A pécsi 19-es honvédek nyomában 2/1. rész

2011.06.22. 09:10 :: Nagy Háború szerkesztőség

Moticska Tihamér olvasónk felkereste a pécsi 19. honvéd gyalogezred Kárpátokban vívott csatáinak helyszínét, amiről gazdagon illusztrált úti beszámolót készített. A poszt ma közreadott első részében a pécsi ezred 1914-es történetével és 1915-ös harcaival ismerkedhetünk meg, az egy hét múlva megjelenő második részben pedig az utazás részleteiről olvashatunk.

Mozgósítás, felvonulás, szerbiai harcok

A hadüzenetet követően a 19. honvédgyalogezred a Monarchia 6. hadseregében a XV. hadtest 40. hadosztály 80. dandárba sorolva 1914. augusztus 9-én délután Pécsett vonatra szállt és a szerb hadszíntérre elvonult. A célállomás Szarajevó volt, ahonnan gyalogmenetben a Drina felső folyásánál Visegrád közelében érte el Szerbia határát. Augusztus 20-án a hadosztállyal átkelt a Drinán és a Dacim és Panaliste magaslatok körül vívott - a hadtörténeti írásokba visegrádi ütközetként bevonult - súlyos harcokban esett át a tűzkeresztségen. Tisztességgel és hősiesen végig küzdötte a közel négy hónapon keresztül folyó, olykor jelentős veszteségektől sem mentes első és második szerbiai hadjáratot, ahol előbb (szeptember 9-én) a Kuliste magaslatra intézett támadásban, majd később (17-én) a Jadar folyó felé végrehajtott előnyomuláskor sok vért vesztett, de harcban elfoglalt állásait mindenütt megtartotta. A sikertelenül végződő Drina-menti hadjáratokat követően, december közepén Szabácsnál a Száva mögé vonult vissza és védelmi állást vett.

19-es sapkajelvény 19-es sapkajelvény

A déli hadjáratok eleddig soha nem tapasztalt kimerítő harcaiban - amit szerény tüzérségi támogatás mellett jórészt kézifegyverekkel megvívott gyalogsági rohamok jellemeztek - az a szomorú eset történt meg a tizenkilencesekkel, amit a háború során kevés ezred mondhat el magáról. Mindjárt az első támadó előrenyomulás napjaiban (aug. 21-én) nemes Kleszky Ottó ezredes ezredparancsnok, majd rövid egy hónap múlva a helyébe lépő Beniczky Lajos alezredes is elesett. Kleszky ezredparancsnok volt az ezred első (!) tiszti halottja.

Kleszky Ottó ezredes Kleszky Ottó ezredes
(forrás: http://capul.hupont.hu)

A Kárpátokban

Mindeközben a központi hatalmak keleti arcvonalán a cár seregei ellen megvívott négy nehéz hadjárat azzal a vigasztalan eredménnyel zárult, hogy sikerült ugyan megállítani a Berlin irányába gyülekező „orosz gőzhengert”, de a Monarchia Kelet-Galíciában küzdő seregei a Kárpátok hegyeibe szorultak, az orosz körülzárta Przemyśl-t, benyomult a Kárpátokba és decemberre annak északi és keleti hágóit mindenütt elfoglalta. Küszöbön állt a kárpáti frontunk végzetes megingása, az orosz betörése Erdélybe és az Alföldre. Ekkor, 1915. január 10-én szállt vonatra ezredünk, hogy Budapest érintésével Magyarországot keresztbe átszelve a Kárpáti frontra az Ung völgyébe elszállíttassék. Egy hét múlva Bercsényfalva és Drugetháza állomásokon kirakodott és Szurmay Sándor altábornagy hadtestparancsnoksága alá vont 80. dandár kötelékében testvérezredével, a magyar királyi szabadkai 6. honvéd gyalogezreddel megkezdte működését az Uzsoki-hágó visszafoglalásáért.

Szuronyharc az uzsoki szorosnál Szuronyharc az Uzsoki-hágónál

A nagy helyzet Szurmay arcvonalán akkor úgy állt, hogy az orosz a hágóban és az Ung völgyét kísérő hegyekben mélyen beásva vonalait mindenütt erős vasmarokkal tartotta, és gyűjtötte erejét az Alföld felé szándékolt támadásához. Éppen időben érkezett a megerősítés, ami friss csapatokkal töltötte ki a nagy hadjáratokban elfáradt és megfogyatkozott seregeinket. Nem volt viszont kedvező a helyzet, mivel a tél beálltával a magas hegyvidéken uralkodó hóviszonyok és a környék lakói számára is szokatlanul hideg, olykor -20 fok alá süllyedő hőmérséklet nagymértékben nehezítette nagyobb arányú hadműveletek elvégzését. Szükség lett volna haderő pihentetésére és a megtartott állások jobbítására, téli berendezkedésre. Hadseregparancsnokok, de még maga Falkenhayn, a német vezérkar főnöke is javasolta Conradnak, osztrák-magyar társának, hogy a Kárpátokban egyelőre ne támadjon, és ha az orosz nyugton marad, pihentesse csapatait. Ott volt viszont Przemyśl a körülzárt várerőd, aminek élelmiszer készlete az őszi San menti harcokban erősen leapadt, és felmentése nem várathatott sokáig. Ez lebegett Conrad előtt, amikor parancsot adott kárpáti seregeinek Przemyśl irányába való előretörésére és a vár felszabadítására. Ezzel megkezdődött a világháború legnagyobb téli hegyi háborúja - amely a kárpáti téli csaták néven vonult be a hadtörténelembe -,  s végül nem érte el célját, viszont újabb jelentős áldozatokat követelt az amúgy is megfáradt csapatainktól.

A kirakodás rendben megtörtént, az ezred gyalogmenetben indult Turjaremetére, ott éjszakázott és másnap folytatta útját Rónafüred felé. A szándék az volt, hogy Tiha érintésével keletnek fordul, átlépi a magyar határt és Butlán át a Stryj felső folyásánál, a szárnyaira mindig érzékeny oroszt megkerüli, oldalba támadja és kiveti állásaiból. Térképen szemlélve a dolgot a végrehajtás nem tűnt bonyolult feladatnak a déli hadjáratokban megedződött csapatok számára, de itt olykor 1000 méter felett a behavazott hegyekben csapataink még a napra előírt menettávolságot sem tudták teljesíteni. Nehezítette a helyzetet egyrészt, hogy gyakran kellett szabad ég alatt éjjelezni, ami megviselte és csökkentette a csapatok harci erejét, másrészt nem jutottak elegendő meleg ételhez, mert az ellátás a magas hóban gyakran elakadt és nem mindig tudta követni az előrenyomulókat. A magas hegyek, a combig érő hó és a hideg már menetben kifárasztotta katonáinkat, még mielőtt harci érintkezésbe kerültek volna az ellenséggel. Az éjjeli hidegben a szabad ég alatt alvás azt eredményezte, hogy reggelente az ezredből 20-30 honvédunk halálra fagyott és már soha nem ébredt fel, másokat úgy kellett kiásni a behavazott terepen.

19-es honvédek 19-es honvédek
(forrás: http://bakamuzeum.hupont.hu)

Tihánál az előre küldött megfigyelők orosz mozgást állapítottak meg, így onnan harcra fejlődve kellett folytatni a menetet, de ütközetre egyelőre nem került sor, mert az orosz minden esetben a mögöttes magaslatokra húzódott vissza, szinte húzta magára a támadókat. Aztán január 30-án Jasiowiec hegy lábánál az előrehaladás megrekedt, ahol a hegytetőt borító erdő vonalán erős orosz állások, jól beágyazott hegyi tüzérség és számos géppuskaállás lett felderítve. Egy kisebb egység átkelt a Stryj folyón, de Zubowiecnél is erős orosz állásokra bukkant. Parancs a támadásra továbbra is érvényben volt, ezt viszont az ellenség összefüggő vonalán itt már csak - a támadó részéről mindig nagy veszteséggel járó - arctámadással lehetett elvégezni.

Pont 18 h-kor megindultak a zászlóaljak Eleinte a beálló sötétség és az elöl húzódó ritka bokrok leple alatt sikerült párszáz lépést előrenyomulniuk. Amint azonban kiléptek a bozótból, hatalmas tüzet kaptak az orosz árkok felől. Hat orosz géppuska kereszttüze tűzfalat képezett melyen nem tudtak áthatolni, így a támadás megállt” – örökítette meg az ezred emlékalbuma a január 31-ei eseményeket.

Történtek még próbálkozások, de a támadások az itt már erős ellenállásban rendre elakadtak. Józan gondolkodású tábornokaink tudták, hogy feleslegesen vért nem szabad ontani, ezért erőiket kedvezőbb időkre tartva a csapatokat hátrébb kialakított állásokba rendelték.

Az ezred harcai az Uzsoki-hágó közelében Butlánál Az ezred harcai az Uzsoki-hágó közelében Butlánál
(Légrády Elek összeáll.: A volt magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak története című kötetből)

Egyértelművé vált, hogy itt az orosz erősen tartja állásait, tűzgépeivel lefog minden feléje irányuló mozgást, ami lehetetlenné tette akár az akadályöv elérését is. Volt viszont a sorozatos támadásnak egy jelentős erkölcsi győzelme: az orosz a hágó környékén mindenütt elhagyta állásait és így Magyarországot. A határtól néhány kilométerre megvetette ugyan lábát, de a hágót visszafoglalni már sohasem tudta. Többi csapatunk sem járt nagyobb szerencsével, akiknek szintén Przemyśl irányába kellett volna előre törniük, így támadásunk mindenhol elakadt és a vár felmentése nem sikerült, s az 1915. március 22-én a legfőbb hadúr parancsára kitűzte a fehér zászlót. Érdemes megemlíteni, hogy a március 20-án a kárpáti vonalaink ellen megindított erős orosz támadás - mely a húsvéti csata nevet kapta - ismét mindenütt hátrébb szorította csapatainkat a Kárpátokban, az Uzsoki-hágót védő Szurmay-féle magyar hadtest kivételével.

Átcsoportosítás és csapateltolás során kapta feladatul a 80. dandár a hágó előtti tér védelmét Siankitól a Sczawinka magaslatig úgy, hogy Siankit és Sczawinkát a 19. ezred zászlóaljai, közébök ékelődve a turkai műutat és környékét, testvérezrede a szabadkai hatosok védték. Itt elfoglalt pozíciójukat, mindvégig megtartották, amikor is a május elején meginduló - az orosz számára hajszál híján katasztrófával végződő - gorlicei áttörés kifejlődésekor annak déli szárnyához csatlakoztak. Ekkor az Uzsoki-hágó előtti állásaikat végleg maguk mögött hagyva, támadásban és üldözésben végig küzdötték az 1915-ös tavaszi és nyári nagy galíciai hadjáratot.

Állásaink Sianki - Szczawinkánál Állásaink Sianki - Szczawinkánál
(Légrády Elek összeáll.: A volt magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak története című kötetből)

***

A fenti események kellő alapot adtak kíváncsiságunknak, hogy útra keljünk, és utána menjünk dicső ezredünk, a magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred harcainak kárpáti frontjára, szétnézzünk a vidéken, magunkba szívhassuk a környék levegőjét, állhassunk ott, taposhassuk az utat és a köveket, ahol hős honvédeink az ellennel vívott küzdelemben tisztességgel helytálltak, s joggal vívták ki nemzetünk legmagasabb elismerését.

1 komment

Címkék: kárpátok przemyśl conrad von hötzendorf šabac drina turka pécsi 19–es gyalogezred kleszky ottó beniczky lajos stryj butla turjaremete rónafüred tiha jasiowiec zubowiec sianki sczawinka uzsoki–hágó

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr453004849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2011.06.23. 08:29:45

A 19-eseknek a 80. (pécsi) honvéd gyalogdandárban a szabadkai 6-os honvédek voltak a párjaik!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása