Hadifejlesztések a Lipták-gyárban

2023.02.23. 07:00 :: PápaiTamásLászló

A Nagy Háború alatti Pestszentlőrincet bemutató sorozatom előző részében megismerkedhettünk Lipták-gyár által gyártott tüzérségi lőszerekkel, azonban az üzem a haditechnika terén kifejezetten innovatívnak számított, nevéhez fűződik az első magyar harckocsi terve és végeztek itt helikopter-kísérleteket is.

A Lipták-gyárban a lövedékek mellett gyártottak aknákat, tábori konyhákat, de a gyár munkatársai két korszakalkotó fejlesztést is megvalósítottak, amellyel megelőzték a korukat. Még a háború előtt tankot építettek, a háború végén pedig az osztrák–magyar hadsereg helikopterkísérleteinek egyik színhelye volt a lőrinci gyár.

Harckocsi

Lipták Pál 1913-ban adta be szabadalmát a Honvédelmi Minisztériumba a gyár mérnökei által kifejlesztett féllánctalpas harckocsi tervére. A páncélozott gép futóművéhez egy, a gyártelepen is szolgálatot teljesítő emelődarut használtak fel, amely a Holt–Caterpillar 1910M traktor alapjaira épült. Szerkezetét acéllemezekkel borították, forgótornyot szereltek rá és géppuskával látták el. 1914-ben ki is próbálták, de a hadvezetőség nem támogatta a fejlesztést. 1915-ben egy újabb változatot terveztek, amelyen géppuska helyett lángvetőt helyeztek volna el, ez azonban támogatás hiányában végül nem épült meg. Ezzel a páncélos járműkísérletek elhaltak a Monarchiában – miközben az angolok 1915–16-ban mutatták be első tankjaikat.

 

A Lipták-féle harckocsi második változata A Lipták-féle harckocsi második változatáról készült utólagos rekonstrukció
(Forrás: Farkas Zoltán: Lánctalpas futóművek I. rész. In: Haditechnika-történet LI. évf. 2017. 5. szám. 64. o.)

Helikopter

1916-ban – az addig használt kötött megfigyelőballonok helyett, amelyek könnyű célpontot jelentettek az ellenségnek – Petróczy István őrnagy javasolta a katonai vezetésnek, hogy használjanak motorral hajtott helikoptereket. 1917 nyarán nevezték ki a Bécs melletti K. u. K. Fliegerarsenal Flugzeugwerk, Fischamend parancsnokává, ezután kezdtek a helikopterkísérletekbe. A tervezést a katonai szolgálatát kutatómérnökként a fischamendi repülőtéren töltő Kármán Tódor fizikus professzorra bízta, míg a kivitelezés Zurovecz Vilmos gépészmérnök feladata volt. Hármójuk nevéből jött létre a kísérleti helikopterek megnevezéseként használt PKZ (Petróczy–Kármán–Zurovecz) jelölés. Az emelőcsavart Asbóth Oszkár tervezte. Ő szintén Fischamendben dolgozott, a Légcsavarkísérleti Intézetet vezette. „A PKZ-helikopterek két nagyméretű, egymással ellentétesen forgó légcsavarjait Asbóth tervezte meg és készítette el. Nem kis mértékben ezen emelőcsavarok jó hatásfokának volt köszönhető az első igazán jelentősnek mondható függőleges felemelkedés a világon.” – jellemezte munkásságát Bödők Zsigmond.

 

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének Drachen típusú rögzített megfigyelő léggömbje az I. világháború idején Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének Drachen típusú rögzített megfigyelő léggömbje az I. világháború idején
(Forrás: Fortepan/Babarczy Eszter – 73387)

Először egy kisebb méretű, két darab 1,4 méter átmérőjű légcsavarral szerelt modell készült, amit egy 30 méter magas ballonhangárban kikötve röptettek, hogy megfigyelhessék a stabilitást, emelőerőt és a hatásfokot. A kísérletek 1918 márciusáig folytak, de 1917 végére már olyan stádiumba érkeztek, hogy két különféle meghajtású példány építését is megkezdhették.

A PKZ–1-et 1918 márciusában fejezték be a mátyásföldi MÁG gépgyárban. Hosszúkás törzzsel, egy Daimler villanymotor felhasználásával készült, amely egy 3,8 és egy 4,2 méter átmérőjű légcsavart hajtott. Középen a személyzet számára megfigyelőkosarat helyeztek el. Össztömege 650 kg volt. Az áramot egy kábelen keresztül a földről kapta. Mátyásföldön négy próbarepülést tudtak vele végezni, mielőtt a villanymotor leégett. Ezek során miközben három kábellel tartották egyensúlyban, félméteres magasságot értek el. Mivel új motor beszerzése nem volt megoldható, ezért a programot leállították.

A háború második felében a pestszentlőrinci Lipták-gyárban felállították a repülőosztályt, ahol repülőgépeket gyártottak. Itt készült a PKZ–2 helikopter, 1918. április 2-án volt az első próbarepülése. Ez a változat az alumínium csővázon két darab 6 méter átmérőjű légcsavarral készült, melyeket 3 darab zsákmányolt francia LeRhône 9 hengeres forgómotor hajtott. Tömege üzemanyaggal együtt 1400 kg volt. Futómű gyanánt mindkét prototípus esetében felfújt ballonokat használtak, középen egy nagyot, a három motortartó konzol alatt 3 kicsit. Az első néhány próbarepülés után itt is megfigyelőkosarat helyeztek középre. A PKZ–2 ugyanúgy instabil volt, mint a PKZ–1. A pestszentlőrinci próbarepülések során három kötéllel és csörlők segítségével rögzítették.

 

A kikötött PKZ–2 repülésre készen, háttérben a kispesti Hofherr-Schrantz traktorgyár épületei A kikötött PKZ–2 repülésre készen, háttérben a kispesti Hofherr-Schrantz traktorgyár épületei
(Forrás: oldmachinepress.com)

A PKZ–2 összesen 36 alkalommal emelkedett a magasba. Az utolsó repülésére – ekkor a megfigyelőkosár nem volt a gépen – a Lipták-gyár melletti területen került sor 1918. június végén, amikor elérték, és fél óráig meg is tartották az 50 méteres magasságot, ami 1918-ban magassági világrekordnak számított. Ekkor azonban a szerkezet az oldalszél hatására lengésbe jött, és nem tudták a kötelekkel idejében lehúzni, a földnek csapódott és összetört. Ezt követően a programot nem folytatták. A korábbi tanulmányok tévesen jelölték meg a PKZ–2 kísérleti repüléseinek helyét. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum fotótárában található, a próbákon és a lezuhanáskor készített képek tanúsága szerint a helyszín nem Mátyásföld, hanem Pestszentlőrinc volt, feltehetőleg a Lipták-gyártelep északi részén, nagyjából a mai Vaslemez és Reviczky utca sarkánál történt a baleset.

 

A lezuhant PKZ–2 roncsai, háttérben a lőrinci Lipták-gyár kéményei A lezuhant PKZ–2 roncsai, háttérben a lőrinci Lipták-gyár kéményei
(Forrás: oldmachinepress.com)

Asbóth a későbbiekben is foglalkozott helikopterek tervezésével, míg Kármán inkább a sugárhajtás felé fordult. A biztonságos helikopterek csak majdnem 30 évvel a pestszentlőrinci kísérletek után, a második világháború végén jelentek meg.

A Lipták-gyár a háború után

Az új idők előszeleként Cséti Róbert már 1918 januárjában a béke idején való termelésről nyilatkozik. A Budapesti Hírlap közlése szerint 1918 áprilisában a fő befektető Magyar Bank közgyűlésén megállapítják, hogy „a Lipták dr. és Társa Építési- és Vasipari Rt.-nál a jelentésben felsorolt okokból a lövedékgyártás már nem mutatkozik többé jövedelmező üzemnek,” ugyanis „a Lipták-társaság változatlanul bőségesen el volt látva hadimegrendelésekkel, s azoknak nagy részét az előforduló üzemzavarok és anyaghiány mellett is lebonyolította. Azonban a lényegesen megnövekedett költségek, a nyersanyagok hihetetlen áremelkedése, a szénhiány és egyéb körülmények által okozott folyton és folyton megismétlődő üzemzavarok óriási módon megdrágították a termelést, míg ezzel szemben a hadvezetőség csak elenyészően csekély áremelést koncendált.” Ebből következően rendkívül rossz eredménnyel zárta az 1917-es évet, mindössze 220 492 korona nyereséggel. Mégis ugyanekkor nevezték ki Csétit ügyvezetőből vezérigazgatónak.

 

A Lipták-gyár repülőosztálya 1919-ben A Lipták-gyár repülőosztálya 1919-ben
(Forrás: Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény)

1919-ben a gyár megkezdte a béketermelésre való áttérést, ezért munkásainak túlnyomó részét elbocsátotta, igaz, a munkáslétszám nagyon hektikusan, a termelés függvényében változott. Amíg 1917-ben átlagosan 5300 fő dolgozott a gyárban, addig 1919 júliusában 963, szeptemberében pedig csupán 560 fő. Majd a létszám ismét emelkedni kezdett: 1919 decemberében 620, 1920-ban 1329, 1921-ben pedig 900 munkása volt.

A román megszálló csapatok lényegében kifosztották a gyárat, 83 gépet és 26 villanymotort vittek haza magukkal, ami 2,5 millió korona összegű kárt jelentett, és ehhez jött még, hogy a termelés folytatása érdekében 2 millió korona költséggel más gépeket kellett átalakítani. Az üzem ezt követően bekapcsolódott a jóvátételi szállításokba. „A forradalmak után a Lipták-gyár Lengyelország részére szállítandó mozdonyok javítására, készítésére rendezkedett be.” – emlékezett vissza erre az időszakra Jahn Ferenc.

A gyár termelését a későbbiekben is gyakran bénították bérkövetelő mozgalmak. Végül 1927-ben a Ganz és Társa–Danubius cégcsoport felvásárolta a vállalatot. Már a következő évben megkezdte a felszámolását, gépeit értékesítette, területén pedig családi házas parcellázást indított.

Irodalomjegyzék:

POKORÁDI László: A helikopteres repülés első 100 (?) éve. In: Debreceni Szemle 2009. 1. szám. 3–18. o.

KORMOS László: A helikopterek katonai alkalmazásának tapasztalatai. In: Hadtudomány. 1998. szeptember.

BÖDŐK Zsigmond: Magyar feltalálók a repülés történetében. Dunaszerdahely, 2002.

HAJDÚ Ferenc – SÁRHIDAI Gyula: A Magyar Király Honvéd Haditechnikai Intézettől a HM Technológiai Hivatalig 1920–2005. Budapest, 2005.

HAJDÚ Ferenc: Dr. Lipták Pál szerepe a XVIII. kerület kialakulásában és a haditechnikai fejlesztésekben. In: Mérlegen a Múlt. Írások Budapest XVIII. kerületének történetéből. Budapest, 2010.

LAKY Dezső: Csonka-Magyarország megszállásának közgazdasági kárai Budapest, 1923.

Dr. JÁHN Ferenc cikke a Gondolat c. kommunista folyóiratban Kispest szociográfiájáról. In: Források Budapest történetéhez, 1919–1945. Források Budapest múltjából 3. Budapest, 1972.

Szólj hozzá!

Címkék: kármán tódor asbóth oszkár petróczy istván pkz zurowecz vilmos Pestszentlőrinc Lipták Pál Dr. Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt. helikopter gyártás harckocsi gyártás

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3118056162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása