Sternkuppe – egy véráztatta karszti magaslat egykor és ma

2023.06.11. 07:00 :: RózsafiJános

„Csillag hegykúp”, ha szószerint fordítjuk magyarra a karszti magaslat egykori német katonai elnevezését. Az Isonzónál a Komeni-fennsíkon, Sela na Krasu település közelében emelkedik, de ma már csak a régi katonai levéltári iratokban találkozunk ezzel a névvel. 1917 szeptemberében és októberében a rajta húzódó állásokban magyar katonák harcoltak és vívtak nagy véráldozatokat követelő súlyos harcokat. A következőkben a magaslat visszafoglalásért indított támadás néhány órájának a történetét ismertetem, valamint a bő 105 évvel későbbi terepbejárás eredményeit.

A Komeni-fennsíkon védekező osztrák–magyar alakulatok a 11. isonzói csata (1917. augusztus 18. – szeptember 12.) első szakaszában jelentős területeket veszítettek a frontszakasz déli részén. A területvesztés érintette a Hudi Log közelében húzódó állásokat is, ezért az ott harcoló erők a Sela na Krasu falu keleti szélénél épített ideiglenes állásokba vonultak vissza.

 

Az egykori Sternkuppe magaslat helye Sela na Krasu közelében mai műholdas térképen Az egykori Sternkuppe magaslat helye Sela na Krasu közelében mai műholdas térképen
(Forrás: Google Eart Pro)

A védelem biztonsága érdekében a leharcolt, nagy veszteségeket szenvedett ezredeket fel kellett váltani. Ekkor vette át az állásokat az addig pihenőben levő, Schamschula Rezső tábornok irányítása alatt működő magyar királyi 41. honvéd gyaloghadosztály.

A váltás előtt, 1917. augusztus 27-én kiadott irányelvekben a hadosztályparancsnok a következőre is felhívta a figyelmet: „Az átveendő állás a harcviszonyokból alakult ki, harcászatilag sok tekintetben nem célszerű. Idő rövidsége miatt mindent át kell vennünk amint van, s ha teljesen tájékozódva vagyunk, javíthatunk hol kell s lehet. Az állást okvetlenül tartani s a czélból már az ellenség további közeledését megakadályozni.”

A felváltás után mély tagozódásban helyezték el a szakaszokat, századokat. Felhívták a figyelmet, hogy a kavernákat úgy szállják meg, hogy a legénység azokból gyorsan bejuthasson az állásokba. A géppuskafészeket leplezni kellett, hogy ne legyenek felismerhetőek. Fontos volt a tábori őrsök felállítása, hogy az ellenség közeledését azonnal észleljék és megnehezítsék.

 

1917. augusztus 31.: a 41. hadosztály két ezrede az első vonalban 1917. augusztus 31.: a 41. hadosztály két ezrede az első vonalban
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 187. 38. doboz)

A váltást követően a 31C védelmi szakaszba a magyar királyi veszprémi 31. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának századjai kerültek, kb. 650 lépésnyi hosszan. A honvédek az átvétel során azonnal szembesültek azzal, hogy nincsen összefüggő állás, kőhalmok, homokzsákokból rakott fedezékek, vagy a karszti mélyedések adnak némi védelmet. A védőszakasz legveszélyesebb és csak nagy áldozatok árán tartható része volt a Sternkuppe magaslat (később már Kahlenbergnek, szószerinti fordításban „Kopasz hegy” nevezték). Mintegy 25 lépésnyi távolság volt a két ellenséges fővonal között. Azért is fontos volt a megtartása (vagy a teljes elfoglalása), mert az északi és déli oldaláról beláthatóak voltak a kapcsolódó állások. A Sternkuppe mögötti dolinában több kaverna is volt, de nem nagy befogadó képességgel.

 

A Sternkuppe 1917. szeptember 7-ei vázlata a kavernákkal A Sternkuppe 1917. szeptember 7-ei vázlata a kavernákkal
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 187. 38. doboz)

Mivel a két állás közel húzódott egymáshoz, ezért az olasz tüzérség a vonalak mögötti területet tartotta folyamatosan tűz alatt. Aknavetőik azonban az első vonalat is lőtték. Szeptember 3-án a 31-es honvédek a következőt jelentették a 82. dandár parancsnokságának: „Az ellenséges aknavető délután folyamán 7 lövést adott le. Az ellenséges tábori tüzérség az éj folyamán élénken lőtte a vonal mögötti terepet. Az ellenséges gyalogság az állásait erősíti. Saját tüzérség egyes lövéseket tesz Selóra és annak környékére.”

Ezekben az órákban a 31/I. zászlóalj tisztjei már igen alapos terepfelmérésen voltak túl. Ugyanis folyt egy vállalkozás előkészítése, amelynek során a veszprémi századok azt a feladatot kapták, hogy foglalják el a Sternkuppén húzódó olasz állásokat. A vállalkozásra kijelölt 31/I. zászlóalj tisztjei szembesültek a nehézségekkel. Sok nyitott kérdés maradt: pl. hogyan fogja a saját tüzérség lerombolni az ellenség előtt húzódó műszaki akadályokat, az olasz oldalazó géppuskákat sikerül-e kiiktatni stb.

 

A veszprémi 31. honvéd gyalogezred I. zászlóalja az első vonalban 1917. augusztus 31-én A veszprémi 31. honvéd gyalogezred I. zászlóalja az első vonalban 1917. augusztus 31-én
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 187. 38. doboz)

A rohamjárőrökkel megerősített 31/I. zászlóalj számára szeptember 4-én 05 órakor megkezdődött a vállalkozás, amely saját tüzérségi tűzzel indult.

05 óra 40-kor előre törtek a rohamjárőrök, erős kézigránátharc kezdődött.

„06 óra: Rohamjárőr parancsnoka jelentette, hogy nagy veszteség miatt tovább előre menni nem tud. Az első kirohanáskor be tudott ugrani az ellenség árkába, de két harántgát felgöngyölítése után megakadt és a túlerő elől visszavonulni volt kénytelen, mert az elfogatás veszélye forgott fenn.

6h 6’: A Sternkuppen a saját állás előtt, a balszárnyon pedig az ellenséges drót előtt a támadás megtörött.”

Reggel 6 óra 7 perc: Parragh százados jelentése a sikertelen támadásról Reggel 6 óra 7 perc: Parragh százados jelentése a sikertelen támadásról
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 187. 38. doboz)

10 óra 20 perckor megtörtént a csoportosítás a második támadásra, majd rohamjárőrök bevonásával megindult a 8. és a fél 6. század újabb kísérlete. „A 8. szd. a Sternkuppe ellen a támadást megismételte, azonban a számos oldalazó géppuska hatása miatt eredményt elérni nem tudott! Olasz árok és drótakadály teljesen ép” – olvashatjuk Parragh százados támadásról készült újabb jelentésében.

 

A második sikertelen támadásról készített jelentés A második sikertelen támadásról készített jelentés
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 187. 38. doboz)

A Sternkuppén harcolók jobbszárnyához kapcsolódó első századnak sikerült tért nyernie, betörnie az olasz állásba, de elszigeteltsége és a túlerő miatt kénytelen volt északi irányba visszavonulni a 246-os magaslat felé, a 79. gyalogezred állásaihoz.

A 31. ezred parancsnoksága a harc lefolyását délután 1 óra 20 perckor jelentette a 82. dandár parancsnokságnak: „A Sternkuppéra a támadás nem sikerült. Ennek oka, hogy a Sternkuppe a tüzérségi előkészítés alatt nem volt hatásos tűz alá véve, így az ellenségnek igen erős drótakadályai teljes egészben maradtak. A támadó csapatot pedig több oldalról géppuska és golyószóró tűzzel elárasztották.”

 A 41. honvéd gyaloghadosztály iratai között megtalálható a 31. ezred veszteségjelentése is: „A csapat magatartása a támadás kezdetén igen lelkesült volt. A sikertelen harc és a beállott nagyszámú veszteség miatt a hangulat nyomottá és az I. zászlóalj kimerülté vált. Veszteség tisztekben: Pataky Károly t. hadnagy, Reichenfeld Gyula t. hdgy, Hoffer Sándor t. zászlós, Manojlovics Gyula t. zászlós, Nyilas Sándor tiszthelyettes, sebesültek.

Legénységünkben: halott 45, sebesült 262, eltűnt 12.

Anyagveszteség: gránát telitalálat folytán 2 gyalogsági ágyú és 1 géppuska.”

A Nagy Háború Kutatásért Közhasznú Alapítvány kutatóival, Pintér Tamással és Stencinger Norberttel már a levéltári kutatások során elhatároztuk, hogy bejárjuk ezt a terepet, s a helyszín ismeretében próbálunk választ keresni arra a mindannyiunkat foglalkoztató kérdésre, hogy miért volt akkora a jelentősége ennek a magaslatnak, s mi indokolta a nagy veszteséggel járó támadás megindítását.

2023. március 26-án került sor a Sternkuppe és környékének bejárására. Csepergő esőben érkeztünk a Sela na Krasu község nyugati szegélyéhez közeli (talán egykori közösségi) háznak a boltíves bejáratához

 

Parkoló helyünk és a kiindulási pont. Parkoló helyünk és a kiindulási pont.
(Fotó: Rózsafi János)

Mivel az egykori olasz állások felől terveztük megközelíteni a Sternkuppét, ezért egy aránylag jól járható ösvényen érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a magasfeszültségű villanyvezeték alatti bozótírtástól már láthatóvá vált a magaslat emelkedése.

 

Útközben délkelet felé készített fotó. Balra emelkedik a Sternkuppe, a távolban a Sela na Krasu-i vízmű a fák között. Mindenfelé a 2022-es júliusi nagy tűzvész nyomai és a serkenő vegetáció. Útközben délkelet felé készített fotó. Balra emelkedik a Sternkuppe, a távolban a Sela na Krasu-i vízmű a fák között. Mindenfelé a 2022-es júliusi nagy tűzvész nyomai és a serkenő vegetáció.
(Fotó: Rózsafi János)

 

Északi irányba tekintve: Kostanjevica na Krasu felé egy szakaszon enyhén lejt a terület, ezért is tudták tűz alatt tartani az olasz géppuskások a Sternkuppéhez kapcsolódó állásokat. Jobbra a távolban a legmagasabb kúp a Fajti Hrib, szintén súlyos harcok helyszíne. A felvételen: Pintér Tamás és Stencinger Norbert. Északi irányba tekintve: Kostanjevica na Krasu felé egy szakaszon enyhén lejt a terület, ezért is tudták tűz alatt tartani az olasz géppuskások a Sternkuppéhez kapcsolódó állásokat. Jobbra a távolban a legmagasabb kúp a Fajti Hrib, szintén súlyos harcok helyszíne. A felvételen: Pintér Tamás és Stencinger Norbert.
(Fotó: Rózsafi János)

 

Jelentősebb olasz állásmaradvány a magaslat nyugati oldalában. 1917 szeptemberében és októberében a figyelők sűrűn jelentették, hogy az ellenséges állásokban műszaki munkák folynak, robbantásokat lehet hallani. Jelentősebb olasz állásmaradvány a magaslat nyugati oldalában. 1917 szeptemberében és októberében a figyelők sűrűn jelentették, hogy az ellenséges állásokban műszaki munkák folynak, robbantásokat lehet hallani.
(Fotó: Rózsafi János)

 

A magaslat északi oldaláról készült felvétel Kostanjevica na Krasu felé A magaslat északi oldaláról készült felvétel Kostanjevica na Krasu felé
(Fotó: Pintér Tamás)

 

A korabeli vázlatok segítségével azonosítottuk a magyar védővonalat. A képen az a része, amely a Sternkuppe északi oldalán kanyarodik keleti irányba. A korabeli vázlatok segítségével azonosítottuk a magyar védővonalat. A képen az a része, amely a Sternkuppe északi oldalán kanyarodik keleti irányba.
(Fotó: Pintér Tamás)

 

Ahol nem volt árok, a kisebb mélyedések szélén még láthatóak a magyar honvédek által összerakott kőfalak Ahol nem volt árok, a kisebb mélyedések szélén még láthatóak a magyar honvédek által összerakott kőfalak
(Fotó: Rózsafi János)

 

Műszaki helyzet a Sternkuppén: pirossal jelölve az olasz fővonal, kékkel a magyar. A 2. század balszárnyán két piros vonal látható a fővonal mögött, amelyek kövekből összerakott felvételi állásokat jelölik Műszaki helyzet a Sternkuppén: pirossal jelölve az olasz fővonal, kékkel a magyar. A 2. század balszárnyán két piros vonal látható a fővonal mögött, amelyek kövekből összerakott felvételi állásokat jelölik
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 187. 38. doboz)

 Rózsafi János a magyar állásban épített, betonozott megfigyelő állás maradványánál Rózsafi János a magyar állásban épített, betonozott megfigyelő állás maradványánál

(Fotó: Pintér Tamás)

 

A kis bejárat melletti falrészen látható az építők által bekarcolt évszám A kis bejárat melletti falrészen látható az építők által bekarcolt évszám
(Fotó: Rózsafi János)

 

A bejárat és a kis belső tér. Jobb oldali falon található az évszám A bejárat és a kis belső tér. Jobb oldali falon található az évszám
(Fotó: Rózsafi János)

 

A műszaki helyzetet bemutató vázlaton látható két, zöld színnel berajzolt kis kaverna. Bejáratuk még ma is azonosítható

A műszaki helyzetet bemutató vázlaton látható két, zöld színnel berajzolt kis kaverna. Bejáratuk még ma is azonosítható A műszaki helyzetet bemutató vázlaton látható két, zöld színnel berajzolt kis kaverna. Bejáratuk még ma is azonosítható
(Fotó: Rózsafi János)

 

Rózsafi János és Stencinger Norbert a Sternkuppe keleti lejtőjén Rózsafi János és Stencinger Norbert a Sternkuppe keleti lejtőjén
(Fotó: Pintér Tamás)

A Sternkuppe bejárása során szembesültünk azzal, hogy milyen kicsi a területe. Északi és déli irányban azok tudták jobban tűz alá venni a szemben elterülő terepet, akiknek a géppuska és aknavető állásai a perem meghatározó részét uralhatták. Így előre és oldalazva is tűz alatt tudták tartani a területet.

Ezeket a pozíciókat az olaszok 1917 augusztusában megszerezték és drótakadályokkal annyira megerősítették, hogy (mint olvastuk) nem sikerült azokat visszaszerezni. Mint a későbbi jelentésekben is olvasható, e kulcsfontosságú állásaikat folyamatosan erősítették, bővítették A honvédek számára érvényben maradt a parancs, hogy „az ellenséget állandóan tűz alatt kell tartani, állandóan zavarni, nem szabad nyugton hagyni. A védelem aktívan vezetendő.”

A két, egymással szemben húzódó fővonal közötti különbséggel a terepbejárás során mi is szembesültünk, amikor az olasz állásokat elhagyva beérkeztünk a magyar védővonalba. Itt a csak a kisebb mélyedések, kőrakások, a terepadta hajlatok mentén felépített homokzsák falak láncolata adott némi védelmet a védőknek. A nehéz aknavetők ellen ezek sem védtek meg senkit.

A 2022-es tűzvész ellenére a terület egyes részei a sűrű (égett) bozótos miatt nehezen járhatók, de 1917-ben szinte csupasz volt a Sternkuppe. Ezt használta ki az olasz légierő is: „Hajnalkor egy ellenséges gép jelent meg a Sternkuppe fölött. Vörös színű jelzéseket adott le. 5h 50’ kor az ell. aknavetők is működtek.”

A csupasz és ellenség által jól belátható területen az éjszakai órákban igen nehéz volt a járőrvállalkozás: „Bármely irányba küldetik egy járőr, az ellenséges világítóeszközök azonnal leleplezik, tekintve azt, hogy az ellenség idegessége tekintetében éjjel majdnem nappali világosságot teremt.”

Ráadásul a Sternkuppén harcolóknak nem csak az ellenséggel kellett megküzdeniük, hanem az időjárással is. Így örökíti ezt meg a 31/III. zászlóalj parancsnoka, Kovács József százados az ezredparancsnokságnak írt jelentésében: „Jelentem, hogy a zlj. védőszakaszában lévő összes kavernák a talajvizet áteresztik, a kavernákban épp úgy esik az eső, mint kint a szabad ég alatt. A vonalban szolgálatot teljesítő legénység teljesen átázva így nem talál olyan helyre, ahol ruháit megszáríthatná, avagy pihenhetne. Így a szolgálat érdeke a lehető legsürgősebben megköveteli, hogy ezen a helyzeten segítsünk, ezért kérek a lehető leghamarabb műszaki erőket és anyagot rendelkezésre bocsájtani. Ha ezen a tarthatatlan állapoton a leghamarabb és legalaposabb módon nem segítenek, a legénység ellenálló képessége és egészségi állapota a legkisebbre és legrosszabbra változik.”

 

A 31/III. zászlóalj parancsnokának 1917. október 14-ei jelentése a kavernák állapotáról A 31/III. zászlóalj parancsnokának 1917. október 14-ei jelentése a kavernák állapotáról
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 187. 38. doboz)

A Sternkuppe mai bejárás során, amikor rendelkezünk a levéltári kutatási anyagokkal, ismerjük a nappalok, éjszakák történetét, a nagy veszteségeket és embertelen szenvedéseket, a terület bizony nyomasztóan hat a kutatóra. Hiába a csend, néha egy madárének, az események ismeretének a birtokában képzeletünkben másképpen „elevenedik meg” e véráztatta táj.

2 komment

Címkék: 11. isonzói csata m. kir. veszprémi 31. gyalogezred 41. hadosztály magyar királyi 41. honvéd gyaloghadosztály Sela na Krasu

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5818143630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jajnemár 2023.06.11. 10:03:49

Remek, köszönjük!
Talán a nyáron sikerül arrafelé is eljutni.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2023.06.11. 12:54:53

@jajnemár: Lesz majd folytatás is a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred délebbre vívott harcairól. Terveink szerint augusztus 12-én Sela na Krasu településen egy információs tábla is felavatásra kerül.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása