Kostanjevica na Krasu karsztba rejtett háborús öröksége

2023.05.12. 07:00 :: RózsafiJános

Egy kaverna története egykor és ma

A Nagy Háború éveiben az Isonzónál vívott harcok során különös jelentősége volt a kavernáknak. Valamennyinek meg van a maga története. Építésük helyét a legkülönbözőbb szempontok jelölhették ki. A kutató, ha szeretné megismerni egy-egy ilyen építmény történetét, a körülötte, vagy éppen a benne lejátszódott eseményeket, akkor fel kell kutatnia az arra vonatkozó forrásokat, s ha kis szerencséje is van, akkor találhat ilyeneket. Ha pedig ezek birtokában lehetősége is van megtalálni és bejárni ezeket, az a hadszíntérkutató számára a legnagyobb siker. Régóta foglalkoztatott bennünket egy kaverna története, amit hívtak „Hősök barlangjának”, „Barlang kavernának” vagy egyszerűen csak „BK12 kavernának” is. Az elmúlt időszakban sikerült a nyomára akadnunk.

A szlovéniai Komeni-fennsík egyik csodálatos szépségű települése Kostanjevica, mai teljes nevén Kostanjevica na Krasu. 1916-ban és 1917-ben súlyos harcok folytak a környékén, és – mint azt az olvasóink a korábbi írásokban megismerhették – magában a faluban is, ezért nem csak a harcászati események, hanem a védelem szempontjából épített műszaki létesítmények is figyelmet érdemelnek. Ezért került előtérbe annak a kavernának a története, amelyet neveztek „Hősök barlangjának”, „Barlang kavernának” vagy egyszerűen csak „BK12 kavernának”.

 

XIX. századi kataszteri felmérés Kostanjevicáról. Zöld színnel jelölt kis körnél volt egy kis barlang bejárata, amikor még borospinceként volt használatban Kataszteri felmérés Kostanjevicáról 1822-ből. Zöld színnel jelölt kis körnél volt egy barlang bejárata, ami akkor még borospinceként volt használatban
(Forrás: Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek XIX. század, https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral)

 

A környékről a XIX. században készült kataszteri térképen még az látható, hogy Kostanjevica úthálózata, épületeinek elhelyezkedése részben más volt, mint napjainkban. A falu keleti részében még nem épült meg az iskola és a mezőgazdasági művelés alá vont területen döntően szőlőtermelés folyt. Ezért is valószínű, hogy a karsztos területen igen gyakori barlangok némelyikét, különösen a lakott településeken, vagy azok közelében lévőket, pinceként is használhatták az egykori termelők.

1915-ben már állt az iskola épülete, amely az első világháború idején új szerepet kap: 1915. július 8-tól József főherceg, a Doberdó-fennsík védelmét ellátó osztrák–magyar VII. hadtest parancsnoka itt rendezi be a főhadiszállását.

 

Néhány kostanjevicai kaverna Néhány kostanjevicai kaverna és a BK12-es 1917 tavaszán
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 187. 38. doboz)

A parancsnokság közelsége miatt drasztikusan megváltozott az addig pinceként használt barlang funkciója. Műszaki egységek kibővítették egy (akkor még alacsony) sziklafolyosóval, hogy a hadtest parancsnokság számára megfelelő védelmet nyújtson az ellenséges tüzérségi tűzcsapások ellen. Az iskola pincéjét is átépítették, megerősítették. A parancsnokság azonban biztonságosabbnak ítélte, ha az épülettől kissé távolabb és mélyebben, a karsztba vájt menedékben vészeli át a várható ellenséges tüzérségi tüzet. A József főherceg által „Hősök barlangjának” nevezett kaverna készen állt feladatára.

1916 nyarán a környék többször tüzérségi és légitámadást kapott. A parancsnokságról mindannyiszor a pince barlangból kibővített kavernába menekültek az ott tartózkodók.

1916. augusztus 5-én, a 6. isonzói csata kezdetén az olasz nehéz tüzérségnek kiemelt célpontja volt az iskola épülete. A sikeres találatok ellenére József főherceg élve menekült ki a romos épületből és a törzséhez tartozó katonákkal együtt a „Hősök barlangjában” vészelték át a folytatódó tüzérségi tüzet. A több méter vastagságú karszt mennyezet megvédte őket, és az oda menekült néhány polgári lakost is. E tüzérségi támadás után a hadtestparancsnokság elhagyta Kostanjevicát és a keletre fekvő Temnicára települt át. A „Hősök barlangjának” is megváltozott a feladata. Mivel 1916 őszén már Kostanjevica nyugati szélét is elérték a támadó olasz csapatok, ezért kibővítették, nagy létszámú tartalék befogadására tették alkalmassá. Elnevezése is megváltozott: Barlang kavernaként, vagy csak BK12-es kavernaként jelezték a korabeli vázlatokon és ez olvasható a feljegyzésekben.

Kostanjevica nyugati szegélyén húzódó védőállásokat 1917 februárjától a magyar királyi 41. honvéd gyaloghadosztály ezredei vették át. Az állások átvétele előtti kavernafelmérés azt rögzítette, hogy a BK12-es kavernának három kijárata van és 140 fő befogadására alkalmas.

Megállapíthatjuk, hogy 1916 őszén, valamint a téli hónapokban igen eredményesen dolgoztak a műszaki egységek, hogy az alacsony vágattal rendelkező kavernát jól járható, három kijárattal rendelkező, nagy befogadóképességű biztonságos óvóhellyé alakították át.

 

1917. február 16-án készült felmérés a BK 12-es kavernáról 1917. február 16-án készült felmérés a BK12-es kavernáról
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)

Az 1917. március 31-én készült egyik felmérésben azonban újabb információk olvashatók, amelyek némileg ellentmondanak az előzőknek: „Még nem kész. Egy másik kijárata délkeletnek készül. Priccsek nincsenek. A jelenleg benne levő század látta el padlóval, kis keskeny járda hagyva. Kényelmes elhelyezésnél a legénység egy része fekszik, másik része ül, zsúfolt elhelyezés mellett valamennyi legénység ülhet.”

A feljegyzés kitért arra is, hogy kényelmesen 100 főnek alkalmas, zsúfoltan 150-nek.

A két iratot összevetve arra következtethetünk, hogy a februári felmérésben leírtak még inkább csak megelőlegezték a tervezett végleges állapotot, amit még március végén sem értek el.

A m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred parancsnoksága 1917. április 5-én jelentette a 41. hadosztály parancsnokságának, hogy fényjelző állomásokkal összeköttetést építettek ki az északi és a déli védőszakaszok között. A 25. védelmi szakasz a Ciszterna kavernához jelzett, onnan a BK12-nek továbbították, azok pedig a Maximnak, amely a zászlóaljparancsnokság kavernája volt. Viszont a megbízható telefonösszeköttetés még mindig hiányzott.

Május 1-én felmerült, hogy a veszprémi ezred III. zászlóaljának a parancsnoksága a BK12-be települ, de erre végül nem kapott engedélyt, hanem a Maxim kavernába irányították.

 

1917. április 24-én kiadott részletintézkedés a pergőtűz készlettről 1917. április 24-én kiadott  intézkedés részlet a pergőtűz készletről
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 187. 38. doboz)

A 10. isonzói csata során, május 23-án betört az ellenség a romokban álló Kostanjevicába, és mivel pontos felderítési eredményekkel rendelkeztek, sorra körülzárták, elfoglalták a kavernákat és foglyul ejtették a benne meghúzódott honvédeket is. Elfogták a BK12-ben tartózkodó jelentős számú sebesült honvédet és a Maxim kavernában a zászlóaljparancsnokot és a törzsét is. Rövid ideig tartott azonban ez a siker, mert a honvéd egységek lendületes ellentámadása estére ismét visszafoglalta a falut és a településtől nyugatra húzódó védőszakaszokat is.

A következő hónapokban nagy létszámú tartalék elhelyezésére szolgált a BK12, ezért jelentősen nőtt a szerepe. A falu romjai között a sietősen megépített újabb védelmi öv és az új géppuska állások jól biztosították védhetőségét.

A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kutatóival, Pintér Tamással és Stencinger Norberttel 2023. március 24-én indultunk a Komeni-fennsíkra. Terepkutatásunk egyik célja az volt, hogy Kostanjevica na Krasuban megpróbáljuk felkutatni, hogy hol volt a BK12, valamint a Maxim kaverna. Bíztunk a levéltári kutatások eredményeiben és a helyi lakosság segítségében.

Március 25-én, szombaton a korabeli vázlatokkal kezünkben sétáltunk Kostanjevica keleti szegélyén abban az utcában, amelynek egyik házának a közelébe gondoltuk az egykori BK12 kavernát. A feltételezett háznál nem voltak otthon, ezért a szomszédhoz csengettünk be. Nagy szerencsénk volt, mert Aleš Biber úr személyében egy segítőkész, nagyon kedves új „kutatótársra” találtunk. Vázlataink tanulmányozása után elmondta, hogy ismer egy kavernát a szomszédban. Ezután telefonon megbeszélte a szomszéd telek tulajdonosával, hogy másnap, vasárnap 10 órakor azt közösen megtekinthetjük.

Segítségével még szombat délután több kostanjevicai lakost is felkerestünk, hogy információt kapjunk a Maxim kavernáról, amely zászlóaljparancsnoki központ volt. Nem jártunk sikerrel, mert ez a kaverna egy ház alatt került kialakításra (talán annak a meglevő pincéjét bővítették ki) és az újjáépítés során betemethették, a helyben élők legalábbis elfeledték a bő 100 év alatt, s ma már senki sem emlékezett rá.

Vasárnap nagy izgalommal érkeztünk Kostanjevicába, bízva abba, hogy lejuthatunk a BK12-es kavernába. Így is lett.

 

Mindjárt indulunk a kavernába! Rózsafi János, Stencinger Norbert és Aleš Biber Mindjárt indulunk a kavernába! Rózsafi János, Stencinger Norbert és Aleš Biber. A háttérben a kostanjevicai templom tornya, balra hátul az iskola épülete 
(Fotó: Pintér Tamás)

 

Az egykori délkeleti bejárat ma már teljesen átalakítva Az egykori délkeleti bejárat ma már teljesen átalakítva
(Fotó: Rózsafi János)

 

Az átalakított bejárati rész ma is boros pinceként szolgál. Ezt követően kezdődik a lépcsősor lefelé Az átalakított bejárati rész ma is boros pinceként szolgál. Ezt követően kezdődik a lépcsősor lefelé
(Fotó: Pintér Tamás)

 

Stencinger Norbert a lépcsősor végén kezdődő rövid folyosóban áll Stencinger Norbert a lépcsősor végén kezdődő rövid folyosóban áll
(Fotó: Pintér Tamás)

 

Kisebb kanyar után egy szobányi terembe érkeztünk, amelyből a hosszú szárnyba juthattunk Kisebb kanyar után egy szobányi terembe érkeztünk, amelyből a hosszú szárnyba juthattunk
(Fotó: Pintér Tamás)

A kis terem valószínűleg a parancsnokság számára volt kivésve, berendezve. Megközelítése a délkeleti bejáraton és lépcsősoron keresztül gyorsan és biztonságosan történt, nem kellett a hosszú szárnyon (ahol a legénység tartózkodott) végig menni. Az egyik oldalából van összekötve a hosszú szárnnyal. Itt egykor ajtó is lehetett.

 

Nyugati szárny, jelentősen betöltve. A szabadon maradt rész jól bejárható. Nyugati szárny, jelentősen betöltve. A szabadon maradt rész jól bejárható.
(Fotó: Pintér Tamás)

 

Keleti szárny, szintén a betöltési anyaggal. Keleti szárny, szintén a betöltési anyaggal.
(Fotó: Pintér Tamás)

 

Rajzkészítés a járatról (Rózsafi János) Rajzkészítés a járatról (Rózsafi János)
(Fotó: Pintér Tamás)

 

A fúrások, vésések nyomai még ma is láthatók. A megfeszített munka eredménye ez a hatalmas kaverna. Stencinger Norbert és Rózsafi János A fúrások, vésések nyomai még ma is láthatók. Megfeszített munka eredménye ez a hatalmas kaverna. Stencinger Norbert és Rózsafi János
(Fotó: Pintér Tamás)

 

Néhány rozsdás felszerelési tárgy még ott hevert a kövek között. Aleš Biber, Rózsafi János és Stencinger Norbert Néhány rozsdás felszerelési tárgy még ott hevert a kövek között. Aleš Biber, Rózsafi János és Stencinger Norbert
(Fotó: Pintér Tamás)

 

Egykori gyertya- vagy lámpatartó a sziklába faragva Egykori gyertya- vagy lámpatartó a sziklába faragva
(Fotó: Pintér Tamás)

 

Újra a szabadban, a kaverna megtekintése után. Pintér Tamás,  Aleš Biber és Stencinger Norbert Újra a szabadban, a kaverna megtekintése után. Pintér Tamás, Aleš Biber és Stencinger Norbert
(Fotó: Rózsafi János)

 

Az egykori BK 12-es kaverna egy műholdas felvételre vetítve. A BK12-es kaverna helye és járatai műholdas felvételre vetítve

A kavernában időzve szembesültünk azzal, hogy az a rész is milyen hatalmas, ami megmaradt és bejárható. Az egykori nyugati és keleti bejáratát, tehát a hosszú járat jelentős részét az elmúlt évszázadban teljesen betöltötték. Mivel Kostanjevica ezen része az elmúlt 100 év alatt jelentősen átalakult, nem lehet meghatározni, hogy hol lehettek egykor ennek a bejáratai, s milyen hosszú a betöltöttség. Így tűnt el az a bejárat is, amelyen keresztül József főherceg és a törzse is bemenekült 1916 nyarán az olasz nehéztüzérség támadásakor.

Az egykori délkeleti bejáratot ma már teljesen átépítették, csak a lépcsősor felső kezdetétől eredeti. Már 1917-ben is itt jutottak le a tiszti tartózkodó részbe.

A kavernába a lépcsőkön lejutva szembesültünk, hogy milyen mélyen van a karsztban az egész kaverna rendszer. Ez a mélység jelentett biztos védelmet a bent tartózkodók számára a felszínen tomboló tüzérségi tűzben. S a harcok elmúltával a nagysága mellett ez óvta meg a teljes feltöltéstől is a kavernát…

Kostanjevica na Krasu egy jelentős háborús öröksége lapul itt a föld mélyén, amit a levéltári kutatások és a helyiek közreműködésével sikerült beazonosítanunk és bejárnunk, s jelen írás segítségével most az olvasóinkkal is megismertetnünk.

1 komment

Címkék: kaverna kostanjevica Hősök barlangja BK12-es kaverna Kostanjevica na Krasu

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr8618121548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2023.05.12. 20:18:32

Számomra a kavernához kapcsolódó legérdekesebb történet Budapest polgármestere, Bárczy István 1916. június 26-ai látogatása volt. A főváros házi ezredét, az 1-es honvédeket akarták felkeresni, de előtte illendőségből meglátogatták a hadtestparancsnokot Kostanjevicában. Az olasz tüzérség némileg felborította a tervezett programot, ugyanis a 6. isonzói csatát megelőzően szisztematikus bombázásba kezdett a felderített magasabb parancsnokságok megsemmisítésére törekedve, így Kostanjevicán a hadtestparancsnokság épülete, az egykori iskola is nehéztüzérségi tűzben állt reggel kilenc órától délután háromig. A látogatók érkezésekor József főherceg épp a San Martinóban és a Monte San Michelén állásban lévő alakulatokat kereste fel. Távolléte alatt a törzse fogadta Budapest első emberét, akit a bombázás megkezdésekor azonnal lekísértek a József főherceg által „Hősök barlangja” néven emlegetett kavernába. A polgármester hat órát volt kénytelen a védett helyen tartózkodni, átélve három találatot is, amelyeknek azonban jól ellenállt a sziklamennyezet. Délben visszatért József főherceg, aki intézkedett, hogy javait menekítsék ki az összelőtt épületből. Ezek után ő is a kavernában fogadta a delegáció tagjait, akik már a látogatás első napján komoly tapasztalatokat szerezhettek a doberdói viszonyokról. (A történetet megírtam a Stencinger Norbertel és Rózsafi Jánossal közös Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében kötetünkben. :) )

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása