Dr. Kemény Gyula ezredorvos palesztinai naplója – 8. rész
Kemény doktor folytatja a palesztin front viszonyairól kezdett tanfolyamát: ezúttal főleg az éghajlati viszonyokról és a betegségekről lesz szó. Elmondja, milyen pokoli hőség uralkodik itt, amit szinte lehetetlen huzamosan elviselni. A térség állatvilágából a dögevőknek (sakáloknak, hiénáknak) és a nőstény moszkitóknak a szerepéről olvashatunk. Utóbbiak terjesztik a rettegett betegséget: a trópusi maláriát. A doktortól megtudhatjuk, érdemes-e a gyógyszereként alkalmazott kinin keserűségét elviselni…
3.) Klíma – betegségek:
A Palesztinai frontnak legnagyobb nehézsége nem az ellenség okozta veszteségekben, hanem az itteni súlyos klímában keresendő. Azt a szerencsét, hogy vizünk van, százszorosan túlfizetjük a klíma okozta szenvedésekben.
Csak arra kell gondolnunk, hogy mi a Holt-tenger partján vagyunk, amelynek víztükre -394 m mélyen van a tenger színe alatt. Már magát a nagy légnyomásbeli különbséget is igen nehéz megszokni, a szív és tüdők eddig teljesen szokatlan s erre a légnyomásra be nem rendezett nagy megterhelésnek vannak kitéve. A legtöbb szenvedés okozója mégis csak a hihetetlen, az elviselhetetlen hőség.
Török állások maradványai a Holt-tengernél 1918-ban
(Forrás: Wikipedia)
Sehol egy bokor, sehol egy fa, ameddig a szem ellát mindenfelé kopár köves-homokos sivatag terül el, szellő nem lengedezik, csak a nap ontja sugarait merőlegesen le a sziklás talajra, a vörös homokra; a talaj úgy felhevül, hogy rajta mezítláb járni nem lehet. Halotti csend mindenfelé, kihalt minden, csak messze-messze tájaikról, családjaiktól elszakított emberek ezrei lapulnak itt a kövek közt a homokban mozdulatlanul.
Egyesek a talajból kis dombot emelnek, hogy az ezáltal vetett kisded árnyékba hajthassák le fejüket. A fejek rongyokkal, ruhadarabokkal letakarva úgy hevernek mozdulatlanul órákon és órákon át a kövek közt a forró homokban. Mozdulni nem tanácsos, mert az új helyen elviselhetetlenül forró a kő, a homok, másrészt még a legkisebb mozgás is nagy izzadással jár, a vízvesztést pedig mással kellene pótolni, ha volna! Ami van, az is túlságosan meleg. Az agyra, a lelkületre, az érzelemvilágra hihetetlenül tompítólag hat a rettenetes hőség, nincs az embernek semmihez sem kedve, sem enni, sem gondolkodni, sem olvasni, még kevésbé társalogni, avagy mozogni. Mozdulatlanul kiterítve heverészünk s bámuljuk a végtelen, a felfoghatatlan eget, a világűrt.
Ismerem az olasz front mindennemű szenvedését, öldöklő offenzívait, mind a tizenkettőt végigcsináltam a Baonommal, ott is van hőség, malária és szomjúság, de mi volt az ehhez képest!
Árnyékban a hőmérő 38-40 fok C-t mutat, napon 69-70 fok állandóan. Sátrat építeni hőség ellen a mi vízhatlan sátorlapjainkból merő badarság volna, mert a sátor alatti hőség még irtózatosabb, igazi kemence. Lassan eljő az est, a direkte forró, egyenesen égető napsugarak eltűnnek, mint óriási nagy tűzkorong süllyed el a tengerben a nap. Ha most hegyeken, avagy olyan helyeken volnánk, ahol fák, növények, szóval vegetatio van, akkor a hűvös éjjel petyhüdt izmainkat, elkábult agyunkat felfrissítené. De itt ez mind ismeretlen jótétemény. Lent vagyunk a tenger színe alatt majdnem 400 m-re, ahol most éjjel kezdődik a még észbontóbb hőség, amely úgy árad ki a talajból, mint a befűtött kályhából, hisz valósággal egész nap fűtve van a talaj, amely este az egész napon át felvett meleget még elviselhetetlenebb, még butítóbb, tompítóbb formában adja ki. Csak az éjjeli sirocco szél okozta hőség hasonlítható némileg ehhez az állapothoz. Aki éjszakai siroccot állt ki életében, az tudja, hogy az izmokra, a tagokra, az agyra, az egész lelkületre minő kábítólag hat a sirocco okozta hőség, nem is szólva arról, hogy az alvás is lehetetlen.
Hát ez van itt minden napon, minden éjjelen át hónapokon keresztül s hozzá sokszorosan nagyobb mértékben. Ahogy leszáll az esti homály, megélénkül a talaj, elfáradt, életunt, agyonvert, elkábult emberi alakok járnak dolgaik után, szeretne az ember fel, a magasba repülni erről az óriási kályha felületről. Ez az esti hőség sokszorosan rosszabb a nappalinál, száraz gőzfürdő, amelyből nem lehet semerre sem kijutni.
Az alkonyat meghozza aztán az itteni legnagyobb veszedelmet, amely egész életünkre boldogtalanná, szerencsétlenné, a társadalom, a család nyűgjévé teszi az embert, s ez a malária szúnyog. A malária szúnyogok képezik itt az őserdő tigriseit, mérges kígyóit. Ahogy sötét lesz, elkezdenek énekelve röpködni, valóságos halk hangverseny fejlődik ki. Hány egészséges embert tesznek örökre nyomorulttá ezek a szúnyogok! Ki ne ismerné hallomásból a tragikus maláriát! A háború tanított meg bennünket erre is. A háború előtt a nagy egyetemi orvosi professzoraink is csak könyvekből ismerték, de soha nem látták életükben ezt a rettenetes betegséget, amelyet a lent lévőknek 80-90 %-a megkapott.
A trópusi maláriát terjesztő moszkitó (mirceax / Getty Images Hungary)
(Forrás: divany.hu)
Az európai malária bármelyik fajtája csak egyszerű gyomorrontás okozta betegség a tropikus malária mellett. Az európai malária ritkán 3-4 naponként jön, a rázóhideg roham 3-5 órán át tart s ami a legfontosabb, könnyen gyógyítható. A tropikus malária irtózatosan kínzó betegség itt fent is, de hát még ott lent a Holt-tenger partjain! A rohamok nem 4-5 órákig, hanem 10-11 napig is eltartanak s egyfolytában, ezek mind egymásba kapcsolódó hidegrázások! A végtagok, a lélegzőizmok nagy fájdalma, a kínzó főfájás, állandó 40 fok körüli láz, étvágytalanság, őrületes szomjúságérzés, a teljes étvágytalanság, a csont-bőrig való lesoványodás.
Ha aztán az egyik roham elmúlik, jön a másik. Az alkalmazott chinint egykettőre megszokja a szervezet s nem használ többé, a Salvarsan – Ehrlich-Hata – adagolása nem gyógyít.
A Salvarsan felfedezői: Paul Ehrlich és Szahacsiro Hata
(Forrás: www.mun.ca)
Sokan, nagyon sokan belehalnak a tropikus malária okozta következményekbe, akik meg erősebb szervezettel rendelkeznek, azok meg egész életükben koporsó zártáig nem szabadulnak tőle. Teljes kigyógyulás nincs, nem is volt. Az európai theoria praxis nélkül állíthat akármit, a tropikus maláriát nem tudjuk gyógyítani, a szövetroncsolás halad a maga útján, a vérsejtek szakadatlanul pusztulnak s a szemen, máj és tüdőkben stb. okozta elváltozások elkeserítik és igen-igen megrövidítik a kínos életet, nem egyéb az ilyenek élete örökös birkózásnál. Ha meg más valami betegség éri az embert, akkor a lerongyolódott szervezet azt el nem bírja s a chr. tropikus maláriás meghal a legelső accidentális bajban.
Mindezt a rettenetes bajt a sötétség leple alatt énekelve, dalolva hozza az emberiségre a női szúnyog, mert csak ezeknek a kis női bestiáknak a szúrása okoz tropikus maláriát. A nappali és éjjeli hőség okozta kínokhoz gondoljuk hozzá a 10-11 napig is elhúzódó 40 fokos lázat éhséggel és szomjúsággal párosulva, akkor tudjuk csak megérteni azon szerencsétlen vánszorgó társaink tragédiáját, akiket a későbbi visszavonulás alkalmával halomra gyilkoltak a vad bennszülöttek. A bennszülött lakosságban közel sincs annyi maláriás beteg, mint nálunk. Talán mégis csak érvényesült annyi századokon át az immunizálás törvénye, különben érthetetlen volna a maláriás betegek ritkasága azoknál, akik abszolúte nem védekeznek a szúnyogcsípés veszedelme ellen!
Mert mi védekezünk. Van erre a célra nagyon jó moszkitó háló, amelyen nem tud átmászni a szúnyog. Ahogy az est leszáll, ez alá kellene bújni mindenkinek, de ez már magában kivihetetlen. A szúnyogháló csak úgy véd meg, ha az ágy fölé kifeszíti az ember. De hisz nem lehet állandóan az ágyban lenni, már kora este háló alá feküdni! Aztán esetleg fel is kell kelni, avagy – ami a leggyakoribb le sem lehet feküdni, mert dolgozni kell. Éjjel van a fronton az igazi élet. Ki gondol ekkor a szúnyogok csípésére! Senki. Mindenki jár-kel, mert a rettentő kisugárzó földi hőség nem hagyja az embert pihenni. Ha meg a szúnyoghálót az ember magára csavarja, ahogy a legtöbb katona teszi, akkor meg a rajta mászkáló szúnyog éppúgy meg tud csípni, akárcsak a nők lábát a vastag harisnyájukon át.
Úgy vagyunk a tropikus maláriával is, mint egyéb, az európai fronton grasszáló fertőző bajokkal – a typhus, cholera miatt nem igen adjuk fel a nehezen elfoglalt fontos lövészárkokat. Csak a tropikus malária borzasztóbb, egész életre kiható, nem gyógyítható s állandóan létező betegség, amely ellen abszolúte nem lehet védekezni.
Hanem a Holt-tenger partján szerzett tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a prophylactice adott chinin nagyon is hatásos. A mellettem lévő Batterienek színmagyar legénysége 80 %-ban maláriás, nem szedtek chinint, mert egyszerűen nem kaptak, hiábavaló volt minden telegraphálás, jelentés. Ezzel szemben az én legénységemet bőven elláttam chininnel. Minden este a menage osztásnál magam álltam ott. Minden katona a kezében levő sajkában vizet hozott, egy lapos kés hátáról a kinyújtott nyelvhátra csúsztattam a ½ gr-os chinint, akkor ő vizet ivott rá, aztán hangosan kellett a nevét s rangját elmondani, hogy így a chinin tényleges lenyelését ellenőrizzem. Ha tényleg lenyelte, csak akkor kapott menaget. Sok-sok bajom volt ezzel a chinin adagolással, mert kellemetlenül keserű szájízt okoz, a legények mindenféle rafinériával ki akartak bújni a beszedése alól. Ezért végeztem magam az adagolást. Ők egész életükben szidni fognak a sok keserű pillanatért, de nem is tudják, hogy mitől menekültek meg. A pozitív tény az, hogy az ugyanolyan erős szomszéd Batt[erie]. 80 %-a malárián ment át, míg az én legénységemnél 5-8 % kapta meg. Látni fogjuk ennek még a következményét.
A kinin (a kininfa vagy kínafa kérge)
(Forrás: www.gyogynovenylap.hu)
Hanem érdekes dolog, hogy a tisztek közül sokkal kevesebben kapták meg aránylag, mint a legénység körében. Hogy mennyit árthat egy ember, mutatja az az eset, amikor egy feldkurát járt itt lent, pár hete járt errefelé össze-vissza, szúnyoghálót sohasem használt, chinint be nem vette, és a maláriát sem kapta meg soha. Voltak különben ilyen immunis emberek többen is. A pap meg azzal okozta a bajt, hogy mindenfelé hirdette a chinin haszontalanságát s neki ezt sokan elhitték, főleg a tisztek. Pedig tudva levő dolog, hogy minden betegséggel szemben vannak immunis szervezetű emberek. Az is érthető, hogy a keserű chinint szívesen kerülte el mindenki. Én magam minden nap 1 gr-ot vettem be. Az ismert fülzúgásokat s egyebeket egy-kettőre megszokja az ember. A malária gyógyításban szereplő salvarsan sem biztos szer, legalább a mai eredmények nem kecsegtetők.
Éjfél felé kezd lassan lehűlni a levegő s ilyenkor 58-62 fok a hőség, ez a kicsi süllyedés is óriási mértékben hat, lehet némileg aludni. Reggel felé pár órára egészen lehűl a levegő 25-28-30 fokra. Sajnos ez csak rövid, igen rövid ideig tart, mert csakhamar felbukkanik a nap s ontja forró sugarait a földre, egy-kettőre elérjük a 60 fokot, amely aztán délelőtt 11-től kezdve 70-71 fokon marad alkonyatig.
Ha a bódító, elviselhetetlen hőséget le lehetne számítani, akkor elmondhatjuk, hogy gyönyörűségesen szép a tropikus éjszaka. Az égbolt teljesen tiszta, nincs azon éjjel-nappal egy tenyérnyi felhő sem. Az éjjel majdnem nappalian világos, a hold nappali fényeséggel világít, az előttünk ismeretlen csillagok mind óriási nagyok, nagy-nagy fénylő gömbökként tűnnek fel az égbolton. Órákig nézegetjük a háló alól az égbolt sok-sok milliárdnyi csillagát. Valami megragadóan fenséges kép ez a megfoghatatlan, emberi ésszel fel nem érhető égbolt. A gondolkodó agynak órákon át fel van adva az örök probléma: mi van ott fent, ki vagy mi rendezi ott fent a mienknél sokszorosan érthetetlenebb életmegnyilvánulásokat, az égitestek örök mozgását, a fel nem fogható világrendet. A végtelen sivatagban a még véghetetlenebb égbolt – a világűr olyan fenségesen kapcsolódnak egybe. Kár is volna valaha is emberi ésszel felfogni ezt az óriási csendet, ezt a súlyos problémát.
Ábrándozásunkat hirtelen utálatos, undorítóan kellemetlen nyávogás zavarja meg. Belesüvít a csendes éjszakába előbb egy hang, aztán 10-20, majd százak és százak hangja, aztán pár perc múlva véget ér a pokoli zene, hogy 5-10 perc múlva még utálatosabban hangozzanak fel a nyávogások-sikongások. Ezek a sakálok, hiénák most indulnak éjjeli rabló útjukra, avagy vonulnak el mellettünk. Hát itt vannak a sivatag igazi hiénái, hulladékokra, hősi halált halt emberi hullákra vadásznak. Finom szaglásuk mindenhol nyomra vezeti őket, felásnak és felfalnak mindent. Itt a hősi halál után sincs nyugalom. Nem elég a gránát vasdarab a mellben, a golyó a szívben, még egy tortúra következik, a minden kegyeletet meggyalázó állati ösztön üli utálatos lakomáját azon, akit családja hiába vár haza, akinek díszes fejfája helyett az elszórt, összerágott csontjai tarkítják a forró homokot. Ezen utálatos, bűzlő állatok a csontokról a legapróbb részletekig lerágnak minden lerághatót, leeszik a porcokat a csontvégekről, megeszik a puha bordákat, a szemgödrökön és agyalapi nagy likon át kiszedik az agyvelőt s a pirkadó hajnal elől odúikba menekülnek ezek a förtelmes állatok, nyomukat éjjeli vonításuk, nyávogásuk, helyét pedig friss emberi csontok jelzik. Tegnapi barátaink csontjai!
A sakálok, hiénák vonításai, nyávogásai ahogy ezrével vonulnak át a sivatagokon, rettenetessé teszik az éjszakát. Mindent meg lehet szokni, de ezt nem. Néha a halotti éjjeli csendben belesüvít, belenyávog egy hang az éjszakába közvetlen a sátor előtt, felugrunk, de már nyoma veszett, nyomtalanul eltűnt. Ilyenkor arra gondol az ember, azzal fekszik vissza, hogy még élni akarunk, még nem akarunk ezeknek az undorító hullarablók áldozatai lenni.
Pedig hányan jutnak erre a sorsra! Alig fekszik az ember pár percig, kellemes éneklő hang ömlengi körül az embert, valóságos csábító syren hangok, amelyek valahol egy kicsike kis meztelen testrészt kérnek, hogy aztán énekszó mellett oltsák belénk a tropikus maláriát. A szemérmetlen kis női szúnyog furakodott a testünk közelébe a háló alá, amikor sakált kergetni felugrik az ember. Elhallgatjuk szomorúan egyhangú s hiába kellemes énekét, amíg énekel, addig nem szúr, ha ellenben elhallgat, akkor nagyot rúg az ember a lábával, vagy csap a kezével, amire a megijedt női bestia felreppen s újra csábító énekébe kezd, hogy elaludjunk, amikor aztán ő is jól lakhatik a vérrel s egyúttal otthagyja megfertőzve azt, aki neki boldog jóllakást nyújtott a saját véréből. Valóságos perverz egyesülés ez! Csakhogy itt mi vagyunk az ártatlanság, védekezünk, amíg halálra nem juttattuk az énekes syrent.
Óriási esti hőségben fetrengve a szúnyogháló alatt, álmatlanul forgolódunk ide-oda, gyönyörködünk a tropikus csillagzatú égben, vadászunk az éneklő kis syrenekre, kergetjük a nyávogó hiéna-sakál hadat; míg végre elalszik az ember csak azért, hogy másnap mindent elölről kezdjen. Ha még ezekhez nem járulnának a jól ismert front kellemetlenségek, amelyeket minden reggel pontosan megjelenő reggeli repülők szórta bombák vezetnek be. Ilyen itt az élet! Ezért jöttünk mi ide!
A malária súlyos volta mellett valósággal eltörpülnek a többi már jól ismert egyéb front betegségek, a typhus, cholera, hasmenés, napszúrás, éhség, szomjúság stb. Ezek már rendes járulékai a lövészárok harcosának a gránátok, gáz, lángszórók s egyéb harci eszközök mellé. Mind jól ismert dolgok.
Az évszakok beosztása is egészen más. Május végétől október 10-ig van a rettenetes hőségű nyár, amelynek melegéről azt hinné az európai, hogy mindent elperzsel. Pedig dehogy. Minden a legjobban virágzik, érik, aztán megint újra érik. Pedig nem esik májustól októberig egyetlen egy csepp eső sem. Október 10. után kezdetét veszi az esős évszak. December közepétől március közepéig állandóan úgy ömlik, mintha dézsából öntenék, akkor szűnni kezd s május végén kezdődik a nyár egy csepp eső nélkül.
Szóval csak nyár és tél van, de ez a tél is, nagyon meleg, melegebb a mi április-májusunknál, ámbár ritkán előfordul, hogy december-januárban néha +6-10 fok is van, ami már hideg tél. Hóesés csuda számba megy. Mégis csak szebb, százszor szebb a mi otthoni négy évszakos esztendőnk.
Következő rész: „A k.u.k. katonákat itt is szeretik, mert…”
Összes rész: Dr. Kemény Gyula ezredorvos palesztinai naplója
