A Nagy Háború

Érdekes Újság, 1916

„A postagalambbal való híradás egyes galambfajok azon tulajdonságán alapszik, hogy – ha megfelelően berepültettük őket – nagyobb távolságokról és hosszabb távollét után is ösztönszerűleg visszarepülnek otthonukba” - írja egy, a postagalamb szolgálat számára kiadott korabeli szolgálati utasítás.

 Postagalambok
(forrás: Wikipédia)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 43. rész

Mentő a szükségben

[1915.] június 23-án, kora reggel ismét 2 zsák kenyeret vittem a többiekkel együtt a legfelső telepre. Visszajövet találkoztunk egy tábornokkal és kíséretével, akinek nehezére esett a felmenés, sapkáját levéve, törülgette izzadó, kopasz homlokát, s nézte az állatok és emberek kínlódását a nyaktörő úton. Találkoztunk a leereszkedésnél szembefelé jövő apró hegyi lovakkal, melyek mind élelmet és muníciót vittek fel, s melyeket bosnyák katonák vezettek, de csak egyet-egyet. Legalább is 150 ló elől kellett kitéregetnünk igen sok fáradsággal és küszködéssel.

 Muníciószállítás az olasz fronton
(Gyurgyák János szerk.: Magyarország története képekben)

Kabaréjelenet a pjescsankai hadifogolytáborból

„Kinek volt kedve ott a hadifogságban nevetni, mulatni, amikor támasz nélkül maradt itthon felesége, gyereke, apja-anyja, menyasszonya, – és talán minden férfi hozzátartozója tovább küzdött a frontokon? Pedig így volt: néha nevettek is a fiúk ott kint. És ha nem lett volna valami mesterséges áfium, nevetés, jókedv, amely elterelte figyelmüket reménytelen jelenükről és kilátástalan jövőjükről: talán sokkal kevesebben tértek volna haza, – az otthonukba, a családjukhoz…” – írja Fogarasi Ernő Humor a hó alatt című kötetének előszavában. Az 1937-ben megjelent könyv a Szibériában található pjescsankai hadifogolytábor színházában 1915 és 1917 között előadott kuplékból és jelenetekből közöl válogatást, valamint a tábor életét és jellegzetes alakjait megidéző visszaemlékezéseket tartalmaz.

Az alábbi „háryádát” – amely a háborúból és hadifogságból visszatérő, már halottnak hitt egyszeri parasztember találkozását beszéli el menyasszonyával – egy bizonyos Vadász Andor hadnagy (kalandos történetű üzletember és életművész), valamint a Borcsa szerepét alakító Foyta Tibor zászlós (később a Budapesti Gázművek főtisztviselője) adta elő. A korabeli katonai zsargonnal terhelt, vidékies nyelvezet olvasását a ma már kevésbé ismert szavak jelentésének megadásával igyekeztünk könnyebbé tenni.

 (forrás: museum.hu)

MEGHÍVÓ

A budaörsi csata 90 éve

– megemlékezés és konferencia –

2011. október 22. szombat

 IV. Károly és Zita királyné misét hallgat a torbágyi vasútállomáson 1921. október 22-én
(Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Egy gazdaember katonasorsa az első világháborúban

Apai nagyapám, Békési (Bizzer) Ferenc 1891-ben született a Sopron vármegyei Pereszteg községben. Gyermekévei átlagosan teltek az utólag boldognak mondott békeidők hétköznapjaiban. Az elemi iskola után egy évet cseregyerekként a Fertő-parti Feketevárosban (Purbach) töltött, a helyi szokás szerint „német szót tanulni”. Testvéreivel ellentétben nem tanult tovább, szerette a paraszti munkát, tudatosan készült a későbbi önálló gazdálkodásra. 1912-ben vonult be a kétéves sorkatonai szolgálatára a császári és királyi 76. (Freiherr von Salis-Soglio) gyalogezred I. zászlóaljához Sopronba. Ekkor készült az alábbi fénykép a soproni I. zászlóalj 1. századának újoncairól, a soproni kurucdombi laktanyában.

 A 76. gyalogezred 1. százada 1912-ben. Békési (Bizzer) Ferenc a második sorban balról a hatodik

MEGHÍVÓ

A Karsai Zsigmond Baráti Társaság (Péceli Olvasókör) tisztelettel meghívja kedves családjával együtt a 2011. október 20-án (csütörtökön) tartandó összejövetelére.

Helyszín: Szemere Pál Művelődési Ház (Pécel, Maglódi út 12.), kezdete 18 óra 30.

Vendégeink a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében (Hibernia Nova Kiadó, Zrinyi Kiadó 2009) című könyv szerzői:

Pintér Tamás történész, levéltáros
Rózsafi János, helytörténész
Stencinger Norbert, történész
a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának tagjai, akik

Magyar katonai emlékek az Isonzónál

címmel tartanak előadást.

Az előadásra és a várhatóan érdekes beszélgetésre szeretettel várjuk minden kedves barátunkat.

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 42. rész

Pár napi könnyebb helyzet

A mi 4-es ezredünket, mely fenn volt a hegy tetején levő rajvonalban, e napokban nagy csapások érték. A hitszegő ellenség óriási tüzérségi előkészítés után túlnyomó erővel megtámadta állásainkat és egy helyen benyomta a frontot. Az 1-ső és 4-ik század kevés kivétellel fogságba esett. A 2-ik zászlóalj Balogh alezredessel szintén olasz fogságba jutott. De a gyorsan elővont tartalék meghiúsította az ellenség tervét, hogy sikereit kiaknázhassa. Fenn a rajvonalban is sokat szenvedtek és nélkülöztek katonáink az élelem és a vízhiány miatt is. Kenyeret, ha sikerült is felvinni, akkorra már az csak morzsadarabokból állott, mit csajkával osztottak ki köztük. Ivóvizet a hegy oldalain levő hóból készítettek, mit saját testük melegével olvasztottak fel. Lövészárokról, kavernákról szó sem volt még akkoriban. Néhány egymás tetejébe rakott szikladarab volt a fedezék és mögötte kövekből vetett ágy a fekhely és a hideg csillagos ég a takaró.

 Kőből rakott fedezék az olasz fronton
(Tolnai Világlapja, 1915)

Tavasszal tettük közzé Nagy György budapesti olvasónk családi fotóit, amelyekből többek között megismerhettük Popov Pál – Gefraiter kommentjét idézve – gyermeki és zord katona arcát. Ennél sokkal többet nem is tudunk róla: be kell érnünk annyival, amit a képek magukban rejtenek. Nagy Györgynél időközben további évszázados fotográfiák kerültek elő, Pali bácsiról is, és mára már ismeretlen katonákról.

 Popov Pál (jobb szélen) katonatársaival