A Krn, Vrata és a Vršič hegycsúcsok elvesztése után várható volt, hogy az olaszok új támadási célpontjai a Farkas csoport állásai lesznek. Különösen kiemelt célpontnak számított a Vršič-csel szemben levő magaslat, a Lipnik 1867 és az 1776 méteres hegycsúcsa. A 20. honvéd hadosztály-parancsnokság 1915. június 18-án kiadott utasításában megkövetelte a védőktől: „A legszívósabb ellenállás nélkül, ill. magasabb parancs nélkül egy lépésnyi területet sem szabad feladni. Éjjel és ködben a legénység figyelmét a tisztek szigorúan ellenőrizzék. A szakasz tartalékok ne legyenek messze és ne túl mélyen az állástól. Az állások berendezésére minden technikai eszköz kihasználandó (többszörös drótakadályok, homokzsákok, fatömbök, aknavetők, kőlavinák, akna stb). A magas helyeken megfigyelők legyenek, akik az ellenség közeledését idejekorán jelzik. A Vršič és Krn eseményeknek többé nem szabad ismétlődniük. Ha itt engedünk, vagy elpusztulunk, közel 11 hónapi kemény küzdelmek gyümölcseit veszélyeztetjük.”
A Lipnik-Vršič-Vrata-Krn hegycsoport távlati képe
(József főherceg: A világháború, amilyennek én láttam, II. kötet. 8. számú mellékletének részlete)
A várható támadások miatt igen fontos volt a hegyekben harcoló csapatok ellátásának biztosítása. Ennek a nehézségeiről a blogon Sárközy Gergely visszaemlékezésében is sokat olvashattunk. Anyagszállítás és egyéb kiszolgáló feladatok ellátásához igénybe vették a közeli falvak kitelepített lakosságát is. „Elsner hadnagy a kilakoltatott lakosságot 2 csoportban gyülekezteti. A Bláznál gyülekeztetett lakosság Stadler ezredes, a Málniknál gyülekeztetett Farkas ezredes rendelkezésére áll azon a célból, hogy a harcoló csapatok részére az élelmezés után szállítását megkönnyítsék. A lakosság ezen munkálata díjazandó. Saját biztosító vonalunkba polgári lakosság által történő átlépését az ellenség felé a legszigorúbban megtiltom.” – olvasható a hadosztály parancsban.
Az egyre gyakoribb olasz tüzérségi támadások miatt veszélyeztetve volt a csapatok ellátása. Farkas ezredes június 22-i jelentése is erre utal: „A Lipnik - 1317 és Javoršček védővonalba, eltekintve attól, hogy az csakhamar össze lesz lőve, lehetetlen lőszer és élelmek Kersovec-ről felszállítása a Golumbar planinan át, mely az egyedüli közlekedő út. Ezen planinan minden egyes alak 1200[-as magaslat]ról célba vehető, futóárok építése pedig miként az más harctereken történik, itt a sziklás terepen teljesen lehetetlen.”
Előretolt állások a Lipniknél
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, 20. honvéd gyaloghadosztály iratai)
A magas hegycsúcsokon harcolók vízzel való ellátása is rendkívül nehéz feladat volt. Amíg lehetett, havat olvasztva igyekeztek ivóvízhez jutni. Kratochvil alezredes június 25-i jelentése már újabb nehézségekről számolt be: „A hó rohamosan olvad., a víznek felhordása hordókban válik szükségessé. Amíg a hó tart, amely már piszkos, citrom savval való javítása kívánatos. Hordóknak és citrom savnak kiszállítását kérem.”
A ködös időjárás ellenére nagyon fontos volt a hírszerzés, az olasz csapatmozgások megfigyelése. Állandóan járőrök járták azokat a területeket, amelyek a védelmi vonalak között húzódtak, és még nem voltak megszállva. Június 28-án egy ködös napon egy négy főből álló magyar járőrt elfogtak az olaszok.
Megfigyelő állások épültek azokra a magaslatokra, amelyekről jó beláthatóak voltak az olasz állások mögötti terepek. Fontos szerepet kaptak azok a hírszerző különítmények, amelyek Flitschtől délre megközelítették az elhagyott falvakat és területeket, hogy az ott húzódó telefonvonalakhoz kapcsolódva híreket szerezzenek. Erre a feladatra a budapesti 1. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának távíró osztagát jelölték ki. A Seres zászlós vezette lehallgató különítménynek június 25-én sikerült eljutni Serpenicáig, és az egyik út menti házban volt az álláspontjuk. Egy olasz telefonvonalra kapcsolódva lehallgatták a beszélgetéseket. A különítményt pár nap múlva újabb két emberrel erősítették meg, hogy a beszélgetéseket felváltva figyeljék és jegyezzék. Június 29-től azonban megszűnt a beszélgetés a bekapcsolt olasz vonalban. Az út közelében volt egy másik olasz telefonvezeték is, de ott 20-25 lépésenként megfigyelő őrsök voltak már felállítva, így nem tudtak arra rákapcsolódni. Valószínűleg azt a vonalat használták az olasz csapatok. A Seres csoportot ezért visszavonták.
Harc az alpinikkel korabeli propaganda festményen
Június 28-án Smeringa zászlós kis csapatának Cezsoca községtől északkeletre, az 1478-as és 1461-es magaslatok irányába húzódó vonalba sikerült bekapcsolódni. Máshol nem sikerült, mivel a környező magaslatokat már megszállták az olaszok. Egy alkalommal a jelentésükben leírták, hogy a következő beszélgetést hallották: „Giraldini tüzér ezredes kérdezte Kalamári századost, hogy Mikor támadtok? Válasz: Még nem tudom, de nem sokára jön a parancs.” Lehallgatták azt is, hogy Ravna tájékán egy ellenséges tarack már állásban van, egy másik délig elkészül, a harmadik pedig az éj folyamán lesz felszállítva. A 20. honvéd hadosztály parancsnoksága azonnal kiadta a parancsot a tüzérségnek, hogy ez a célpont leküzdendő.
Az információk nagyon fontosak voltak, mert a júniusi sikeres támadások után az olasz hegyi csapatok – kihasználva az elért helyzeti előnyöket – újabb és újabb terepszakaszokon támadtak. Június 30-án este 9 óra felé a Javoršček hegycsúcstól északra, a debreceni 3. honvéd gyalogezred 2. századának védőállásait támadták meg. Élénk tűzharc vette kezdetét, amelybe bekapcsolódtak a szomszédos, Egry főhadnagy vezette 3/7. század géppuskái is. Oldalazó tüzükkel hatásosan támogatták a védőket. „Az ellenség felöl többszörös jajgatás és Madonna kiáltás volt hallható, és a világító pisztoly fénye mellett az ellenség visszavonulása tisztán kivehető volt. 10 óra 20-kor a tüzelés mind a két részről megszűnt. Veszteség saját részről 1 halott lezuhanás következtében (2. századtól). Az ellenség sebesültjeit az arcvonal elől elvitte, de az erős jajgatásból következtetve súlyos veszteségeik voltak” – olvasható a főhadnagy jelentésében.
Géppuskások a hegyekben korabeli propaganda rajzon
A műszaki csapatok megfeszített erővel dolgoztak azon, hogy az állások elé drótakadályokat építsenek, aknaöveket telepítsenek. Kratochvil alezredes június 30-i jelentésében az 1960-as csúcs keleti nyúlványán végzett munkákról számolt be: „Beépítve 65 akna. Múlt éjjel beépítve 26 spanyol lovas, és ma 30 darab. A fényszóró üvegét ellenséges golyó betörte, sürgős pótlást kérek.” 1915. július 2-ára, amikor az állásokat átadták, már 150 spanyollovas és 93 akna került elhelyezésre. Ezen kívül még 40 darab spanyollovas állt a rendelkezésükre.
A 20. honvéd hadosztály parancsnoksága 1915. június 29-én este 8 órakor értesítette az állásban levő csapatait, hogy felváltják őket, és vasúton új területre lesznek szállítva. Figyelmeztették a csapatokat, hogy: „Saját fényszóróikat, bombavetőiket, világító eszközeiket az állásból hozzák el. Az összes beépített csapattelefon a felváltó Landwehreknek átadandók. A Landwehrek által visszaadandó telefon anyag és jelenleg beépített telefon anyag közötti különbség ide telefonon estig bejelentendő. Utánpótlása Kronauban történik.”
A július 2-ai jelentések már arról szólnak, hogy az új parancsnokok beérkeztek az állásokba. Perneczky tábornok védelmi szakaszait Erwin Jellenchich tábornok, míg a Stadler ezredes csapatai által védett állásokat Ottó Gössmann tábornok vezette Landwehr ezredek vették át.
A 4. honvéd gyalogezred műszaki akadályai 1915. július 2-án
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, 20. honvéd gyaloghadosztály iratai)
Nagy tábornok, a 20. honvéd hadosztály parancsnoka július 2-án, az állásokból leváltott csapatok részére a következő köszönetet juttatta el: „Több, mint egy hónapja, hogy a galíciai hadszínteret elhagyva, felvettük a harcot egy új ellenséggel, az olasszal. De az új ellenség nem okozott annyi bajt a vezetésnek, annyi szenvedést egyeseknek, mint a szokatlan terep viszonyok: a magas hegység, a szédítő sziklafalak. Itt az elemekkel is küzdenünk kellett. Egy hónapi becsületes harc után pihent csapatok váltanak fel bennünket. Megállottátok helyeteket, hősiesen leküzdöttétek az akadályokat, vitéz honvédekhez illő módon! Meleg köszönetet mondok minden tisztnek és minden egyes embernek, kik nem ismerve fáradságot, akadályt és félelmet, vitézül, bátran harcoltatok, itt a fellegekig érő szikla csúcsokon, épp úgy, mint annak idején a Kárpátok bércein és Galícia síkjain. Örömmel üdvözöllek benneteket, mert megmutattátok, hogy honvédek vagytok, igazi katonák, kiknek szívében csak egy szent érzés van, az édes haza és jóságos királyunk iránti szeretet. Szép sikereket szereztetek ismét a derék 20. honvéd hadosztálynak. Most új viszonyok közé fogunk kerülni, új parancsnokok alá, új szomszédságba. Mutassátok meg ott is, hogy HONVÉDEK vagytok!”
A fellegekig érő szikla csúcsoktól való búcsúzást követően, az indulást megelőzően, még ünnepélyes dekorálásra került sor: „A hadsereg csoportparancsnok úr jelenlétében f[olyó] hó 6-án délelőtt későbbi részletes intézkedések szerint a 3. és 4. ezrednél ünnepélyes dekorálás lesz, (éremkiosztás) fog tartatni. Az ezred erre minden előkészületet tegyen meg.”
Honvédek az olasz front kezdeti magashegyi harcaiban 3/1. rész
Honvédek az olasz front kezdeti magashegyi harcaiban 3/2. rész
