A Nagy Háború

Az elmúlt hónapban két posztban is foglalkoztunk a harci gázokkal. Dinyés László ezek apropóján több képet is küldött a számunkra civilszervezetük gyűjteményéből. Hármat választottunk ezekből, amelyek nagyon jól bemutatják a gáztámadás műszaki előkészítését.

Sokszor és szívesen olvassuk az egyik kedvenc blogunkon, a Wang folyó versein megjelenő írásokat, annál is inkább, mivel gyakran kerül elő a Nagy Háború témája másképp, másféle nézőpontból elmesélve. A Lenin testőre a csíkmenasági Bors Gergely népmesébe illő történetét beszéli el.

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 81. rész

1916. július 9-én a homonnai megfigyelőállomásról a sebesült Gergellyel Budapest felé indul a kórházvonat. A fővárosban a Golgotha úti hadikórházban helyezik el. A 174-es számú ágy új lakója – szokásához híven – az utazásról és a kórházi viszonyokról is mindent aprólékosan megörökített az utókor számára…

Arcok a Nagy Háborúból 9.

Ez a történet egy megsárgult fényképpel kezdődött. A felvétel egy dobozban pihent, a doboz pedig egy felvidéki szeméttelepen kötött ki. A kép szerencsére innen egy történelem iránt érdeklődő ember kezébe jutott, digitális változata pedig egy lelkes közvetítő segítségével hozzám került.

Magyarkanizsa gyógyvízét legenda övezte. A háború kitörését követően a gyógyvízre alapozott lábadozó helyett azonban a szerb harctér közelsége miatt hadikórházat kellett létesíteni a településen, majd katonai temetőparcellát…
 
 

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 80. rész

A volhíniai harcok során megsebesült Gergelyt 1916. július 2-án a sztojanovi vasútállomásra viszik, ahonnan majd Homonnára kerül. Fájdalmas lábbal, de lelkében megnyugodva tart hazafelé: megmenekült a mészárszékről.

Arcok a Nagy Háborúból 8.

A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Érsekcsanád első világháborúban elesett fiainak száma a kutatás mai állása szerint 59 fő volt. Közéjük tartozott a község történetével foglalkozó Kozma Róbert orosz fronton eltűnt ükapja, Horváth Mihály is.

Háborús hétköznapok Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 3.

Az első világháborúban a nemzetiségi problémák nemcsak az ellenséges államokhoz kötődő népeknél, hanem a Monarchián belül élőkkel kapcsolatban is jelentkeztek. Mindez megfigyelhető a szlovákság esetében is, akiknek a mozgalmait szintén szemmel tartották. Sorozatunk harmadik részében a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szlovák-magyar viszony, illetve a „tótok” háborús magatartásába adunk betekintést.

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 79. rész

Gergely népfelkelő zászlóalja szinte teljesen megsemmisült az 1916. június 30-ai harcokban, amikor ő is megsebesült. A mai részből megtudhatjuk mi történt vele ezt követően, érzékletes képet kapva a sebesültápolás stációról az orosz fronton.

Az 1915 őszén alakult első sziklafúró osztagok 1916 elején kerültek az olasz frontra. Nem volt könnyű szolgálat. „Nincs pihenő, nincs szabadság, nehéz a kiképzés s újra meg újra csak nehéz fizikai munka, vagy nehéz frontszolgálat” – olvasom Jacobi Ágost könyvében. A katonaéletből vett többnyire vidám jeleneteket ábrázoló képeslap feladója is ilyen alakulatnál szolgált.