Részletek Dr. Szojka Kornél emlékirataiból - 6. rész
Szegedről a 46-osok még 1914. július 27-én útra keltek a szerb határ menti Pancsovára, ahol majd a háború első hónapját tölti az alakulat. Az 1913-ban önkéntes szolgálatra bevonult hősünk emlékezetében ebből az időszakból leginkább Jármy százados Belgrád elleni akciója és a Duna hűs vize őrződött meg…
Egyszóval a vonatunk elindult hejehuja, éneklés közepette a kora délutáni órákban és Pancsovára a hajnali órákban érkeztünk meg. Kivagonírozás és századunk, helyesebben szakaszunk egy ottani szerb paraszt gazdálkodó házába szállásolta el magát, ahol egyben a századiroda is helyet kapott.
Ekkor a századparancsnokságot Jármy századostól már Schückl Pál százados vette át, mert Jármyt az ezredparancsnok egy különleges megbízatással maga mellé vette. Itt megemlítem még, hogy Jármy százados is kitűnő katona volt, előzetesen vezérkari volt és ő volt az első, aki az ezredben megkapta a Vaskorona rendet.
(Hirn László: A negyvenhatosok fegyverben 1914-1918 című kötetből)
Ehhez a századhoz került még Pancsován mint tartalékos tiszt, dr. Botka Sándor hadapródőrmesterként, aki aztán nemsokára zászlós lett és civilben a szegedi rendőrségnél talán rendőr fogalmazó volt. Botka Sándort csak azért említem külön meg, mert 1922-ben, amikor megnősültem és lakást kerestünk, az akkori főispán: dr. Aigner Károly neki ítélte az általam kért Deák Ferenc utcai lakást.
Elkésve jut még eszembe, hogy 1914 januárjában az ezredünk egy kétnapos úgynevezett Gefechtsübungot rendezett Magyarkanizsára és vissza. Már ezt is a háború előszeleként rendezték meg. Ugyancsak ilyennek volt számítható és ugyanazt a célt szolgálta még a háború kitörése előtt 1914 júniusában pár héttel Algyő felé megrendezett éjjeli gyakorlat is, mely óriási felhőszakadásban zajlott le éleslövészettel. Mint ázott ürgék, sárosan érkeztünk vissza a kaszárnyába.
Visszatérve ezen kitérésem után Pancsovára, századunkhoz került a közben nyugalomba vonult Bálint dienstführender Felwébel is, vagyis szolgálatvezető őrmester, kinek helyét egy Tóth nevezetű szintén zupás őrmester váltotta fel. Ez a Tóth őrmester arról volt nevezetes, hogy amikor kommandírozott a „marsch” szó helyett mindig „mersch”-et mondott, illetve vezényelt és ezért őt mi egymás között mindig csak Merschnek hívtuk. Úgy Bálint, mint Tóth őrmesterek a századnál szakaszparancsnokok lettek dr. Botka Sándor mellett, no meg Fuchs Pista zászlós is, akit mint ténylegest elsősorban kellett volna a szakaszparancsnokok között említenem. A szerb parasztház fészere alatt ütöttek tanyát a század szakácsai a Kochgeschirrel, a mozgó konyhával.
Pancsova, Erzsébet tér korabeli képeslapon
(forrás: adattar.vmmi.org)
Az ezredünk a hadműveletek megkezdése előtt a szerb határ mentén határbiztosítási szolgálatot teljesített az ottani csendőrség és pénzügyőrség kiegészítéseként. A délvidéki szerb lakosság ellenséges érzülettel viseltetett a magyar és sváb lakossággal szemben. Ezért nagy éberségre volt szükség különösen a szerb pópákkal szemben. A legénység szobákban, a padlóra szórt szalmán volt elszállásolva és jó hangulatban volt. Bálint őrmester is szabad idejében bort hozatott és vígan énekelte: „Nincsen pénzem, de majd lösz, mikor Szögedébe vásár lössz, eladom a szürkét, mög a feketét, ölelöm a barna menyecskét!”
Pancsovánál torkollik a Temes folyó a Dunába. Ide, ebbe a zugba vonták össze az uszályhajókat, melyekre egy esetleges átkelésnél a csapatok szállítása szempontjából szükség lett volna.
A Temes torkolata korabeli képeslapon
Ezeket az összevont uszályhajókat is őriznünk kellett egy estleges ellenséges támadással szemben. Ezeken a hajókon is teljesítettünk felváltással napi 24 órás őrszolgálatot. Közben a II. zászlóalj, amikor nem teljesített szolgálatot, kivonult Schiffer Alajos alezredes parancsnoksága alatt gyakorlatozni.
Jármy százados azt forgatta a fejében, hogy a szerbek belgrádi Marconi állomását megsemmisítse. Evégből a hadvezetőségtől nyert engedély alapján tarackokat vitetett a Belgrád alatti ú.n. Szúnyogszigetre és onnan vette ágyútűz alá a belgrádi Marconi állomást, ami sikerült is neki. Az ágyúkat hajókon, illetve kisebb motorosokon szállították éjjel a szigetre és a szigetet is megszállották csapatokkal, már csak azért is, hogy a szerbek ne tudjanak Belgrád felől átkelni a Dunának ezen a szakaszán.
Belgrád–Pancsova térsége a Nagy Háború kitöréskor, dombornyomatos vázlat
(forrás: Nagy Háború írásban és képben. I. Északon és délen. Athenaeum, Budapest, 1915)
Ide vittek bennünket is motorcsónakokon 7-ik századot nappal a szigetek szélén a fák lombjainak leple alatt. Meleg, tűző nap volt. Egyikünk, másikunk bizony gyorsan nekivetkőzött és a motorcsónakról beleereszkedett a Duna hűsítő habjaiba. Mindez persze csak percekig tarthatott, mert az egész eljárás szabályellenes volt, sőt tilos, különösen mikor az ember az ellenség elé megy. Pár perc és már fel is öltöztem, de jól esett a lehűlés a nagy melegben, és meleg ruhában. Ugyanezt megtettem az uszályhajókon is, amikor ezek őrzésére 24 órás szolgálatra mentünk. Ott, ahol négy uszályhajó orra összeért, az uszályok végén, ezek oldalára szerelt vaslépcsőn szépen lemerészkedtem a vízbe és jól megmártózkodva a hűs vízben, szépen visszasomfordáltam az uszályra és gyorsan felöltözködtem. Az embernek meg kellett minden alkalmat ragadnia arra, hogy védekezzen a nagy meleg ellen és tisztálkodjon. Sietni kellett, nehogy a szolgálatban álló inspekciós tiszt jöjjön az őrséget ellenőrizni és tetten érjen a szabálytalanságon. De hát ez is sikerült minden baj nélkül. Veszélyes játék volt ezt cselekedni akkor, amikor nemhogy levetkőzni, de még a derékszíjat is letenni tilos volt. A lényeges, hogy jól esett és nem történt tettenérés.
Kalemegdán, a belgrádi vár 1914-ben
(forrás: keptar.oszk.hu)
Másnap motorcsónakon elvittek bennünket a Duna ágai [által létrehozott] kis szigetek között Belgrád, a Kalemegdán alá egy fás, bokrokkal, szederindákkal benőtt szigetre őrszolgálatra. Itt tudtuk meg, hogy Jármy százados a szigetre vitetett két mozsarat (Haubitzot) és innen lövette a belgrádi szerb szikratávíró, Marconi állomását és pedig sikerrel. A motorcsónakon a nagy melegben ismét megmártózkodtunk menetközben a Dunában. Utunk úgy ide, mint visszafelé a Duna szigetei mentén, a fák leple alatt vezetett.
Következő rész: „Az emberek hullottak, mint a répa”
Összes rész: Részletek Dr. Szojka Kornél emlékirataiból (1-21. rész)
