A Nagy Háború

Magyar katonák jószerével a világháború valamennyi – a Monarchia frontjain vívott – csatájában, kisebb-nagyobb arányban részt vettek. A hazai hadtörténeti munkák egyet közülük mégis előszeretettel neveznek nyomatékosan magyarnak: az 1914 decemberi limanovai csatát. (A szóban forgó galíciai kisváros neve lengyelül Limanowa, magyarul azonban szimpla vé-vel: Limanovának hívjuk.)

A szakkönyvekben általában limanowa–łapanówi csatának nevezett nagyszabású támadó hadművelet utolsó, Limanova körzetében vívott szakaszát inkább csak mi, magyarok tekintjük önálló csatának. Ezekben a harcokban viszont a magyar csapatok valóban döntő szerepet játszottak. Ráadásul – ami talán még fontosabb – a magyar katonák helytállása alapvetően hozzájárult az egész hadművelet végső sikeréhez.

 Muhr halála Limanovánál
(Meissl Ágost festménye)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk jövő csütörtökön az alapítványunk által szervezett előadóestre. Részletek a mellékelt plakáton.

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 48. rész

A Halál völgye

Azon völgykatlan, hova [1915.] július 11-én, vasárnap hajnalban megérkeztünk, volt a később oly szomorú hírességre jutott Vallone völgye, melyet honvédjeink jogosan a Halál völgyének neveztek el. Óh, mily sok derék jó magyar katona alussza ott örök álmát, kiket az áruló, hűtlen olaszok gránátjai gyilkoltak le! E helytől délre [helyesen nyugatra] alig 4 kilométerre feküdt a rajvonal, a Doberdói-fennsíkon, hova a mi hadosztályunk lett állítva, hogy e helyet minden áron védeni kell a túlnyomó erővel támadó olaszok ellen, mert ez a hely volt Trieszt kulcsa.

 A Vallone-völgy, a „Halál völgye”
(Pintér Tamás szerk: Katonaőseink nyomában. Nagyváradi és székesfehérvári katonai emlékek kutatása a Doberdón című kiadványból)

Doberdóról szóló tematikával jelent meg a Nagy Magyarország magazin 2011. évi 3. száma. A lapszámban állandó szerzőink, Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert írásai is olvashatók.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum
tisztelettel meghívja Önt

A hátország Nagy Háborúja 1914-1918

című
tudományos konferenciára.

A konferencia időpontja: 2011. november 29-30.

Vargabetű szenvedélyes túrázó. Útjai során bejárta az első világháború olasz frontjának különböző helyszíneit. Beszámolóit két részben adjuk közre a blogon. Az elsőben elmeséli, hogyan került kapcsolatba a harcterekkel, s emellett azokról a helyszínekről ír, amelyek az elmúlt hetekben Sárközy Gergely visszaemlékezésében és Rózsafi János cikksorozatában is gyakorta felbukkantak.

 Kilátás a Krn-ről északkelet felé. A kép jobb alsó sarka irányában voltak az osztrák-magyar állások

A Krn, Vrata és a Vršič hegycsúcsok elvesztése után várható volt, hogy az olaszok új támadási célpontjai a Farkas csoport állásai lesznek. Különösen kiemelt célpontnak számított a Vršič-csel szemben levő magaslat, a Lipnik 1867 és az 1776 méteres hegycsúcsa. A 20. honvéd hadosztály-parancsnokság 1915. június 18-án kiadott utasításában megkövetelte a védőktől: „A legszívósabb ellenállás nélkül, ill. magasabb parancs nélkül egy lépésnyi területet sem szabad feladni. Éjjel és ködben a legénység figyelmét a tisztek szigorúan ellenőrizzék. A szakasz tartalékok ne legyenek messze és ne túl mélyen az állástól. Az állások berendezésére minden technikai eszköz kihasználandó (többszörös drótakadályok, homokzsákok, fatömbök, aknavetők, kőlavinák, akna stb). A magas helyeken megfigyelők legyenek, akik az ellenség közeledését idejekorán jelzik. A Vršič és Krn eseményeknek többé nem szabad ismétlődniük. Ha itt engedünk, vagy elpusztulunk, közel 11 hónapi kemény küzdelmek gyümölcseit veszélyeztetjük.”

 A Lipnik-Vršič-Vrata-Krn hegycsoport távlati képe
(József főherceg: A világháború, amilyennek én láttam, II. kötet. 8. számú mellékletének részlete)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 47. rész

Út a „paradicsomi vidék” felé

[1915.] július 8-án, reggel 6 órakor mi is felszereltünk és átballagtunk Kronauba, hol bevásároltam némi szükséges dolgokat is. 9 óra után én is néhányad magammal beültem, illetve beálltam a vonatba, de mily kényelmes helyre? Lőszeres kocsik közé, nyitott, kavicshordó vagonba. Egyik sarkában helyet foglaltam. Kifeszítettem a sátorlapomat a meleg napsugár és a kéményből jövő szénpor ellen. 10 órakor elindultunk délkelet felé. 12 óra után egy szép város, Krainburg mellett haladtunk el. A vonat már itt elég lapályos helyen, jó termőföldek közt robogott. A nagy hegyek elmaradtak. Láttam szép árpa-, zab-, rozsvetéseket és sárga búzatáblákat is, melyet már arattak sarlóval. De krumplivetést is sokat láttam.

 Krainburg korabeli képeslapon

Dr Szily Géza f[ő]h[adna]gy T[ábori]p[osta] 508

Szily Marianne
IV oszt. polg. leányisk. tanuló
Szekszárd, Apát utcza, Haidekker ház
Ungarn

Édes kis lányom! Képeslap gyűjteményedhez küldöm e lapot: mely a sziklák közt barlangokban tanyázó katonákat mutat be. Tegnap kaptam tőled lapot. Örülök, hogy jól vagytok. Az Isten oltalmazzon benneteket! Nagymaminak kézcsókot küld, Téged Rózsikával együtt ölel, csókol édes apád

1916 nov. 9-én du