Tavasszal a blogon mutattuk be Hadnagy Attila kutatótársunk különleges repülőgépgyártás-történeti képeit és kutatási beszámolóját. A cikk megjelenését követően a szerző meghívást kapott a fotók készítésének a helyszínére, Fischamendbe. A látogatásról képes beszámolót készített a blog olvasói számára.
2011. július első hétvégéjén a helyi múzeum meghívására két napos látogatást tettem Fischamendben, a Monarchia egykori repülési központjában. Franz Lorenz úr személyében, aki a „Heimatmuseum Fischamend” igazgatója, igazán kedves vendéglátót és barátot ismertem meg.
A fischamendi múzeum repüléstörténeti képei előtt. Balról jobbra Franz Lorenz múzeumigazgató, Hadnagy Attila, Gottfried Ernstberger repüléstörténész
A múzeum repüléstörténeti részlege a városka főutcáján található. A repüléstörténeti gyűjtemény helyhiány miatt költözött külön a múzeum fő épületéből, a település jelképének számító toronyból. A két szobából álló kiállítótérbe lépve Petróczy István, az egykori fischamendi parancsnok arcképe fogad, majd számos korabeli fotón keresztül ismerhetjük meg az 1909-ben alapított „Katonai Aeronautikai Intézet”, a kísérleti- és tervezési intézet valamint repülőgépgyár történetét. Vannak itt korabeli légcsavarok, eredeti léghajó alkatrészek és repülőgépmodellek is.
A fischamendi múzeumnak otthont adó ötemeletes torony
A képek, modellek között több magyar vonatkozásút is találunk. Itt említeném meg az itteni talán leghíresebb találmányt a PKZ-t. Petróczy István ezredes javaslatára 1916-tól tervbe vették az igen sérülékeny tüzérségi megfigyelő léggömbök helyett egy kisebb, de helyből felszálló és lebegésre alkalmas gép fejlesztését. Kármán Tódor professzor vezette a tervezést, Zurowecz Vilmos cseh származású mérnök a kivitelezést. Petróczy István katonai pilóta, mint a létesítményt igazgató parancsnok vett részt a fejlesztésben. Hármójuk nevének kezdőbetűiből jött létre a PKZ = P(Petróczy)K(Kármán)Z(Zurowecz). Az „őshelikopter” működéséhez nélkülözhetetlen emelőlégcsavar, illetve a repülőgépek propellereinek megtervezése és elkészítése pedig Asbóth Oszkár feladata volt. Méltán érezhetünk némi büszkeséget ennyi magyar név hallatán a Monarchia repülésének úttörői között! Sajnos eredeti PKZ példány nem maradt fenn, de egy kis modellen ezt is megnézhetjük.
Innen az egykori repülőtérre vitt az utunk. A füves reptér ma is megvan, 2009 júniusában ismét repülőgép dübörgés töltötte meg a környéket az itt rendezett nagyszabású, történelmi repülőnapon. A korabeli szerelőhangárokból is áll még egy, amint vendéglátóink elmesélték ebben készítették a szárnyakat. Az épületben folyt munkát több korabeli képen az előző cikkemben mutattam be.
Ebben az üzemcsarnokban szerelték össze az 1910-es években a fischamendi repülőgépek szárnyait
Sajnos a legtöbb repülőgépgyári épület és hangár a szövetségesek 1944. áprilisi bombatámadásában megsemmisült. Így a fénykorában több mint 4.000 embert foglalkoztató üzem nagy része ma már csak a múzeumi képeken látható.
Egy múzeumi kép a léghajóballonok hangárjának építéséről
Az egykori füves kifutópálya ma is megtalálható. A kép bal sarkában a 2009-ben állított szélzsákos emlékoszlop felirata látható
Fischamendbe visszakanyarodva felkerestük az akkori társadalmi élet központját, a tiszti kaszinó épületét. Ez teljes egészében megmaradt, ma is díszrendezvényeket tartanak benne. Miként az 1910-es években, a homlokzatán most is ott a „k.u.k. Offizierskasino” felirat.
Fischamend napjainkban
Itt is szeretnék köszönetet mondani Franz Lorenz igazgató úrnak a baráti meghívásért, amivel lehetővé tette az első világháborús képgyűjteményem helyszínének felkeresését és beazonosítását.
