A Nagy Háború

Az elmúlt hétvégén dolgunk akadt San Martinóban, ezért a blog testületileg leutazott a Doberdóra. Csatlakozott hozzánk néhány barátunk is, így végül nyolcan indultunk olasz földre. Utunk elsődleges célja az volt, hogy San Martino del Carso első világháborús múzeumában elhelyezzünk egy általunk tervezett tablót. (Ennek részleteiről a blogháttérben olvashattok.) A kirándulás azonban alkalmat adott arra is, hogy felkeressünk néhány, a blog különböző posztjaiban is szereplő érdekes látnivalót, valamint hogy a Pintér-Rózsafi-Stencinger trió megmutassa számunkra saját Doberdójuk legkedvesebb helyszíneit. S ha már arra jártunk, ott felejtettünk egy koszorút és két emlékszalagot is. Sok-sok képpel illusztrált képes úti beszámoló következik.

 Csapatépülés Visintiniben: Józsi, Tamás, Norbi és Jani bá’ a bakon

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 29. rész

Az utászok között

Május 21-én, pénteken kora hajnalban indultunk el Csölecz faluból a magyar határ felé, mielőtt sok, de igen rossz kávét kaptunk, amitől egy óra múlva igen rosszul éreztem magam. Már-már azt hittem, hogy kidőlök, mint sokan ki is dőltek, de látva az altisztek, őrmesterek brutalitását – amint a kidőlt, elgyöngült beteg embereket ráncigálták, rugdosták, ütötték –, összeszedtem minden testi és lelki erőmet, és csak kitartás, előre!

 Menet, Vasárnapi Újság 1915

MEGHÍVÓ

a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata,
a MH Összhaderőnemi Parancsnoksága,
és a rendezvényt támogató civil szervezetek

tisztelettel meghívják Önt és családját, ismerőseit, partnereit
a székesfehérvári Magyar Királyi 17. honvéd gyalogezred
emléknapja alkalmából rendezendő megemlékezésre.

Dr. Serényi Jenőre emlékezve

A sorozat megírására azok az élmények indítottak, amelyeket néhány nappal ezelőtt kutatótársaimmal az egykori kárpáti harcok helyszínén járva szereztünk. B. Sárközy Gergely blogon közreadott visszaemlékezésében említett falvakat, terepszakaszokat kerestünk fel, amerre egykor a nagyváradi 4-es honvédek és a 20. honvéd hadosztály többi ezredének a katonái is megfordultak. A visszaemlékezés és a levéltári kutatások eredményeit igyekeztünk beazonosítani a terepen és megismerkedni az egykori harctérrel. Az úti előkészületek során ismerkedtem meg Dr. Serényi Jenő ügyvéd, a budapesti 1. honvéd gyalogezred önkéntes zászlósa, a kiváló természetjáró, a magyar Jogász Sport Egyesület „hó sport” szakosztályának elnöke, hegymászó, sporttörténész itteni harci tevékenységével. A Hegyzávod község közelében végrehajtott kétnapos járőrvállalkozása helyszínén utunk során mi is jártuk. Erről a felderítő vállalkozásról szól az egykori természetjáróra emlékező sorozatunk első két része.

 Dr. Serényi Jenő
(Forrás: Turistaság és alpinizmus, 1915. szeptember-októberi szám)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 28. rész

Visszatérés

A másnap, május 18-ika is ugyanabban a faluban telt el. Az éjjel sok eső esett. Behúzódtam egy nyomorúságos ház eresze alá, ott mégsem áztam olyan nagyon. Alvásról persze szó sem volt. Az úton rengeteg katonaság, ágyúkkal, szekerekkel mentek előre. A nagy porból nagy sár lett. Szegény lovak majd megszakadtak a nehéz teher vontatásában. Egész nap a szántóföldeken iskoláztunk és gyakorlatoztunk. Fegyelmi gyakorlatok, fegyverforgatások, hasoncsúszva homokkal töltött zsákot tolva magunk előtt. Ez is nagyon fárasztó, kínos dolog volt. E napon tudtam a harctéren először szert tenni egy fél liter tejre, melyet igen jóízűen fogyasztottam el.

 Német trén úton Przemyśl felé, Vasárnapi Újság 1915

1915. okt. 7.

Szépreményű Széll Mariska kisleánynak

Vácz Atilla utca 11.

Kedves Mariska!
Nagyon szépen köszönöm a névnapi kedves megemlékezésteket, viszont emlékül küldi nektek apuka e képet a névnapjára kapott csokrokkal. Jól tanuljatok és szófogadók legyetek. Sokszor csókol, Apukátok.

Petrik Ernő visszaemlékezése a kalnikowi csatára

A blogon is többször említésre került már Przemyśl erődje, mind az eleste, mind a visszafoglalása kapcsán. 1915 májusának elején a miskolci 10-es honvéd gyalogezred is részt vett a gorlicei áttörésben, majd a kalnikowi csatában játszott szerepével jelentősen hozzájárult Przemyśl visszavételéhez.

 Przemyśl a miénk! Frigyes főherceg bevonulása a visszafoglalt városba
(Forrás: www.greatwardifferent.com)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 27. rész

Przemyśl felé

Zagórz, a San folyó mellett csinos város, vasúti állomással. A Kárpátokból való elindulásunk óta itt láttunk először vasutat, de nem használhattuk, a vonatok nem közlekedtek rajta, mert az oroszok menekülésük közben megrongálták, a vasúti hidakat pedig felrobbantották. Általában a falvak, melyeken keresztül meneteltünk épek voltak – nem úgy, mint a Kárpátokban – de a nagyobb épületek, vasúti állomások, hidak, gyárak, malmok mind le voltak égetve, vagy felrobbantva. Zagórz innenső végén láttunk rövid pihenőnk alatt sok német katonaságot, ágyúkat, automobilokat stb.

 Zagórz pályaudvara korabeli képeslapon

Reklámhirdetés az Érdekes Újság egyik korabeli számából.

Moticska Tihamér olvasónk felkereste a pécsi 19. honvéd gyalogezred Kárpátokban vívott csatáinak helyszínét, amiről gazdagon illusztrált úti beszámolót készített. A poszt első részében a pécsi ezred 1914-es történetével és 1915-ös harcaival ismerkedhettünk meg, most pedig az utazás részleteiről olvashatunk.

Irány a hágó

Ungvárról északkeleti irányba indulva néhány kilométerrel arrébb szembetalálkozunk a környék meghatározó folyójával. Az Ung itt már kiszabadulva a hegyek „szorításából”, széles medrében lomha méltósággal, néhány nagy ívű fordulót véve halad a Laborc felé. Hamarosan mellénk szegődik a villamosított, felsővezetékkel szerelt egy nyompályás vasút is. Így „hármasban” indulunk a távolból már jól látható, csúcsaival és lankáival engem mindig lenyűgöző Kárpátok felé. Hamar, szinte észrevétlenül jutunk előbb kisebb dombok, később egyre magasabb hegyek közé, amelyek völgyeiben kanyargós út vezet célunk felé. A közút jó állapotúnak mondható, de a szűknek ítélt nyomsáv, a falvakkal sűrűn lakott, beláthatatlan kanyarokkal tarkított út kevés lehetőséget ad a gyors haladásra. A vasút egyszer a mi oldalunkon, máskor a folyó medrét magasan átívelő, dübörgő vashidakon haladva a túloldalon kísér bennünket. A környező völgyekben néha nyoma vész, majd újból szorosan mellettünk jön, és egyfolytában szedi a mérnökök által mesterien kijelölt nyomvonalán a távolsághoz szabott magasságot. Aztán Uzsok előtt Hajasdnál végleg eltűnik szemünk elől, és messzi hegyek között nagy kerülőkkel, alagutakon és viaduktokon át folytatja emelkedését a hágó magasságáig. Még nem volt alkalmam utazni Ausztria vasútjain, így megerősíteni sem tudom, de hiszek azoknak, akik az Ung völgyi vasutat kelet Semmeringjének nevezik.

 Az Ung völgye Hajasdnál