A Nagy Háború

2009-ben jelent meg Pintér Tamás - Rózsafi János - Stencinger Norbert Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötete. Az első világháború olasz frontjának a magyarság számára legemlékezetesebb helyszínét kutató szerzők szoros kapcsolatot ápolnak a témával foglalkozó olasz kutatókkal. Blogunkon is visszatérő téma a Doberdó, s olasz kutatótársaiktól is jelent már itt meg írás magyar és olasz nyelven. A barátsággá vált közös kutatások alapján jött a kezdeményezés, hogy kötetük az érdeklődő olasz közönség számára olaszul is elérhető legyen. A fordítás és a bevezető tanulmány a korábban Magyarországon is oktató Gianluca Volpi, az udinei egyetem professzorának munkája. A L’Associazione Juliaest vállalta a kötet megjelentetését, amely Il Monte degli ungheresi. La difesa del San Michele 1915-1916, azaz A magyarok hegye. A San Michele védelme 1915-1916 címmel jelenik meg. A könyv bemutatására a Nagy Háború során a Doberdó kulcspontjának számító, magyar ezredek által védelmezett hegy alatti településen, San Martino del Carso faluban kialakított új látogató központban kerül sor 2011. november 19-én 17 órakor.

Az olasz nyelvű meghívó PDF formátumban letölthető innen.

Sorozatunk első részében végigkövettük azokat a fontosabb összecsapásokat, amelyek a rosszul felszerelt, magashegyi harcokra kiképzetlen magyar honvéd csapatoknak súlyos veszteségeket okoztak. Területveszteség szempontjából a 2244 méter magas Krn csúcs elvesztése volt a legsúlyosabb csapás.

 A Krn elhelyezkedése
(Pilch Jenő szerk.: A világháború története című kötet alapján)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 46. rész

El a vad hegyek közül

[1915.] július 2-án, ahogy a fa tövében felébredtem, semmit sem hallok semmiről. Felszedelőzködtem, s mentem a raktárhoz. Ott egy szakácson kívül egy lélek sem volt. A szakács adott felvilágosítást, hogy az éjjel az egész ezredtörzs felpakolt és elment Sočára, engem is kerestek, de nem találtak. A puskámat megtaláltam a raktárnál. Osztrák és stájer katonák jöttek és mentek tovább a rajvonal felé. Maga a mi volt telepünk borzalmas képet nyújtott. Széthányva minden nélkülözhető tárgy. Láttam a gránát vájta óriási gödröket. Raktárunk hátánál feküdt két holttest, fejük sátorlappal letakarva. Megborzadva siettem én is el e helyről a többiek után a patak mentén.

 Hegyoldalban, háttérben az Isonzóval
(forrás: kepkonyvtar.hu)

1918. november 11-én, délelőtt 11 órakor lépett életbe az antant és Németország képviselői által az észak-franciaországi Compiègne mellett aláírt fegyverszverszünet, ezzel a világháború véget ért a nyugati fronton. A XX. század első nagy világégésében közel 10 millió katona és ugyanennyi civil vesztette életét. A háború után Angliában ez a nap lett a nagy háborúban meghalt katonák hivatalos emléknapja. A Remembrance Day-t (emlékezés napja), amit Armistice Day-nek (fegyverszünet napja) vagy Poppy Day-nek (pipacs napja) is neveznek, a Nemzetközösség több országában is megünneplik, de ma már nem csak az első világháborús halottakra, hanem a különböző háborúkban életüket vesztett katonákra is emlékeznek. Az Egyesült Államokban Veterans Day (veteránok napja) a neve, Franciaországban jour de l’Armistice (fegyverszünet napja), Lengyelországban Narodowe Święto Niepodległości (függetlenség napja) – néhol más-más tartalommal. Olaszországban november 4-ét, a Monarchiával aláírt fegyverszünet napját tartják számon, az ausztrálok és az új-zélandiak pedig a Gallipoli csata emlékére április 25-ét (ANZAC Day). Németországban a Volkstrauertagot (nemzeti gyásznap) – a háborúkban meghaltak és az erőszak áldozatainak emlékére – advent első vasárnapja előtt két héttel tartják. Magyarországon többnyire halottak napján és az utóbbi időben felelevenített – a két háború között hivatalos ünnepként elismert – hősök napján (május utolsó vasárnapján) emlékezünk a különböző háborúkban elesett katonáinkra.

A skót származású, Ausztráliában élő folkénekes és zeneszerző, Eric Bogle híres dala, a No Man’s Land a nagy háborúban elesett Willy McBride közlegénynek, s vele együtt a többi halott katonának állít emléket. A posztban eredetileg belinkelt változatban Bogle a német Wacholder folkegyüttessel közösen adja elő a dalt, a youtube-csatorna tulajdonosa azonban időközben letiltatta a beágyazási opciót, ezért helyette hallgassuk meg a dalt csak Bogle (remek) előadásában.

Az olasz hadüzenetet követően feszített ütemben folyt a csapatszállítás és a beérkező alakulatok továbbirányítása a számukra kijelölt védelmi területekre. 1915 májusának végén alföldi magyar parasztbakák ezrei kerültek a számukra teljesen idegen világ, a Karintiai-Alpok több ezer méteres ormaira. A magaslatok és a völgyek közötti szintkülönbségek megtétele számukra békében is igen nehéz és veszélyes feladat lett volna, ekkor erre véres harcok közepette került sor.

 Sziklák között harcolva
(A Nemzetközi Háború című kötetből, Stuttgart, 1917)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 45. rész

Menekülés a halál torkából

[1915.] június 29-én, reggel 8 órakor a tiszti szakács ideadott nékem egy rövid zsákban félvékányi forma durva cvibakot, hogy azzal menjek a patak mentén felfelé, ott találok egy vízimalmot és a cvibakot lisztté őröljem meg. Én még vízimalmon nem őröltem soha, pláne cvibakot, de azért elmentem és felkerestem a vízimalmot. A cvibakot útközben alaposan megdézsmáltam. A patak mentén állott a malom, óriási fakerekével. Embernek, molnárnak nyoma sem volt. Sok próbálgatások és spekulálások után sikerült megindítanom a kereket a rábocsátott víz nyomásától, közben csuromvizes lettem. De a kő nem forgott. Belől kerültem a malomba és akkor láttam, hogy a felső kő le van dobva a földre, magam pedig nem bírnám felemelni – de még ötödmagammal sem – és feltenni a másikra, tehát otthagytam a malmot. Nem sikerült az őrlés. De a szakácsnak ez nem volt elég. Ismét elküldött most már a patakon lefelé. Hogy keressek egy malmot és őröljem meg a cvibakot.

 Vízimalom a Krn aljában
(Érdekes Újság, 1915)

Hadirégészeti konferencia

2011. november 4-én (pénteken) a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum konferenciát szervez a hadtörténeti régészet témaköréből. A konferencia helyszíne: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Tóth Ágoston-terem. (Budapest, Kapisztrán tér 2-4. 1014.)

Program

10:00 – 10:20

Király Ágnes: Kora vaskori tömegsírok Pusztataskony határában

10:20 – 10:40

Dr. Nádorfi Gabriella: A szabadbattyáni római kori tömegsírok

10:40 – 11:00

Dr. Pusztai Tamás: Két halott a Muhi csatából - a Muhi 4062-es számú sír leletei

11:00 – 11:20

Maráz Borbála: Tömegsírok régészeti feltárása a mohácsi síkon

11:20 – 11:40

Gallina Zsolt: Tömegsírok, lefejezett emberek a török kori Fonyód-Bézsenyen

11:40 – 12:00

Vita/hozzászólás

12:00 – 12:20

Szünet

12:20 – 12:40

Berecz Mátyás: A hatvani Radnóti téri honvéd-sírhely kálváriája

12:40 – 13:00

Tóth Zsolt: Magyar katonák exhumálása az első világháború után

13:00 – 13:20

Dr. Kővári Ivett – Polgár Balázs: A pettendi szovjet tömegsír régészeti feltárása és az emberi maradványok antropológiai vizsgálatának eredményei

13:20 – 13:40

Dr. Kovács László: Petőfi Sándor őrnagy és Gyóni Géza zászlós sírja

13:40 – 14:00

Vita/hozzászólás

Forrás: nemfelejtjuk.blog.hu (militia.hu)

A Nagy Háború utolsó (előtti) magyar veteránja

Mikor halottak napjára készülődve a rákospalotai temetőben jártam, nem mulasztottam el felkeresni öreg barátom, néhai László György sírját. Gyuri bácsi, akinek páratlanul hosszú életet juttatott a sors, még a 19. században (1896-ban) született és így az első világháborúban is harcolt. Már elmúlt 100 éves, mikor megismerkedtünk. El lehet képzelni, hadtörténészként mit éreztem, mikor az egykori küzdelmek élő résztvevőjével beszélgethettem. A magas kora ellenére páratlan szellemi frissességnek örvendő öreg harcost attól kezdve haláláig rendszeresen látogattam. Elképesztő memóriája volt Gyuri bácsinak, no meg egy vaskos köteg eredeti dokumentuma, köztük saját, a frontról a családjának küldött levelei. Ezek egy részét hamarosan maga rendezhette sajtó alá. Gondoljunk bele: több mint nyolc évtizeddel azután, hogy megírta őket…

Halottak napjára

A közismert dal alábbi szövegváltozata egy mezőtelegdi (Tileagd, ma Románia) földműves-gazdálkodó, Köte Miklós frontnaplójának fennmaradt lapjairól származik. A napló kisebbik része tulajdonosának háborúban töltött napjait rögzíti, míg a füzetlapok zömét inkább versek, dalszövegek és egyéb írások töltik ki. Köte Miklós megmaradt naplótöredékeit unokája bocsátotta rendelkezésünkre, s érdekesebb részeit hamarosan közzé tesszük itt a blogon.

Emlékezzünk ma ezzel a dallal arra a balsorsú generációra, amely a Nagy Háború pusztító frontjain vérzett el.

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 44. rész

Az ezredtörzsnél

Azon katonai telep, hol én június 25-én reggel felvirradtam, az Isonzótól délre, mintegy 5 kilométernyire két óriási hegység közé beékelve a völgyben, egy zuhogó hegyi patak partján feküdt. 10–12 ház volt mindössze, ezen helyet Blázsnak nevezték. Itt feküdt a 4. honvéd gyalogezred kis ütközetvonata. Itt voltak a raktárak, konyhák, az ezredtörzs, a dandárparancsnokság, ezrediroda, tábori postahivatal, melynek kezelésével is Gazsó törzsőrmester volt megbízva. Ezután már leveleimet is rendesen kézhez kaphattam hazulról és én is sűrűbben írhattam haza. Ezredünk rajvonala a 2245 méter magas Krn sziklahegységen volt a Vrata és Vrsic nevű csúcsokon. Óriási fáradsággal járt oda a fel- és lekapaszkodás. Minden nap jöttek le emberek a rajvonalból és lent a raktárnál felvételeztek századonként, osztagonként az élelmet, italt, muníciót és azokat háton hordták fel a rajvonalba.

 A Krn csúcsa
(Forrás: kepkonyvtar.hu)