B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 50. rész
A doberdói pokol
1915. július 18-án kezdődött meg az olaszoknak óriási támadása a mi hadállásaink ellen, hatalmas tüzérségi előkészítés után [ez volt a 2. isonzói csata]. Rettenetes volt katonáink helyzete a szakadatlanul hulló gránátesőben. Fedezékük nem volt, a roppant kínnal kivájt sziklák közt volt primitív lövészárkuk, melyet a kitűnő olasz tüzérség pontról-pontra be tudott lőni. Már az első támadási napon elesett Énekes százados, zászlóaljparancsnok és a többek közt Fürst zászlós is. De nemcsak a rajvonalat árasztotta el az olasz tüzérség gránát és srapnel esővel, hanem a rajvonal háta megett is állandóan lőtte az utakat, katonai telepeket, hogy az utánpótlást megakadályozza.
A Monte San Michele, ahol a 4-es honvédek is harcoltak ebben az időszakban a Doberdó-fennsíkon. A háttérben az Isonzó vonala.
(Pintér Tamás szerk: Katonaőseink nyomában. Nagyváradi és székesfehérvári katonai emlékek kutatása a Doberdón című kiadványból)
Legutóbbi kommentek