Szegedről a 46-osok még 1914. július 27-én útra keltek a szerb határ menti Pancsovára, ahol majd a háború első hónapját tölti az alakulat. Az 1913-ban önkéntes szolgálatra bevonult hősünk emlékezetében ebből az időszakból leginkább Jármy százados Belgrád elleni akciója és a Duna hűs vize őrződött meg…
Már-már közhelyszerű megállapítás, hogy az első világháború kitörése, majd elhúzódása az élet minden területére óriási hatást gyakorolt. Miért épp a színház maradt volna ki ebből? Sárközi Zoltán nagyváradi olvasónk korábban is érdekes személyes témával szolgált már nekünk, most induló sorozatában – szintén személyes érintettség okán is – a helyi színház háború alatti történetéből villant fel néhány epizódot.
Elérkezett az 1914-es esztendő. Az egyéves önkéntesi szolgálatra Szegedre bevonult hősünk életében viszonylag kellemesen indul az év: a gallérra krumplivirág kerül, és még bálokba is elengedik. A levegőben azonban érezhető volt valami, majd a májusi tiszti vizsga és a karánsebesi harci gyakorlat után visszatérve egy június vasárnap értesülnek, hogy Szarajevóban meggyilkolták a trónörököst…
Amióta a szerb média néhány nappal ezelőtt útjára bocsájtotta a szenzációs hírt a Monarchia hadi készülődését leleplező Potiorek-levélről, szakemberek és egyszerű olvasók izgatottan várják az alkalmat, hogy megismerkedhessenek a nevezetes dokumentum tartalmával. Mindeddig azonban hiába: a teljes levél szerb fordítása is csupán egyes sajtóorgánumokban lelhető fel, az olvasók többnyire kénytelenek beérni rövidebb-hosszabb ismertetésekkel, a közzétevők által készített értelmezésekkel. Ez utóbbiak persze önmagukban is érdekesek (sőt, bizonyos értelemben érdekesebbek, mint maga az eredeti, szenzációsnak beállított dokumentum), mégis úgy fest, hogy egyelőre hiába várunk az eredeti levél facsimiléjének közlésére. Pedig nyilvánvalóan csak annak ismeretében lehetne valóban megbízható véleményt formálni a szöveg tartalmáról. Hogy mégis megismertethessük a blog olvasóit a levél — bizonyos megszorításokkal — teljes tartalmával, megkértük zentai állandó szerzőnket, Molnár Tibort, hogy a szerb sajtóban megjelentetett fordítás szövegét tegye át magyarra.
A 2014-es centenáris év még alig néhány napja tart csupán, máris itt van az első világra szóló felfedezés az első világháború kitörésével kapcsolatban. A szerb hírügynökség kürtölte szét a napokban a hírt, mely szerint egy eddig eltitkolt levél új megvilágításba helyezi a háború kirobbantásával kapcsolatosan mindazt, ami 1914. június 28-án Szarajevóban történt…
Mai fejezetünkben tovább ismerkedünk az 1913 októberében egyéves önkéntesi szolgálatra Szegedre bevonult hősünk gyakorlati és elméleti kiképzésével. Mindeközben a 46-os gyalogezred szervezetét, felépítését is még alaposabban megismerhetjük.
Milyen volt a 2013-as év a Nagy Háború Blogon? Mely posztokat olvastátok leginkább? Idén is számba vettük az év legnépszerűbb írásait, amelynek alapján összeállítottuk az aktuális top 12-t, valamint a 2010-es indulás óta megjelent összes poszt 12-es örökranglistáját.
Hősünk egyéves önkéntesi szolgálatra történt bevonulása után 1913 őszén nagy szigorral vette kezdetét előbb a gyakorlati, majd az elméleti kiképzés. Amíg „vorschriftsmäßig” nem tudtak viselkedni, az utcára sem léphettek ki…
Az első világháborús propaganda egyik sajátos eszköze volt a háború gyerekszereplőkkel való ábrázolása. A témáról brit és orosz példákkal illusztrálva Studiolum tavalyi posztjában írt. Most itt a friss bejegyzés a német háborús gyermekmesékről, amely egyszerre jelenik meg nálunk és a Wang folyó versei blogon.
Írásunkban a nagyváradi 4. népfölkelő gyalogezred V. zászlóaljának 1916 decemberében az Isonzó mentén zajlott karácsonyát idézzük fel.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek