Jovó Csaruga, Szlavónia népszerű rablóvezére

2024.04.25. 07:00 :: MolnárTibor

Lakatosinasból honvéd/domobran, honvédből katonaszökevény, majd rettegett rablóvezér, aki bitófán végezte életét. A Csaruga ragadványnevű, horvátországi szerb Jovó Sztaniszavljevics története.

 

„Tiszteletem, hóhér úr. Isten veled, népem. Csaruga elutazik. Nem olyan szörnyű ez. Gyerünk, csak vidáman” – a feljegyzések szerint ezek voltak Jovó Sztaniszavljevics Csaruga kedélyeskedő utolsó szavai 1925. február 27-én, amikor az eszéki királyi törvényszék udvarán a bitófa alá állították. Kivégzését több mint háromezren akarták látni… De hogyan jutott ez az 1897-es születésű fiatalember akasztófára? A magyarázat talán az első világháborúban kereshető, amely milliók életét változtatta meg, visszavonhatatlanul.

Jovó szerb családban született a Našice községhez tartozó Bare faluban. Anyja meghalt, amikor a fiú 10 éves volt. Apja újranősült, de Jovó és mostohája kölcsönösen utálták egymást. Megszökött otthonról és Eszékre ment, ahol lakatos szakmát tanult. Ragadványneve török eredetű, bocskort jelent.

Eszék a XX. század elején korabeli képeslaponEszék a XX. század elején korabeli képeslapon

Az első világháború kitörését követően, 1915-ben behívták katonának, a m. kir. 28. eszéki honvéd gyalogezredbe sorozták be. A m. kir. Honvédség azon alakulatainál, amelyeket Horvátország és Szlavónia területén állítottak fel, horvát volt a szolgálati nyelv. A honvédség horvát kiegészítésű alakulatait a m. kir. 42. gyaloghadosztály fogta össze. Gyalogságát a már említett m. kir. 28. eszéki honvéd gyalogezred mellett a m. kir. 25. zágrábi, 26. károlyvárosi és 27. sziszeki honvéd gyalogezred alkotta. A hadosztály tüzérségét a m. kir. 42. honvéd tábori tüzérdandár, lovasságát pedig a m. kir. 10. varasdi honvéd huszárezred 3. és 4. százada képezte.

A m. kir. 42. honvéd hadosztály jelvényeA m. kir. 42. honvéd hadosztály jelvénye

Az első világháború kirobbanását követően, 1914 augusztusában, a hadosztály a szerb hadszíntérre került és részt vett mind a két Szerbia elleni offenzívában. 1914. december 5-én a Szerémségbe vonult vissza. 1915 januárjában a keleti hadszíntérre vezényelték, 1917 végéig az oroszok ellen harcolt. 1918 februárjában átszállították az olasz hadszíntérre. Részt vett az 1918. június 15-én a Piave mentén indított sikertelen támadásban. 1918. szeptember 21-től október végéig a Monte Asalonén volt állásban.

A m. kir. 42. honvéd hadosztály képeslapjaA m. kir. 42. honvéd hadosztály képeslapja

Csaruga honvéd a kiképzést követően az orosz hadszíntérre került, ahol egy évet húzott le. A háború megpróbáltatásai ráébresztették, hogy a továbbiakban nem kíván részt venni benne. Hamis iratok segítségével hazaszökött, ekkor követte el az első gyilkosságot. Dezertőrként csatlakozott a „zöld káderhez”: így nevezték a horvát katonaszökevény csoportokat, akik az erdőkben bujkáltak, és rabló életet éltek. Részben megtartották a katonai szervezettséget és hierarchiát, s az akcióik során alkalmazták a katonaságnál elsajátított ismereteket, tapasztalatokat. Főleg kereskedőket, gazdag parasztokat fosztogattak, és a gyilkosságtól sem riadtak vissza. Megtámadták a nemesség uradalmait, kastélyait, de a postákat, állami hivatalokat is. A szegény sorsú népet általában megkímélték. Tőlük mit is rabolhattak volna? Mivel zömmel lakóhelyük környékén táboroztak és tevékenykedtek, a falvakban akadtak támogatóik, akik élelmiszerrel, ruházattal látták el őket.

A háború vége előtt a Horvátország, Szlavónia és Dalmácia területén bujkáló katonaszökevények száma meghaladta az 50 ezret, a hatóságok tehetetlenek voltak velük szemben. A zöld káder az 1918 novemberének elején kialakult zavargásokban tevékenyen rész vett, rendet csak a beérkező szerb csapatok teremtettek.

Csaruga 1918 novemberében hazatért, részt vett a helyi nemzetőrség megszervezésében, parancsára egy parasztot kivégeztek. Ezért a cselekedetért négy év börtönre ítélték, de hamarosan sikerül megszöknie a mitrovicai börtönből. Ezt követően a Vörös Bózsó gúnynevű vezér rablóbandájához csatlakozott, akik a Papuk hegységben fekvő Crna bara nevű erdőben erődített tábort alakítottak ki.

A rablóbandák fokozott tevékenysége miatt a délszláv állam hatóságai 1920 közepén rendkívüli állapotot vezettek be Szlavóniában. Miután Vörös Bózsó a csendőrökkel vívott összecsapásban életét vesztette, a banda irányítását Csaruga vette át. Taktikájukká vált, hogy csendőr egyenruhába öltözve – mivel így nem voltak gyanúsak – szivárogtak be a településekre, és így követték el a bűncselekményeket. A bandavezér személyesen is több gyilkosságot követett el, megölte az egyik hűtlen, áruló bandatagot is.

A hurok egyre szorult a banda körül, ezért Csaruga 1922 nyarán inkognitóban Zágrábba utazott, ahol Drezgics Nikola álnéven polgári életet folytatott: szifiliszét gyógykezeltette, sőt katonai beszállító lett.

Egy idő után azonban újra visszatért eredeti „szakmájához”: 1923 októberében csapatával megtámadta Eltz gróf ivankovói birtokát, aminek során újabb áldozatot öltek meg. Ezt követően a hatóság 120 ezer dináros vérdíjat tűzött ki a fejére, élve vagy halva.

Lebukásához részben ez, részben egy szerelmi szál vezetett. Csaruga Retkovce községben megismerkedett Szmolcsics Manda sokác leánnyal, akinek Bárics Mileként mutatkozott be. A lány többször felkereste elegáns vinkovcei lakásán, a haramiavezér óvatlanná vált. A rendőrségnek gyanússá vált Bárics, és nyomozni kezdtek utána. 1923. december 23-án Vinkovcén fogták el két tettestársa társaságában.

Csaruga csendőrkézenCsaruga csendőrkézen

Csaruga és bandája az őket elfogó csendőrökkelCsaruga és bandája az őket elfogó csendőrökkel

Csak kétheti kemény – olykor kínzásba hajló – vallatást követően tört meg: bevallotta valódi személyazonosságát, elárulta a bandatagok és a banda segítőinek neveit, beismerte a neki tanúsított szinte valamennyi bűncselekményt.

Az eszéki királyi törvényszéken 12 bandatag ellen indult büntetőper. A közönség, főleg a nők, valósággal megostromolták a tárgyalótermet: az eszéki asszonyok mindent elkövettek, hogy belépőjegyhez jussanak. Sok élelmes ember csak azért kért jegyet a tárgyalásra, hogy azt eladhassa. A rablóvezér népszerűségét élelmes vállalkozók már a tárgyalás idején kihasználták: egyik eszéki vendéglős Csaruga-szelettel lepte meg vendégeit, a cukorkakereskedésben Csaruga-bonbonokat árusítottak. Egy horvátországi csokoládégyár 10 ezer dinárt ajánlott fel Csarugának, ha a tárgyaláson vallomása közben kijelenti a bíróság előtt, hogy az illető cég csokoládéja a legjobb. Az egyik cipőgyár szintén nagyobb összeget ajánlott fel a rablóvezérnek, ha a tárgyaláson kijelenti, hogy a rablásait a cég által gyártott cipőkben követte el, mert ezek a legtartósabbak. A büntetőeljárás lefolytatását követően megszületett az ítélet: Csarugát és Prpics Pavót, a banda alvezérét kötél általi halálra, a többieket súlyos börtönbüntetésre ítélték.

A kettős kivégzést 1925. február 27-én hajnalban hajtották végre: a korabeli sajtó tudósítása szerint némi ügyetlenkedést követően előbb Prpicset, majd Csarugát akasztották fel, akit aztán az eszéki Szent Anna temetőben temettek el.

Csaruga és bűntársa akasztófánCsaruga és bűntársa akasztófán

Sírjához tömegek vándoroltak, amiről a korabeli sajtó is beszámolt: „Az eszéki rendőrség is értesült a Csaruga sírjához történő nagy népvándorlásról, napokon át megfigyeltette a temetőt és megállapította, hogy egészen szegény öregebb parasztok, fiatal leányok és eszéki hisztérikák zarándokolnak el a kivégzett rablóvezér sírjához és ezek hordják oda a koszorúkat.” (Aradi Közlöny, 1925. március 15. Virágok a kivégzett haramia sírján.)

Életéről és tetteiről könyvek születtek. 1991-ben pedig – az egyik utolsó jugoszláv filmalkotásként – Rajko Grlić (1947–) rendezésében filmet is forgattak, amelynek címszerepét Ivo Gregurić (1952–2019) játszotta. Sírjáról manapság az eszéki önkormányzat gondoskodik.

Csaruga síremléke az eszéki Szent Anna temetőbenCsaruga síremléke az eszéki Szent Anna temetőben

1 komment

Címkék: Eszék Csaruga Jovó Sztaniszavljevics m. kir. 28. eszéki honvéd gyalogezred zöld káder

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr6018389255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bloggerman77 2024.04.25. 11:51:50

Ha jól tudom, minden szökött katonából átvedlett rablót zöldkádernek hívtak, nem csak a horvátországiakat. Azért a háború végén az már tényleg az állam szétesését mutatta, hogy 50 ezer ilyen szökevény grasszált, és nem tudtak ellenük fellépni.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása