„Nyomás nehezedik mellemre s megszédülök…”

2024.05.27. 07:00 :: KajonÁrpád

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 13. rész

1917 szeptemberének elején hősünk a szabadságáról tér vissza. Gondolataiban és álmában még az otthon és a szerelem uralkodik, de kinn már a 11. isonzói csata véres forgatagában találja magát. A tenger felől szétlőtt vasútállomás, kétségbeesett tüzértiszt, akinek a hibájából az olaszok felfedezik és szétlövik a tüzérségi megfigyelőt is, gázgránátok, légnyomást kapott és lebénult katonák, sikeres és sikertelen ellentámadások, feldúlt templom és temető...

1917. szeptember 3.

Őszi éjjel; a hold néha elbúvik a felhők mögé s olyanná teszi őket, mint a richelieu csipke. Az ágyúk szakadatlanul dörögnek: Lám a XI. Isonzó csata fináléjának harsogása ez.

Elmúlt a legszebb álmom…

Mintha itt ülnél mellettem, mintha simogatnám aranyszőke hajad. Mintha mesélnél nekem hosszú téli meséket tavaszról, szerelemről, virágról, madárdalról…

Mintha pipacsok között járnék Véled. átkarolva. Szőke hajad simogatja arcom, mint az árvalányhaj…

Mintha erdőben jártam volna Véled. Gyorsan, zajtalanul surrantunk tova, mint az őzikék. Ajkad piros volt, csókod édes, mint a szamóca, hangod bánatos, mint a gerle búgása…

Mintha bálban lettem volna Véled. Zene, sokaság, parfümillat. Te hosszú, rózsaszín ruhádban, egymást szorosan átölelve keringőzünk, csak egymásnak, csak egymásért. Szőke hajad csillog, mint a karácsonyfa aranyszálai… Mintha emelkednénk. Köd… zene lassan elhal… szállunk. A csillagos ég… Emelkedünk… Andalító zene… a szív zenéje… a szerelemé… Szállunk, nem tudom mikortól s nem tudom meddig…

Mintha a harcok mezején látnálak, fekete gyászruhádban. Elavult sír, rajta vadvirágok, durva, korhadt fakereszt. Reá borulva sírsz… sírsz… Kibomlott szőke hajaddal játszik a szomorú őszi szellő. Mintha hallanám zokogásod, mintha engem siratnál…

Elmúlt a legszebb álmom…

A visszatérés egyike volt a legnagyobb lelki viharoknak, mit csak valaha átéltem. Jól tudtam, hová jövök: olyan pokolba, mit a népek egymás elpusztítására a technika vívmányaival idéznek elő.

Szakítani egy világgal, melyhez a lélek minden gyöngédsége, minden vonzalma, az ész minden logikus gondolata fűz; szakítani a kora ifjúság minden rajongásával, ambíciójával, szétfoszlottak a túlfeszített fantázia színei. Megfosztódni mindentől, ami emberi s fejet hajtani egy nagy, mindenható kényszer előtt, mely oly alacsony s mégis olyan magas.

Isten veled, te drága gyöngy, mely jó anyám szeméből hullottál alá, te mező, melynek pacsirtája szívemnek énekelt, te akác, melynek fehér virágát az ő lába elé szórtam.

S amint a vonat haladt, a távolsággal nőtt az érzések intenzivitása, mely annyira eltávolított attól a szent, gyönyörű világtól s mégis oly közel hozott hozzá.

Isten hozzád, minden, mi szent, minden, mit elsirattam!

1917. szeptember elsején értem a frontra

A gyorsvonat csak Divacáig jöhetett be, onnét a pólai vonalon tért le Trieszt felé, mert úgy mondották, hogy Opcina tűz alatt van. Összeállítottak hát egy katonavonatot, s azon jutottam el Opcináig. Egyetlen jel, ami a lövetésre vallott, az a hatalmas gránátszilánk volt, ami a síneken hevert.

St. Danielbe tehervonaton jutottam el. Közben megnéztem a dutoljei pályaudvart is, mely szintén alaposan össze volt lőve. Egyetlen telitalálat az állomás épületét is összerombolta. Erre úgy hírlik, hogy a kaliber harmincnyolc centiméter lenne.

 

A tüzérségi találatot kapott dutovljei vasútállomás épülete Kókay László hagyatékából, az ő kézírásos feliratával A tüzérségi találatot kapott dutovljei vasútállomás épülete Kókay László hagyatékából, az ő kézírásos feliratával

A kilövésről is többféle vélemény járja, mivel nagyon közel hallják. Némelyek szerint egy angol monitor bejött egészen a trieszti öbölbe s az adja a lövéseket, de mások egész meggyőződéssel állítják, hogy a Sdobba (Isonzó) torkolatában tutajra épített hajóágyúk lövik a helyeket. Bármint legyen is, mindenesetre impozánsak a gránáttölcsérek. A délutánt [St.] Danielben töltöttem el a kocsira várakozva, úgyhogy este lett, mire az ütegbe juthattam.

Kissé hátborzongató volt, midőn az a rengeteg üteg az éjszakai A fázist lőtte s a digó bizony nem volt rest a válaszolással. Ütegünk közelében a harc alatt még vagy négy tábori üteg helyeződött el, melyek oly zenebonát csaptak, hogy alvás céljából kénytelen voltam a kavernába leköltözködni, mely mégis jobban elfogta az éles ágyúcsattanásokat.

 

Az egyik sdrobbai löveg kezelőivel Az egyik sdrobbai löveg kezelőivel
(Forrás: Gruppo Speleologico Carsico gyűjteménye)

Változás nem volt. Szakall Pista lovakkal elvezényeltetett az ütegtől, helyébe Bátaszéky István tartalékos főhadnagyot kaptuk, ki szép neve dacára egy kukkot sem tud magyarul. Vadász önkéntes zászlós lett, Schmidt pedig hadapródjelölt. Az üteg vesztesége a XI. csatában: egy halott, Varga Miklós kezelő, kit bomba ölt meg, és kb. tíz sebesült és gázmérgezett. Feltűnő sűrű a csőrobbanás ekrazit gránáttal. Kapott az üteg két tábori ágyút s a repülők elhárítására géppuskát, mely máris használhatatlan.

Szeptember 2-án

Még mindig a fülembe cseng néhány szomorú akkord. Még mindig frissek az impressziók, fájók az érzések. De érzem, hogy rohamosan úrrá lesz rajtam a fásultság.

A digó nappal elég csendesen viselkedik, de az éjszaka viharos. Délután a gazdasági hivatalban voltam a coljavai erdőben, hogy a tiszti menázs anyagi ügyeit intézzem. Onnét St. Danielbe kocsiztam.

Szeptember 4-én

Hajnalban a Várpalotára kellett mennem Vadászt felváltani. Kísérteties séta volt. A hold fogyóban világított, mert még sötétség volt, de a rakéták is oly sűrűen szállottak fel, hogy jól láttuk az utat. Az ütegek szakadatlanul lőttek, olyan zenebona volt, mintha csata lett volna. A tenger felől moraj hallatszott. Hatalmas felvillanások a vízen, melyeket Comen felé óriási explózió követett. Ehhez járult a partvédő ágyúk pergése, s apró villanások a levegőben azt bizonyították, hogy légi járművek is szerepelnek ott. Az egész látvány olyan benyomást keltett, mintha az olasz partraszállást akarna megkísérelni.

Még mindig elég nagy társaság volt ott. Az ezredtörzstől Takách [Lajos] százados osztályparancsnok. A négy ütegparancsnok, egy-egy megfigyelőtiszttel. Az egész társaság a kavernában lakik, mert a felső lakásokban nem lehet megmaradni a nagy tüzérségi tűz miatt. A folyosókon s a fülkékben fabódék vannak építve, amelyben a körülményekhez képest kényelmesen s feltétlenül életbiztosan lehet lakni. Egész napon át élénk tüzérségi tevékenység volt. Reggel Cseresnyés a Srednia Grizáról belőtte az ezred ütegeit a 309 [magassági pont]-tal szemben lévő állásra. Éjjel két órai rakéta figyelőszolgálat, pedig a nappali is elég terhes volt, mert Saxer már fáradt, s nem valami szívesen váltogatott fel. Az ágyúk egész éjszaka A fázist dörögtek, de ez a kavernába nem hallatszott le. A lakási viszonyaim nagyon kellemetlenek.

 

Egy betonbunker bejárata a szétlőtt Vojščicában Egy betonbunker bejárata a szétlőtt Vojščicában
(Forrás: Király Iván hagyatéka, Király Edit jóvoltából)

Szeptember 5-én

Már korán reggel felmentem, hogy szolgálatba lépjek a figyelőben, de már zsúfolva volt ütegparancsnokokkal. Nemcsak a mi ezredünktől, hanem a nehezektől, s Gruppe [olvashatatlan név]től is itt figyelnek. Ma ugyanis akció lesz, két oldalról. A mi hadosztályunkból járőrök mennek ki, hogy a 309 magaslat előtt lévő előretolt olasz állást összerombolják. De a fő akció délen lesz Koritétől délre, hogy a régi állást visszafoglaljuk.

Én csak délután kerültem szolgálatba. Hatalmas tüzérségi tűz volt, olyasféle, mint a X. csatában láttam. Egyszerre csak a digó elkezdi lőni a megfigyelőt valami nagy kaliberrel. Egy darabig állom, míg egy lövedék a közvetlen közelben csap le. Nyomás nehezedik mellemre s megszédülök, hatalmas szívdobogás lép fel. Kénytelen vagyok a kavernába lemenni pihenés szempontjából. Ahogy gubbasztok az ágyamon, egyszerre lárma: futnak le a többiek is a lépcsőn porosan s prüszkölve, kezükben a tizenötszörös, porral belepve. Hát beütötte egy gránát a nézőrést, megszűnt a megfigyelés. Az egész társaság a középső megfigyelő feljárójához telepszik s a felülről jövő jelentések alapján tájékozódunk.

Az ütegek tüzelési tevékenysége teljesen az ezredparancsnokság diszpozícióira szorítkozik. Estéig döngtek a megfigyelő tájékán az explóziók, este aránylag csend következett, úgyhogy az udvarra is ki lehetett menni levegőzni. Mindjárt észrevettem, hogy a középső fedezék sarka le van ütve. A fiúk mesélik, hogy tán harminckettes gránát munkája ez, mely az offenzíva alatt oda levágott. A bennlévők közül több kőtől megsebesült, a Vörös ütegtől Novák hadnagy oly légnyomást kapott, hogy a bal oldala megbénult.

 

A szétlőtt vojščicai temető A szétlőtt vojščicai temető
(Forrás: Király Iván hagyatéka, Király Edit jóvoltából)

A templom teljesen romokban hever a paplakkal együtt, a falak körös-körül ledőlve, a temető feltúrva. Teletalálatot kapott a nehezek figyelője is, amely a fennmaradt épületek maradványából keletkezett.

Ismét azon bajtársakra hivatkozom, kik az offenzívát itt élték át. Körülbelül nyolc nappal a kezdete előtt kezdette Vojscica magaslatát hatásosan lőni, már ekkor le kellett költözni a kavernába. Az offenzíva alatt történt, hogy Csikvándy [Béla] százados, a Schwartz csoport megfigyelője a dandár parancsa ellenére, állítólag kétségbe esésében, hogy nem tud az ütegjeivel összeköttetést fenntartani, rakétákat lövöldözött onnét, aminek az lett a következménye, hogy egyrészt a legnagyobb kaliberű olasz tüzérség ráfeküdt a figyelőre (ekkor csapta le egy a középső sarkát), másrészt elárasztotta gázgránáttal Alsó-Vojscicát s az egész völgyet, úgyhogy az ott felvonuló élelmezési oszlopok nagy veszteséget szenvedtek.

Este megtudtuk a csata eredményét. Délen, St. Giovanni előtt, egész a Stara Lokváig előrementünk az eredeti XI. csata előtti vonalig. Selonál azonban csak nagyon keveset, mert a 82. honvéd gyalogdandár nagy erőkre bukkant s tetemes veszteséggel sem tudták helyrehozni a hibát.

A Király Iván által említett 1917. szeptember 4-ei Selo melletti támadás történetét a blogunkon korábban Pintér Tamás dolgozta fel a nagykanizsai 20., míg Rózsafi János a veszprémi 31. honvéd gyalogezred esetén.

Hazagondolni most csak a kaverna csendjében merek.

Szólj hozzá!

Címkék: 11. isonzói csata király iván m. kir. 41. honvéd tábori tarackosezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr7218414193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása