Veszprémi honvédek védelmi harcai Kostanjevicánál 1917 tavaszán – 2. rész
Kostanjevicánál 1917. május 19-től az olasz tüzérség tevékenysége igen hevessé vált. A település előtti 26. és a 27. számú védelmi szakaszokat megszálló veszprémi 31/III. zászlóalj századai visszahúzódtak a kavernákba, csak a figyelők maradtak a kijelölt őrhelyeken. Rendkívül feszülten teltek az órák, bármikor megindulhatott az ellenséges gyalogsági támadás. A századparancsnokságok tájékoztatást kaptak, hogy az olasz gyalogság tömegeit készenlétbe helyezték, várható az újabb offenzíva kezdete. 1917. május 23-án aztán drámai események helyszínévé vált a rommá lőtt település.
1917. május 17-én már valamennyi veszprémi 31-es századparancsnok rendelkezett egy másik tájékoztatással is, amelyet a 41. hadosztály parancsnoksága adott ki. Ebben kiemelték az „Ezredre kijutó harcfeladatokat”: „Kostanjevica feltétlen megtartása. Ennek folytán a Kostanjevicát megszálló zászlóalj az ellenségnek betörését megakadályozza, az 1/a vonalat – ha másképp nem lehetne – az 1/b vonalban végsőkig vívott harcban megtartja. Az 1/c vonal mögött elhelyezett ezredtartalék zászlóalj pedig azon esetben, ha az ellenségnek mégis sikerülne Kostanjevicába betörni, azt ellentámadással visszafoglalja.”
Az egykori védővonal maradványa Kostanjevica előtt
(Forrás: internet)
Nem csak az ellenséges gyalogsági támadás kezdetét várták a veszprémi honvédek. 1917. május 22-én parancsot kaptak, hogy május 24-én 02 óra 15 perckor vállalkozást hajtsanak végre a 17-es és a 18-as tábori őrhelyről.
A 17. és a 18. tábori őrs helyzete a május 24-re tervezett vállalkozás idején
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
Leírást kaptak az olasz állások előtti terepről is: „Az ellenséges vonal előtt van 3-6 soros drótakadály, mely egy északról délre húzódó 60 cm magas kőfal mögött van elhelyezve. Ellenséges fülelők a drótakadály között, vagy a drótakadály és a kőfal között állanak. Ellenséges akadály kaput nem látni.”
A vállalkozást rohamjárőrökkel és műszaki honvédekkel akarták végrehajtani, de a 23-án kezdődött olasz offenzíva minden tervet felborított.
A 31/III. zászlóalj elhelyezkedése az Északi (26) és a Déli (27) védőszakaszokban, és a dolinákban, 1917. május 22-én (Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
Az olasz offenzíva kezdetének óráiban a fenti vázlat segítségével információt kaphatunk arról, hogy az előző részben megismert kavernákban melyik századok voltak elhelyezve, kinek a parancsnoksága alatt, és melyik kavernában volt a 31/III. zászlóalj-parancsnokság.
1917. május 23-án kora hajnaltól kezdve soha nem tapasztalt ágyú- és aknavetőtűz zúdult a 31-es honvédek állásaira. Nemcsak az első vonalakra, hanem az 1/c vonalban is erős zárótűz rombolt mindent. A telefon-összeköttetések megszakadtak, a futó küldöncök megsebesültek, meghaltak. Mivel a tájékoztatás sok esetben megszakadt, egyes parancsnokságok hírek nélkül maradtak. Telitalálat miatt felrobbant a Maxim kavernánál elhelyezett tartalék lőszer. A Weidner Diesel ezredes vezetésével a kavernában meghúzódó 31/III. zászlóalj-parancsnokság nagyon nehéz helyzetbe került. A mindent elsöprő tüzérségi tűz miatt nem volt összeköttetése a századparancsnokaival sem.
11 óra 55 perckor a tüzérségi tűz csendesedett. Percekkel később megkezdődött az első olasz gyalogsági támadás. A 31/III. zászlóalj a nagy erejű rohamot 14 óráig sikeresen visszaverte. Az első olasz támadás során halt hősi halált Garibaldi Franceschi (született 1897. november 17-én Modenában), a 138. olasz gyalogezred tisztjelöltje, aki civilben újságíró volt.
Zöld színnel jelölve az 1917 márciusában már használatban levő géppuskaállás, fekete színnel, amelyik májusra készült el. Május 23-án talán e két géppuska közül lőhette valamelyik a templom felé támadó Garibaldi Franceschi szakaszát
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
Szakasza élén vezette a támadást a romokban álló Kostanjevica felé. A visszaemlékezések szerint egy összehajtogatott olasz trikolor volt a mellkasánál, és az volt a célja, hogy a sikeres támadás után kitűzze a zászlót. A roham közben először a karján sebesült meg, majd a lábán, és mégis tovább haladt, majd állítólag a templom romjainál kitűzte a zászlót. Ekkor egy géppuskasorozat kioltotta az életét. Halála után hadnaggyá léptették elő, és megkapta az Arany Vitézségi Érmet.
Korabeli festmény Garibaldi Franceschi haláláról
(Forrás: www.combattentiliberazione.it)
Az első rohamok visszaverése után újra korábban soha nem tapasztalt tüzérségi tűz zúdult a védőkre. A pergőtűz még a romokat is elsöpörte, a kavernákban megbújó honvédeket szinte az őrületbe kergette. Lehetetlen volt a kavernákon kívül tartózkodni, a figyelők sorra meghaltak. Délután 4 órakor mindkét védelmi szakasz ellen támadásba lendült az olasz gyalogság.
Az olasz parancsnokok jó felderítési eredményekkel rendelkeztek a kavernák elhelyezkedéséről, ezért kavernától kavernáig haladtak előre. Kövessük a támadókat, ismerjük meg az egyes kavernákban rekedt honvédek sorsát.
Hans-kaverna, amelynek befogadó képessége: max 100 fő. Támer János népfelkelő főhadnagy parancsnoksága alatt a 9. század szorult be ide az olasz pergőtüzek miatt. Az olasz gyalogság hiába próbálta körülzárni a kavernát, Támeréknek sikerült kitörni, és a védelmi szakasz északi részéhez közel állást foglalniuk.
A támadók ezután kissé délre fordulva birtokba vették a Cisterna-kavernát (11. század). A védők, akik a kaverna kigyulladt faburkolata miatt igen nehéz helyzetben voltak, talán örültek, hogy megszabadultak pokoli helyzetükből.
Rövid idő múlva már a BK-12 (Barlang-kaverna) is elesett, az ott meghúzódott 10. század maradékával. Hasonló sorsra jutottak a rommá lőtt iskola alatti pincébe rekedt honvédek is.
A közeli 315-ös magaslati pont elfoglalása után a Maxim-kaverna felé folytatódott az olasz gyalogság támadása. Tisztában voltak azzal, hogy ott található a 31/III. zászlóalj parancsnoksága. Ezért a romok között lopakodó csoportoknak igen fontos célja volt a Maxim-kaverna elfoglalása. Nemcsak nekik, hanem a 27. védőszakaszt megtámadó zászlóaljaknak is. Délután 4 óra körül fogták el a 31/III. zászlóalj törzsét.
Itt álljunk meg egy pillanatra, és ismerjük meg a 27. védelmi szakasz két fontos kavernájának és védőinek történetét. Először a Ludwig-kavernánál maradjunk.
Az első olasz gyalogsági rohamokat a Molnár János tartalékos főhadnagy vezette 12. század legénysége sikeresen visszaverte. Igen nagy segítséget jelentett számukra a Rudolf kaverna előtt működő két géppuska is.
A Rudolf-kaverna előtti két géppuska helyzete
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
A védők sikeres helytállását is bizonyítja, hogy jelentős számú olasz foglyot is ejtettek, akik aztán az újra kezdődött pergőtűz során ugyancsak a Ludwig-kavernába szorultak. A délutáni második nagy gyalogsági támadás során olyan veszteséget szenvedett az ott végsőkig kitartó 12. század néhány szakasza, hogy csak töredékük került fogságba.
Kicsit délebbre, a Rudolf kavernánál eléggé tragikusak voltak az olasz tüzérségi tűz utáni első percek. Amikor 11 óra 55 perckor csend lett, Mercz József tartalékos hadnagy a 12. század honvédjeivel a Rudolf kavernától teljesen leplezetlenül, elszántan az 1/a vonalba tört előre. A rögtön rájuk irányított olasz tüzérségi tűzben súlyos veszteségeket szenvedve visszafutottak a kavernába. Csak a kaverna előtti jól kiépített géppuskaállásokat nem hagyták el a kezelők, pusztító tüzet zúdítottak a Ludwig-kavernát támadó ellenségre is. Sajnos egy vaklárma miatt 12 óra 50 perckor újra megismétlődött Mercz hadnagyék kirohanása, amely ismét nagy veszteségekkel járt.
A délutáni gyalogsági támadás során elesett a kaverna és környéke, Mercz hadnagy kilenc emberével a balszárnyához csatlakozó dési 32. honvéd gyalogezred által megszállt védőszakaszba vonult vissza.
Wermes Gyula őrnagy, a dési 32/II. zászlóalj parancsnoka a jelentésében így számolt be az északi szomszédjában zajló eseményekről: „Az olaszok a védőszakaszokat áttörték, jobbra és hátra saját csapattestével minden összeköttetését elvesztette, a 31/III. zászlóalj kis része hátramenekült, nagyobb része azonban Weider Diesel ezredessel Kostanjevicában foglyul esett és az olaszok által már elkísértetett. Az Ő [ti. Mercz hadnagy] századának egy része a Rudolf kavernában rekedt és ott foglyul őriztetik, az ellenség Kostanjevica déli és keleti szegélyét megszállta.”
A zöld vonal: ellenséges erők 1917. május 23-án délután 6 óra 30 perckor a dési 32. honvéd gyalogezred jelentésében (Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 609. 1. doboz)
Kostanjevicánál az északról és délről támadó olasz gyalogság teljes sikert ért el. Nagy eredményük volt a falu elfoglalásán kívül, hogy a Maxim-kavernát elérve fogságba ejtették a 31/III. zászlóalj parancsnokát, Weidner Diesel ezredest és törzsét. A kritikus helyzetet az is fokozta, hogy rövidesen az 1/c vonal előtt is megjelentek az olasz felderítő járőrök. Délután 4 óra 50 perckor Kostanjevica elesett.
Kostanjevica romokban
(Forrás: internet)
A falu területe maga volt a földi pokol. Mivel a támadást végrehajtó Barletta dandár két ezredének, a 137. és a 138. gyalogezrednek századai összekeveredtek a rohamok alkalmával, a tisztek elkezdték a kötelékek rendezését. Nem volt könnyű dolguk az égő, füstölgő romok között. Mindenfelé sebesültek, halottak hevertek, kutatni kellett a megbúvó honvédek után is, vagy hátra kellett kísérniük a már fogságba esetteket. Az olasz gyalogosok még mindig a felfokozott harctéri lelkiállapotban voltak, amely szintén nehezítette a tisztek dolgát, akik már tisztában voltak azzal is, hogy minden pillanatban megkezdődhet a magyar ellentámadás.
Jól gondolták. Mivel a jobbszárny melletti 25. védelmi szakaszt tartó nagykanizsai 20. és a balszárnyhoz csatlakozó dési 32. honvéd gyalogezred szilárdan megtartotta és visszakanyarította az állásait, a támadók győzelme elszigetelt előretörés volt.
Délután 5 óra 50 perckor megkezdődött az ellentámadás szervezése, majd Kostanjevicán újra elszabadult a pokol.
