Egy arc odaátról

2013.01.25. 07:31 :: BálintFerenc

Arcok a Nagy Háborúból 9.

Ez a történet egy megsárgult fényképpel kezdődött. A felvétel egy dobozban pihent, a doboz pedig egy felvidéki szeméttelepen kötött ki. A kép szerencsére innen egy történelem iránt érdeklődő ember kezébe jutott, digitális változata pedig egy lelkes közvetítő segítségével hozzám került.

 

Azt első ránézésre meg lehetett állapítani, hogy a fotón egy amerikai katona látható valószínűleg a Nagy Háború idején, fején a "doughboy"-ok jellegzetes széles karimájú kalapját viselve, mellkasán lövészjelvény. A fénykép hátulján alig olvashatóan a katona neve, alakulata, valamint a helyszín volt feljegyezve.

 

A témában nem vagyok túl járatos, így a képet feltöltöttem egy nemzetközi militáriával foglalkozó internetes fórumra. Nagy reményeim nem voltak az üggyel kapcsolatban, arra számítottam, hogy az amerikai kollégák talán az alakulat pontosabb meghatározásában segíteni tudnak.

A válasz gyors volt és meglepően sok információt tartalmazott: az amerikai adatbázis szerint a képen látható George Kapusta közlegény 1886. február 17-én született az Osztrák–Magyar Monarchia területén. 1917. május 2-án lépett be az amerikai hadseregbe (US Army), a 10. gyalogezred D századába osztották be. 1918 júliusában ezredével a michigani Camp Custerbe vezényelték, az újonnan felállítandó 14. gyaloghadosztály részeként. A háború azonban véget ért, mielőtt a hadosztályt Európába szállították volna, így George Kapusta közlegény 1919. január 17-én leszerelt.

A michigani Camp Custer A michigani Camp Custer
(forrás: wikipedia.org)

Későbbi életéről csak annyit sikerült megtudni, hogy Chicagóban hunyt el 1962. augusztus 28-án. Nyughelyét katonai sírjellel látták el (erre veteránként jogosult volt).

A sikertől fellelkesülve az adatok birtokában nyomoztam egy kicsit: az ellisisland.org adatbázisa a 20. század elején Amerikába bevándoroltakról tartalmaz információkat. E szerint Kapusta György 1904. október 24-én érkezett az Újvilágba a Slavonia nevű gőzös fedélzetén. Úti célként a Missouri államban található Ilsacót jelölte meg, ahol sógora Kiszel János élt. Utolsó monarchiabeli lakhelyeként a Zólyom melletti Dobronyát jelölte meg, e mellett ruszin nemzetiségűnek vallotta magát. Dobronya egyébként kb. 50 km-re van a fénykép előtalálási helyétől, valószínűleg az itthon maradt rokonoknak küldte el a háború után.

Kicsit gondolatébresztőnek is szántam ezt az írást, hiszen mint köztudott, a 20. század elején számos ember vándorolt ki Ausztria–Magyarországról az Egyesült Államokba. Vajon mennyien lehettek közülük, akik már fegyverrel szolgálták új hazájukat a Nagy Háborúban? A legmagasabb amerikai kitüntetés, a Congressional Medal of Honor tulajdonosai között három olyan személy is van, aki a Monarchiában született és fiatal felnőttként, a húszas éveiben emigrált: Louis Cukela, Petar Herceg, Matej Kocak. Az egbell-i születésű Kocak 1917-ben, Franciaországban, a boszniai horvát Petar Herceg 1941-ben Pearl Harbornál halt hősi halált (ő 1917-1919 között a hadseregben, 1919-től a haditengerészetben szolgált).

Szeretnék köszönetet mondani Dave Dannernek és a Gentleman's Military Interest Club közösségének az információkért.

Acknowledgements for the information:

To the community of the Gentleman's Military Interest Club, especially to Dave Danner.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr585042375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2013.01.25. 07:53:50

Ez egy nagyon érdekes történet!
Ismeretes valaki előtt, hogy abban az időben a bevándorlók mennyi időn belül váltak amerikai állampolgárrá?
Érdekes, hogy a Monarchia területéről kivándorolt szerbek közül sokan 1917/18-ban Szalonikiben önkéntesként csatakotak a szerb hadsereghez, végiharcolták a háborús - és soha nem tértek vissza az USA-ba! Néhány éve beszélgettem egy városomban élő, köztiszteletben álló személlyel (egyébként orvos) aki elmesélte, hogy a nagyapja is így tett: 17 évesen eljött és belépett a szerb hadseregbe. Kérdésemre, vajon miért azt válaszolta: az USA-banazért csak nincstelen volt, itt meg a háborút követően - mint "dovrovoljac" - a Bácskában kapott 8 hold jó földet, meg gátőri állást...
És még mondta a doki, hogy a whisky kedvelését a nagypapától örökölte :)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.01.25. 19:09:46

@MTi: Olvasva a cikket én is elgondolkodtam azokon a kérdéseken, amin a szerző és te is. A kivándorlók közül vajon mennyien küzdhettek volt hazájuk, illetve annak szövetségesei ellen? Kapusta György már nem volt fiatal, amikor katona lett: 18 évesen vándorolt ki, 13 éve élt az USA-ban, amikor 31 évesen bevonult. Vajon mi motiválta erre a lépésre?

A napokban jelent meg Oravecz Imre a Kaliforniai fürj című regénye, amit még ugyan nem olvastam, de egy-két méltatását igen. A XIX. század végén kivándorló Árvai család története, akik ugyan vissza akartak térni, de az egyre több gyerek és a megélhetés miatt végül kint ragadtak. Meghal az egyik lányuk, majd az egyik fiuk elesik a háborúban. A sírok is már oda kötik őket. Amerikaivá válnak... A művet már most a "kitántorgó" másfél millió magyar nagyregényeként tartják számon. A fenti téma és a kérdéseink szempontjából is érdekes lehet a háborús időszak, s az elesett gyermek története. Oravecz bejárta Amerikát és alapos előtanulmányok alapján írta meg művét.

SzőtsZoltánOszkár · http://www.szotszoltanoszkar.hu 2013.01.26. 10:48:18

Én azon gondolkoztam el, hogy vajon azok, akik mostanában próbálnak szerencsét valamelyik egykori antant országban (több ilyen barátom is van), mit tennének egy hasonló háborús kihívás esetén. A kérdés persze költői, a mostani világpolitikai helyzet gyökeresen különbözik az akkoritól, tehát összehasonlítani hiba lenne.

MTi 2013.01.28. 07:39:47

@PintérTamás: Gergely bátyánkra várva: érdekes, hogy az USA az általános hadkötelezettséget csak 1917 táján, közvetlenül hadba lépése előtt vezette be: így elvileg 10-11 millió hadköteles állt a rendelkezésére. Hogy ezekbő valójában mennyit vonultattak be, az számomra nem ismeretes. Az első kontingensel 1917 júniusában Európába érkezett kb. 150 ezer jenki haderő magvát valószínűleg a már előzőleg meglévő hivatásosok, és a Nemzeti Gárda tagjai képezhették.
Tény azonban, hogy mint azt George - György, Gyorgye, Gyuro (?) - barátunk esete is mutatja, hogy az "idősebb" korosztályokat is berántották: bár véleményem szerint az ő harctéri alalmazásukra csak egy elhúzódó háború esetén számítottak.
Érdekes továbbá, hogy az 1910-es népszámlálás szerint Dobronyának 1819 szlovák lakosa volt: akkor a ruszinok bizonyára mind kivádoroltak az USA-ba:)

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.01.28. 10:05:20

@MTi: Az ellisisland.org épp nem hajlandó működni, de emlékeim szerint az utaslistán Györgyként szerepelt, viszont a ruszin mellé a szlovák is oda volt írva.

MTi 2013.01.28. 10:42:21

@BálintFerenc: igen, erre talán pontos választ kaphatnánk, ha beletekintenénk a korabeli keresztelési anyakönyvbe, mert az a hivatalos. Aztán meg, hogy ki hogyan nevezi magát, és változtat nevet, az már más káposzta - volt erre példa bőven a történelemben!
De a képre nézve egy ismerősöm azt mondaná: "ez egy kerekfejű "tót" koma" :)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.02.25. 22:10:49

Megkaptam ajándékba Oravecz Imre föntebb már említett könyvét. Mondanom sem kell, hogy a háborús részt kerestem meg benne először. Az Amerikába kivándorolt Árvai család nagy fia, Imruska önként, a szülei tudta nélkül jelentkezik az amerikai hadseregbe. A szülők értetlenkedésére azt mondta, hogy "azért döntött így, mert tartozik ennyivel Amerikának, de különben is jó az ügy. Ha legyőzik Németországot, demokrácia lesz ott is, ami most ott nincsen, mert mindenkinek a Kaiser parancsol. Természetesen nem jelentkezett volna, ha magyarok ellen kellene harcolnia, de Franciaországba vetik be, és onnan a magyar katonák messze vannak. Ne féljenek, visszajön, de ha mégis elesne, nem itt temetik le, úgyhogy az ő sírja miatt egy nappal sem kell tovább maradniuk." Persze az egész csak az író fikciója, de mégis egyfajta kísérlet a magyarázatra.

Ja és a fiú visszatér a háborúból, ellentétben az általam olvasott méltatásban írtakkal...

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.12.29. 17:30:56

Visszaolvastam ezt a posztot és eszembe jutott valami:

Az amerikaiak 1917-ben vezették be a sorozást (Selective Service Act of 1917), az erről szóló törvény pedig 1917 május 18-án lépett érvénybe.

Eszerint hősünk bizony önként húzta fel az angyalbőrt nem sokkal a kötelező sorozás megkezdése előtt!

Kukucska Ferenc 2013.12.30. 05:40:35

@BálintFerenc:

Erről eszembe jut valami.
Az USA a vietnami háború kapcsán szüntette meg a sorozást. Ebben nem csekély szerepe volt Muhhamad Ali-nak, és a háborúhoz való "lelkes" hozzáállásának.
Ezért is megérdemelne egy vb. aranyat...

curruszeker · http://zle.hu/hu/ 2017.01.03. 16:56:23

A háború belépése után 1 hónappal 1917 05.18-án a hadkötelezettségről szóló törvény felhatalmazása szerint az Egyesült Államok akkori elnöke Thomas Woodrow Wilson, a hadsereg ideiglenes létszámát megemelte az ország területén. A férfiak katonai szolgálatra való alkalmasságát egy válogatás során egy meghatározott szervezet végezte.

Ezek a szervezetek államonként regisztrálták, kategorizálták a férfiakat, figyelembe véve a munkaerő igényeket bizonyos iparágakban és a mezőgazdaságban, valamint figyelembe vettek egyes különleges családi helyzeteket. Vizsgálták az egészségügyi alkalmasságukat és ezek alapján sorrendet állítottak fel.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden katonaköteles férfi, akit regisztráltak valójában katonai szolgálatot teljesített, és nem minden katonaköteles férfi, aki szolgált a hadseregben azt regisztráltak.

A háború alatt a harmadik sorozó regisztrációt 1918 09.12-én tartották a 18-45 év közötti férfiak bevonásával. A nyilvántartás információi némileg eltért a három regisztráció során.

Egy kis érdekesség. Zalaszántóról 1902-ben kivándorolt Tóth István nyilvántartási kártyája.
(sajnos képet nem tudtam feltölteni)

1918 09.12-én Chicago No. 48. Illinois, Egyesült Államok (United States World War I Draft Registration Cards 1917-1918): Tóth István a már 16 éve amerikanizált (de idegen) bevándorló "újoncként" (12 hónapos szolgálatra) katonai nyilvántartásba vették. Az idegen az a személy volt, aki nem Egyesült Államok állampolgára.

(A fordítás nem teljesen pontos!)
Regisztráció kártya | Sorozatszám: 2243 | Sorrend szám: A173 | 1. Teljes név: Steffen … Toth |2. Állandó lakcím: 1740 Cleveland Av. 2R Chicago Cook Ill. | 3. Életkora: 40 | 4. Születési hely, időpont: - 1878 június 10. | 5-9. Rassz (fajta): fehér | 10-12. Egyesült Államok állampolgára: - |13-15. Külföldi állampolgárság (Ha nem amerikai állampolgár, milyen nemzet polgára ?): idegen, Magyar | 16. Jelenlegi foglalkozása: autószerelő | 17. Munkáltató neve: Cadillac Co. | 18. Munkahelye/üzleti alkalmazási helye: 2301 Michigian Av. Chicago Cook Ill. | 19-20. Legközelebbi hozzátartozó név: Barbara Toth sisters | cím: 2348 Diversey Av. Chicago Cook Ill. | Regisztráló hitelesítő aláírása Steffen Tóth |

Anyakönyvi bejegyzés | Regisztráló leírás | 21-30. Személyleírás | magassága: magas, alkata: átlagos, szeme színe: barna, hajszín: fekete | Fogyatékosság (kizáró tényezőkként láb, kar, kéz, szem elvesztés vagy más pszichikai vagy testi hiba): nincs |

Igazolom, hogy a regisztrált személy elolvasta a válaszokat, amelyek a valóságnak megfelelnek és felolvasást követően tanúja aláírásával vagy saját kézjegyével ellátta.

Regisztráció dátuma: SEP 12 1918
Regisztrációs hivatalvezető aláírása

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása