A Nagy Háború

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 23. rész

A laborcfői ütközet

Az erdő szélén már méhraj módjára röpködtek, fütyültek a golyók. Előttünk kis emelkedés volt, ettől a golyók nem érhettek, hanem felettünk repültek el. Óvatosan kinéztem a domb felületére, előttünk 100 lépésnyi tisztás volt, azontúl pedig ismét erdő, de az ellenséget még nem láttam. Talán heten, nyolcan voltunk ott mi, 4-esek Balogh őrvezetővel, de voltak köztünk 17-esek is. No, előre mondá Balogh, fussunk át a tisztáson a másik kis erdőbe. Erre futólépésben nekiiramodva, a kis ásót fejem elé tartva, néha földre vágódva átfutottuk a tisztást.

 Roham az erdőben
(Forrás: Érdekes Újság)

 Német katonák kivisznek a tűzvonalból egy sebesült angol katonát, akinek a sebesülés sem vette el a jókedvét
(Képes Újság, 1916)

Részlet egy géppuskás szakaszparancsnok visszaemlékezéséből

Az alábbiakban Hary József: Az utolsó emberig. Isonzói jelentés című, a Püski Kiadó által az idei könyvhétre megjelenő visszaemlékezés-kötetéből közlünk egy részletet. A szerző a nagyváradi 37. közös gyalogezred 4. zászlóalja egyik géppuskás szakaszának a parancsnokaként harcolt az Isonzónál. A visszaemlékezés a Tolmeini-hídfőben Doljénál 1915 szeptemberében és Görztől északra a Monte Santón 1917. május-júniusában vívott harcok nyers valóságába enged érzékletes betekintést. Kiragadott részletünk a 10. isonzói csata idején, 1917. május 25–én játszódik a Monte Santón.

Rövidesen ismét tele lesz a kaverna fojtó fekete füsttel, s a bejárat is kisebbedik. Újra munkához kell látnunk. A robbanások nyomán fejlődő gáz a mellünkre telepszik, köhögési ingert okoz és csípi a szemünket. Dolgozik a szellőztető, de a külső levegő sem igen jobb a bentinél. Vége a tréfálkozásnak, mert mi is együtt köhögünk a bolhákkal. Mind elviselhetetlenebb lesz a levegő, annyira, hogy feltesszük a gázálarcokat is, de így meg a meleget nem bírjuk. Az álarc alatt patakokban ömlik arcunkról a víz, s alig bírunk lélegezni. Egyébként sem sokat érnek az álarcok, a legtöbb már egészen rozsdás. Közben az olaszokat is figyelni kell, nem jönnek-e már.

 Hary József (középen) és katonatársai

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 22. rész

Tűzkeresztség

Május 6-án reggel megindultunk ismét előre észak felé. Erre már mindenütt a háború nyomaira bukkantunk. Srapnel-hüvelyek, csajkák, szuronyok, ásók, ruhafélék, levelezőlapok hevertek szétszórva a gránáttúrásokban és a félig beomlott, összelőtt fedezékekben. Ismét sűrű erdőkön, hegyeken, völgyeken át hol rajvonalban, hol pedig járt úton haladtunk a májusi meleg időben.

 Honvédgyalogezred rajvonalba fejlődik
(Forrás: Érdekes Újság)

A Magyar Hősök Emlékünnepéről

„Nem sírni jöttünk ma e szent szoborhoz, az emlékezés az mi minket ide késztet” - kezdődik B. Szabó István „A tizenhetesek szobránál” című verse, melyet 1936-ban írt a Nagy Háborúban hősi halált halt székesfehérvári honvédek emlékére. Már a harcok alatt is felmerült, hogy a hátországban hogyan tudnának megemlékezni és emléket állítani a fronton életüket vesztett katonáknak. A hosszas parlamenti viták után, 1924-től május utolsó vasárnapját a „Hősök emlékünnepe” néven nemzeti ünnepé nyilvánították és ennek megfelelően országszerte megemlékezéseket tartottak.

 Szigetújfalu, Hősök emlékünnepe 1924
(korabeli képeslap)

Az Országos Széchényi Könyvtár első világháborús gyűjteménye

„Az Országos Széchényi Könyvtár legújabb csoportját mutatjuk be néhány szóval a következőkben, a «Háborús gyűjtemény»-t amely úgy szólva együtt indult meg a most folyó nagy világháborúval” – kezdte Holub József az Országos Széchényi Könyvtár háborús gyűjteménye létrehozásának bejelentését a Magyar Könyvszemle 1915-ös számában, majd a következőképp folytatta a dolgozat tárgyát képező különleges gyűjtemény bemutatását. „Ez a háború tulajdonképp két szintéren folyik; a harctereken fegyverrel, itthon pedig megfeszített munkával, mely egyrészt arra irányul, hogy kielégítse a háborús szükségleteket, másrészt pedig igyekszik enyhíteni csapásait s fenntartani, amennyire lehet, a normális élet folyását. A jövő történetírás e nagyméretű háborúra vonatkozólag gazdag anyagot fog majd találni az egész könyvtárra rúgó hivatalos kiadványokban, a résztvevők, katonai attasék, újságírók följegyzéseiben; az itthoni lázas munka s a közhangulat emlékei azonban, amelyek pedig szintén érdekesek és fontosak, legnagyobbrészt elkallódnak, ha csak nem gondoskodunk idejében megmentésükről és megőrzésükről. Ezt tűzte ki feladatául a Könyvtár, híven rendeltetéséhez, s vezetősége mindent megtett és megtesz, hogy minél eredményesebb legyen munkája.”

 Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárának Grafikai Plakátgyűjteményéből
(forrás: www.kepkonyvtar.hu)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 21. rész

Előre, az ellenség után!

Másnap, május 4-én délig semmi esemény sem történt. A többiek is visszajöttek a kirándulásból, a támadásból nem lett semmi. Dubovay hadapróddal sokáig beszélgettem a fedezéke előtt, nézegettem a térképeit. Délután Énekes százados összegyűjtötte a zászlóaljat és hazafias, lelkes beszédet intézett hozzánk. Előadta, hogy ma két táviratot kapott, az egyikben az áll, hogy a németek jobbszárnyunkon áttörték az oroszok vonalát és 8.000 foglyot és sok ágyút ejtettek zsákmányul. A másik távirat azt tartalmazza, hogy balszárnyunkon, fönt Gorlicénél is áttörték a mieink az orosz frontot és óriási győzelmet arattak. 30.000 fogoly és tömérdek ágyú a zsákmány. Tehát most mi is megindulunk előre és a középen előttünk levő ellenséget megtámadjuk és kiverjük szép hazánkból. Harsány éljenzés fogadta e beszédet, melyet a Kárpátok bércei sokszorosan visszhangoztak.

 A németek által zsákmányolt 28 cm-es orosz ágyú
(forrás: allworldwars.com)

Két nap óta nem jött kenyér a lövészárokba, az ördög tudja, hova tévedtek a prófuntos szekerek. A bakák közt nincs kenyere csak egyetlen egynek, még pedig két egész cipó. Egy pajtása hozzámegy:
– Testvér, két koronát az egyikért.
– Nem adom.
– Hármat!
– Nem adom.
– Ötöt egy fél cipóért!
– Száz pengőért se.
A pajtás eloldalog és az árok mélyére huzódva pipára gyujt. Nemsokára odajön hozzá a két cipó boldog tulajdonosa.
– Testvér, ha adsz egy pipa dohányt, kapsz érte egy egész prófuntot!

Egy tábori lap nyomában

Noszvaji nagyapjától származó egyetlen Nagy Háború idején készült családi emlékét blogunk egyik olvasója, Magyar Vilmos őrizte meg és bocsátotta a rendelkezésemre. A fotólappal kapcsolatos beszélgetéseink során még néhány személyes adatot és családi emlékezetszilánkot is felidézett a számomra, amelyekből egy különleges élettörténet részleteit ismerhettem meg. Hozzájárulásával a blog olvasóival is megoszthatom közös nyomozásunk eredményét.

 Rohamtanfolyamon résztvevőket ábrázoló fotólap

A Magyar Honvédelem Napja alkalmából 2011. május 19-én 15 órakor Székesfehérváron is bemutatásra kerül a blogunk szerzői által írt és szerkesztett "Katonaőseink nyomában" című kiadvány.

A Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága és a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete által szervezett rendezvényre a Hiemer-házban (8000 Székesfehérvár, Oskola u. 2-4.) kerül sor. A bemutató során a kiadványról és a kapcsolódó kutatások egy-egy részletéről Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert rövid vetített előadásban számol be.