…, pedig már 1944-et írunk?

 Győr és a pályaudvar részlete egy 1910-es évekbeli képeslapon

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 19. rész

Küldönc szolgálatban

Április 19-től 23-ig nappal szüntelen a lövészárkot építettük, éjjel pedig felváltva őrködtünk. Az élelmezés napról-napra kevesebb lett. A hasmenés is nagyon megkínzott, kezdtem mind jobban soványkodni. 23-án éjféltől hajnali 4 óráig teljes felszereléssel készen kellett lennünk a fedezékben, mert arról értesítettek bennünket, hogy a tartalék be fog jönni minket felváltani. Mi pedig levonulunk pár kilométerrel hátrább tartalékba. Az őserdőben fából készített fészerek alatt ütöttünk tanyát, és itt egész nap csak pucultuk a puskát, ruhát, bakancsot, és iskoláztattak bennünket. Éjjel pedig itt is készen kellett lenni, hogy ha esetleg az oroszok a rajvonalunkat megtámadnák, mi rögtön mehessünk segítségre. Éppen olyan élet volt itt is mint a fedezékben.

 Küldönc altisztek a 30. honvéd gyalogezrednél
(forrás: Shvoy Kálmán hagyatéka, http://www.bibl.u-szeged.hu/shvoy)

Reklámhirdetés az Érdekes Újság egyik korabeli számából.

Az alábbi különleges repülőgépgyártás-történeti képsorozatot és az ehhez kapcsolódó kutatási beszámolót Hadnagy Attila kutatótársunk bocsátotta rendelkezésünkre. A fotók először a mi oldalunkon láthatóak. Az írás megjelentetésével a blog olvasói segítségét is szeretnénk kérni a képeken látható, még ismeretlen információk megfejtéséhez. Olvasóink kiegészítéseit, észrevételeit, segítségét a szerkesztőségi e-mail címünkre várjuk, amelyeket továbbítunk a szerző részére.

Milyenek is ezek a Fischamendben készült képsorozaton feltűnő repülőgépek? Álljon itt néhány történeti és műszaki adat a gyártásukkal kapcsolatban.

 Egy Lohner a hangárok előtt

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 18. rész

A lövészárokban

Április 19-án feküdtem le először a lövészárok fenekére, melyet frissen vágott gallyakkal beborítottunk. De ne gondolja senki, hogy itt, ha este lefekszünk, reggelig alhatunk. Óh, itt az alvásból keveset adnak. Ritka éjet töltöttem el, hogy megaludtam volna hat óra hosszát. Nap-nap után szolgálatban voltunk, hol a fedezék előtt, hol a drótkerítésnél, hol az átjárónál álltunk őrt, két óra hosszáig. De én többnyire az aknáknál őrködtem.

 Erdei lövészárok

Az itt következő képet Mikó Jenő olvasónk posztolta be a Facebook-oldalunkra, majd e-mailben kiegészítette még néhány érdekes személyes emlékkel.

„Ez a kép Dr. BALÁZS JENŐ egri ügyvédről készült, aki 1914-ben a 60-as gyalogezrednél szolgált. Ő a nagyapám volt anyai ágon. Sajnos csak ennyi maradt utána. Ha valaki tud róla többet, vagy egyéb dolgokat, kérem jelentkezzen. Előre is köszönöm.”

Az alábbi különleges repülőgépgyártás-történeti képsorozatot és az ehhez kapcsolódó kutatási beszámolót Hadnagy Attila kutatótársunk bocsátotta rendelkezésünkre. A fotók először a mi oldalunkon láthatóak. Az írás megjelentetésével a blog olvasói segítségét is szeretnénk kérni a képeken látható, még ismeretlen információk megfejtéséhez. Olvasóink kiegészítéseit, észrevételeit, segítségét szerkesztőségi e-mail címünkre várjuk, amiket továbbítunk a szerző részére.

Fischamend a bölcsője az Osztrák-Magyar Monarchia repülésének. Működött itt léghajó- és repülőgépgyár, tesztelőüzem és repülőtér, valamint kiképzőbázis is. Fischamend végigélte a repülés izgalmas kezdeteit a virágkoron át a hanyatlásig, a két vesztes világháború drámai következményeit.

 Megfigyelőballon kivonszolása a fischamendi hangárból

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 17. rész

A Kárpátokban

Az 1915. évi húsvéti nagy harcok után a mi seregeink az óriási orosz túlerő elől kissé hátrább vonultak, és itt ezen a helyen foglaltak el új hadállást, mely a mi megérkezésünkkor még csak egy kezdetleges árokvonal volt. Ezt a helyet Hegyzávodnak (Zavada) hívták, hová mi 1915. április 19-én megérkeztünk. Ez a hely Zemplén vármegye északnyugati részében a határtól körülbelül 35–40 kilométerre volt. E helyet védelmeztük mi az oroszok ellen. A rajvonal jobb szárnyán akkor már németek voltak, mellettük a pesti 1-es, amellett a székesfehérvári 17-es, amellett mi, a váradi 4-es, balszárnyunkon a debreceni 3-as honvédek voltak. Ez a 4 honvéd gyalogezred képezte a 20. honvéd hadosztályt.

 A frontvonal 1915. március-áprilisában
(A magyar gyalogság című kötetből)