Halottak napjára

A közismert dal alábbi szövegváltozata egy mezőtelegdi (Tileagd, ma Románia) földműves-gazdálkodó, Köte Miklós frontnaplójának fennmaradt lapjairól származik. A napló kisebbik része tulajdonosának háborúban töltött napjait rögzíti, míg a füzetlapok zömét inkább versek, dalszövegek és egyéb írások töltik ki. Köte Miklós megmaradt naplótöredékeit unokája bocsátotta rendelkezésünkre, s érdekesebb részeit hamarosan közzé tesszük itt a blogon.

Emlékezzünk ma ezzel a dallal arra a balsorsú generációra, amely a Nagy Háború pusztító frontjain vérzett el.

Emlék dall

I.
Nem látlak már téged soha sohasem
Nem látol te sem, érted könyes a szemem
nevemet hiába mondom
Könnyemet hiába ontom harczok mezején
Walahol te tőlled távol ahol majd
senki sem gyászol
Ott halok meg én

II.
Nem lesz egy tenyérnyi hely sem
puszta síromon
Elesett bajtársaimnak holt teste lesz a vánkosom
S a hová le fognak tenni
A síromra nem borul senki senki aki él
Tavasz sem fakaszt rám zöldet s elhordja
róllam a földet
Messze majd a szél

III.
Szeretném hát hogyha egyszer lennél
még velem
Öledbe hajthatnám lágyan busuló fejem
Szeretnék ajkadon égni
Virasztva boldogan élni s azután akármi érhet
Gyönyörrel halok meg érted Hitvesem és Hazám

Juliskától wége (Egerből emlékül)