San Vito al Torre és környéke a Nagy Háború idején

2022.07.07. 07:00 :: GianfrancoSimonit

italiano

San Vito al Torre, Nogaredo és Crauglio az Olasz Királysággal határos osztrák–magyar területen fekvő települések voltak az első világháborút megelőzően. Olaszország hadba lépését követően olasz kézre kerültek, és 1915 nyarától egy éven keresztül az isonzói frontvonal 10–15 km-re keletre húzódott a falvaktól. A korábban vizsgált Mariano, Medea, Romans és Versa településekhez hasonlóan ezekbe a falvakba is számtalan tábori kórház települt, ahol az isonzói csatákban megsebesült osztrák–magyar katonák tömegeit is kezelték. Sokan itt hunytak el. A felkutatott források alapján 20 San Vito al Torre hadi kórházaiban elhunyt osztrák–magyar hősi halott adatait sikerült beazonosítani.

 

 

Egy 1910-ben, San Vito al Torréból feladott képeslap, amelyen látszik a tollal írt Osztrák Tengermellék felirat Egy 1910-ben, San Vito al Torréból feladott képeslap, amelyen látszik a tollal írt Osztrák Tengermellék felirat

A Nogaredóból Trivigliano Udinesébe vezető út mentén állt a régi határépület, amely ma szálloda és étterem.

 

Nogaredo, a régi határ Nogaredo, a régi határ

 

Nogaredo, a régi határ ma Nogaredo, a régi határ ma

Don Andrea Balestrazzi közelben írt naplójában 1915. június 13-ánál olvashatjuk: „Folytatjuk a menetelést; égek a szomjúságtól; csak a kulacs száját és a száraz kenyeret rágcsálhatjuk… Hova megyünk?… A százados se tudja. Mindig eltévesztette az irányt… Közben az olasz nap felforralja az agyunkat… A Határátlépés. Kettőkor… arra ott a régi határ… megérkezünk: itt és ott is szederfák sorakoznak, egy vámépület… egy felfordított kő: eszünkbe jut Cézár a Rubicon átlépésekor. Szerencsésebb vagyok, mint ő, cipőmet nem kell levennem az átkeléshez: mennyi por! … Egy főhadnagy, derék ember, ingerülten köpött a felfordított kőre, amin látszik a német felirat… Tehát felszabadított földön járunk… Mennyi nap, por, micsoda meleg! Ezt követően visszatérünk Olaszországba, miután ittunk a felszabadított vízből Viscóban, hogy Villanovában, egy nyomorúságos határ menti faluban kössünk ki.”

 

don Andrea Balestrazzi szanitéc egyenruhában 1915-ben don Andrea Balestrazzi szanitéc egyenruhában 1915-ben

Pár száz méterre ettől az épülettől a Torre folyó gátján ma is áll az Osztrák–Magyar Monarchia és az Olasz Királyság közötti régi határt jelző sztélé.

 

Lo Turco hadnagy és Ferrari főhadnagy a San Vito al Torre-i régi határ mellett 1916-ban Lo Turco hadnagy és Ferrari főhadnagy a San Vito al Torre-i régi határ mellett 1916-ban

 

A régi határkő ma A régi határkő ma

 

A határkő részlete A határkő részlete

A környező településekhez hasonlóan San Vito al Torre néhány uradalmi épületébe is tábori katonai kórházakat telepítettek, hogy eleget tegyenek a közeli doberdói front által támasztott egészségügyi igényeknek.

 

San Vito al Torre a 20. század első évtizedeiben, balra hátul, nem sokkal a templom előtt alakították ki a katonai kórházat San Vito al Torre a 20. század első évtizedeiben, balra hátul, nem sokkal a templom előtt alakították ki a katonai kórházat

Ráadásul San Vito a frontot Palmanovával összekötő főút mentén fekszik, amely az egyik legfontosabb olasz katonai logisztikai központ volt parancsnokságokkal és mindenféle raktárral.

San Vito al Torréban működtek az alábbi katonai kórházak. Az 50 ágyasok közül 1915 november-decemberében a 73-as számú, 1915 májusában a 76. számú, 1915 június-októbere között a 78. számú, ahol a legtöbben haltak meg a San Vito al Torre-i kórházakban elhunyt osztrák–magyar katonák közül, a 87-es számú 1915 decemberétől működött a San Vito al Torre-i templom melletti épületben, ahol ma a gyógyszertár található, és ahol szintén meghaltak osztrák–magyar katonák.

 

Mai felvétel a San Vito al Torre-i 78., majd később 87. kórházról a mai gyógyszertárral Mai felvétel a San Vito al Torre-i 78., majd később 87. kórházról a mai gyógyszertárral

 

1915. decemberi olasz térkép, rajta jelölve a San Vito al Torréban található 73-as katonai kórház 1915. decemberi olasz térkép, rajta jelölve a San Vito al Torréban található 73-as katonai kórház
(Forrás: AUSSME)

A 100 ágyasok közül a 060-as számú júliusban működött itt, hogy utána áthelyezzék Medeába, és a 0146-os, amely 1916 szeptemberétől 1917 októberéig volt aktív. Ezeket a 10. sz. (nápolyi), 11. sz. (bari), 12. sz. (palermói), 6. sz. (bolognai) egészségügyi század, illetve a 21. és 24. egészségügyi részleg üzemeltette.

Nogaredóban a villa Maniago–Gorgóban üzemelt 1916 augusztusától 1917 októberéig az 059. sz. 100 ágyas kórház, amelyet az 5. sz. (veronai) egészségügyi század működtetett.

 

A Maniago–Gorgo villa napjainkban, a nogaredói 059. kórház székhelye A Maniago–Gorgo villa napjainkban, a nogaredói 059. kórház székhelye

 

A nogaredói Maniago–Gorgo villa bejárata napjainkban A nogaredói Maniago–Gorgo villa bejárata napjainkban

 

A nogaredói temető napjainkban A nogaredói temető napjainkban

Crauglióban rövid ideig működött különböző barakkokban a 152. sz., a 71. sz., a 94. sz. és a 304. sz. kórház, miközben a legtovább a 6. sz. (bolognai) egészségügyi század által kiszolgált 236. sz. kórház állomásozott a craugliói villa Steffaneo Roncatóban. Munkájukat még a 7. sz. (anconai), 10. sz. (nápolyi), 11. sz. (bari) egészségügyi század, a 12. (palermói) egészségügyi század, illetve a 21. és a 25. egészségügyi részleg segítette.

 

Crauglio, Steffaneo villa, a 236. sz. kórház a Kókay László hagyatékában megőrzött 1917. novemberi felvételen Crauglio, Steffaneo villa, a 236. sz. kórház a Kókay László hagyatékában megőrzött 1917. novemberi felvételen

 

Crauglio, villa Steffaneo, a 236. sz. kórház épülete a napjainkban Crauglio, villa Steffaneo, a 236. sz. kórház épülete a napjainkban

 

Kórházi sátrak Crauglióban Kórházi sátrak Crauglióban

A plébániai levéltárakban a San Vito al Torre-i 78. és 87. tábori kórházakból származó osztrák–magyar katonák halálozásáról maradt fenn adat.

 

Osztrák–magyar sebesült hadifoglyok olasz kórházakban Osztrák–magyar sebesült hadifoglyok olasz kórházakban

A nogaredói és a craugliói plébániai levéltárak kizárólag a többi kórházban meghalt olasz katonák neveit őrzik.

Íme egy San Vito al Torre-i visszaemlékezés Ludovico Caprara olasz katona tollából, amely csupán az 1915. év 8. hónapot adja meg keltezésként.

„A háború első heteiben járunk, az olasz csapatok kelet felé nyomulnak előre, az első hadifoglyokat ejtik. Ezen hadifoglyok őrzésekor nem lehetett lazítani. A keleti front veteránjai voltak, akiket elállatiasított a szenvedés és a kemény háború. Itt vagyok őrségben éjjeli egytől négy óráig a szoba fekhelyén: panaszok, ásítozás, de senki se mer közelíteni az őrhöz. Tűzparancsunk volt, amennyiben felálltak volna, fel kellett emelniük a kezüket az első jelzésre! Tele voltunk bolhával és a szabadidőnkben nem moshattuk ki a fehérneműnket, mert máshova vezényeltek minket és mindegyik nap a San Vito al Torre-i temetőbe kísértük a halott hadifoglyokat. Szomorú séta: a halottat szállító hordágyat kettő hadifogoly vitte, akiket egy másik követte váltásként, egy utolsó a szenteltvízzel és a sort a káplán zárta. Mellettük négyen őriztük a négy osztrákot. A temetőben, békesség legyen velük, vadállathoz méltóan a földbe lökték a hazájáért meghalt szegény halott testét. Ezzel egy időben biztosan sor került erre a szomorú jelenetre a front túloldalán is, a lapátolt föld osztrák földön borította be az örök álmukat alvó olasz katonákat.”

 

Valószínűleg a magyar származású Ecsédi (Teredi) Józsefnek, a magyar királyi 82. gyalogezred katonájának szomorú esetét olvashattuk, aki 1915. augusztus 8-án San Vito al Torréban halt meg; ő a San Vito al Torre kórházaiban meghalt osztrák–magyar katonák listájában is szerepel – lásd később.

 

Hadifoglyok San Vito al Torre utcáin Hadifoglyok San Vito al Torre utcáin

 

A San Vito al Torre-i kápolna és temető napjainkban A San Vito al Torre-i kápolna és temető napjainkban

Egy másik részlet: a craugliói elhunytak könyvében 1917. június 11-ei bejegyzéssel olvasható Vittorio Bellipanni halotti anyakönyve.

 

Részlet a craugliói halotti anyakönyvből Vittorio Bellipanni haláláról Részlet a craugliói halotti anyakönyvből Vittorio Bellipanni haláláról

A carabinieri százados a 236-os számú kórházban a május 24-én harc közben szerzett sebesüléseibe halt bele (szepszisbe és gennyvérűségbe, ahogy a halotti kivonaton szerepel), a katonai érdemérem ezüst fokozatának tulajdonosa, akinek Gabriele D’Annunzio tartotta a halotti beszédét. Az épület homlokzatán ma is egy emléktábla hívja fel a figyelmet a történtekre.

 

Emléktábla Vittorio Bellipanni haláláról a craugliói 236. kórházban Emléktábla Vittorio Bellipanni haláláról a craugliói 236. kórházban

Az ezüst fokozatú érdemérem indoklása: „Egy gyalogos hadosztály Királyi Carabinierinek a parancsnoka, aki a harcok során az első vonalban tartózkodott, mindig csodálatra méltó példát nyújtva személyes bátorságáról és fáradhatatlan munkabírásáról, hasznos segítséget nyújtott a csapat parancsnokoknak feladatuk teljesítése közben. Május 24-én halálosan megsebesülve az utolsó pillanatig a legnagyobb áldozatkészségről és hazaszeretetről tett tanúbizonyságot, amelyért életében szenvedélyesen rajongott. Monfalcone, 1917. május 24” .

A craugliói halottak könyvéből egy másik érdekesség, amely megérteti mennyire nagy veszélyt jelentett a helyi lakosságra is, különösen a gyermekekre a nagyszámú katona és katonai létesítmény jelenléte a környező falvakban és a mindennapi életben. Két hét- és nyolcéves gyerekről van szó, akik azért haltak meg, mert elhagyott tárgyakkal játszottak, amelyekről végül kiderült, hogy kézigránát. Egyikük „Orlando Michelutti, 7 éves és 9 hónapos, 1917. július 18-án a craugliói 236. kórházban halt meg kézigránát robbanás okozta sérülés következtében, amelyet akkor szerzett, amikor a Tapogliano felé eső utolsó házaknál egy eperfán játszott.”

A második gyermek „Antonio Michelutti, nyolcéves és hat hónapos, aki Crauglióban, az 51. sz. alatti házban halt meg 1917. december 16-án, miután Tapogliano felé haladva a temető után egy mélyedésben kézigránáttal játszott, ami felrobbant; a lyukat már befedték”, ahogy a halotti anyakönyvben szerepel.

 

A halotti anyakönyvben két gyermek halálának oka: kézigránát-robbanás 1917. július 23-án és december 16-án A halotti anyakönyvben két gyermek halálának oka: kézigránát-robbanás 1917. július 23-án és december 16-án

 

A temető utáni mélyedés Tapogliano felé, ahol meghalt a gyermek, ma már el van kerítve A temető utáni mélyedés Tapogliano felé, ahol meghalt a gyermek, ma már el van kerítve

Közvetlenül a háborút követően a környék tele volt fel nem robbant robbanószerekkel és a falvakban számos gyermek veszítette el végtagjait, vagy akár az életét, amikor hozzáért ezekhez, mert játéknak vélte őket. A második világháború miatt is az 1960-as évekig kint voltak a jelzések, amelyek a lakosság figyelmét felhívták erre a veszélyre.

 

Korabeli felhívás: ne érj hozzá, halálos veszély Korabeli felhívás: ne érj hozzá, halálos veszély

A már idézett Guido de Savorgnan írja a háborús naplójában: „Vasárnap, 1916. július 9. … Tapogliano teljesen átalakult egy kis várossá, a főtéren szép kertet alakítottak ki; folytatjuk utunkat Crauglio felé, látjuk a sebesüléseik miatt meghalt szegény katonák befogadása érdekében megnagyobbított temetőt” …

 

 

Crauglio temetője a Tapoglianóba vezető út mentén, napjainkban Crauglio temetője a Tapoglianóba vezető út mentén, napjainkban

 

Részlet a kápolna falán található emléktábláról, amely az összes háborús áldozatra emlékezik Részlet a kápolna falán található emléktábláról, amely az összes háborús áldozatra emlékezik

Egy másik tanúbizonyság Crauglióból a második isonzói csata idejéből: Pasquale Attiglio Gagliani, Crauglio, 1915. július 26. „Tudomásunkra jutott, hogy tegnap délután további 600-an estek fogságba. Ezen kívül ma délelőtt szakaszokba rendezve és a mi lovasságunk felügyelete alatt itt haladt el a tegnapi 1500 hadifogoly. Elmentem, hogy lássam őket: micsoda szánalomra méltó látvány. Különféle korú emberek, néhányan közülük már nem fiatalok, javuk viszont életük virágában: élettelen volt a tekintetük, arcuk elfáradt, jó öltözékben – szürkés kékes szövetruha, amely jól állt – de mindez piszkos volt a lövészárok földjétől és gyomorforgató volt az izzadtságszag. Minden szakasz élén haladtak a tisztek, – összesen 76-an – akiknek ugyanolyan volt az öltözékük, mint a katonáknak, kicsi, alig látható jelvényekkel. A katonák gondosabb és finomabb megjelenéséből érződött, hogy tisztek: néhányan fedetlen fővel gyalogoltak, büszke tekintettel: talán fesztelennek kívántak mutatkozni, de ki tudja mennyire megsínylette a büszkeségük! Az olaszok fogságába kellett esniük! A mandolin játékosokéba!… Úgy gondoltam és őszintén úgy éreztem, hogy inkább térek haza sebesülten, akár egy végtaggal kevesebbel, minthogy fogolyként Ausztriába menjek. Hogy a Úristen kíméljen meg ettől a sorscsapástól!…”

 

Pasquale Attiglio Gagliani naplójából egy oldal Pasquale Attiglio Gagliani naplójából egy oldal

Guido de Savorgnan is hasonlóképpen írta le élményeit 1915. júliusi naplóbejegyzésében a közeli Aiello falucskából, valószínűleg ugyanezen hadifoglyokról: „26-a, hétfő, ma újabb 700 hadifoglyot hoztak a táborba, körülbelül harmincat a tisztek és a kadétok közül különválasztottak és a szövetgyárba vezettek. Szegény ördögök, mennyire rosszul néztek ki, mind földtől piszkosak, amin csak rontott egy kiadós zápor… 27-e, kedd, 8 óra körül újabb 1000 hadifogoly, jelentős részük magyar, viszont sokan tudtak olaszul, ezek is rosszul festettek, valakinek az egyenruhája színét se lehetett látni, Doberdó földszínű volt.”

 

Osztrák–magyar hadifoglyok menetoszlopa Aiellóban 1915. július végén, valószínűleg ugyanazok, akiket Pasquale Attiglio Gagliani és Savorgnan látott, egy korabeli újságból Osztrák–magyar hadifoglyok menetoszlopa Aiellóban 1915. július végén, valószínűleg ugyanazok, akiket Pasquale Attiglio Gagliani és Savorgnan látott, egy korabeli újságból

Az osztrák–magyar hadifoglyok tábora Bagnaria Arsától nem messze, a mezőn helyezkedett el.

 

Hadifogolytábor Bagnaria Arsában 1916-ban Hadifogolytábor Bagnaria Arsában 1916-ban

Nogaredóban, a katonai kórház melletti földeken számos barakk állt a San Martino del Carso-i lövészárkokból pihenni visszatérő katonák számára, ahogy ez Piero Leoni 1916-os emlékeiben szerepel. „Nogaredói barakkok, 1916. február 21.: Nogaredóban – itt található az ezred vonatoszlopának a zöme – töltöm a kórház elhagyása után nekem kiutalt pihenőt: öt napot. Itt halad el egy éjszakát megpihenve mindenki, aki eltávozásra megy. Mily szomorú látvány ezt a sok vidám embert látni, ahogy Olaszországba indulnak és közben itt maradni, hogy állásba menjek. Éppen nyugszik a nap. A fenyő és kátrányillatú barakk két keskeny falépcsőjén ülök…”

Nogaredóban a folyómederben és a földeken katonai kiképzés is folyt, menetelés, kézigránátdobás, és a támadási taktika oktatása. Ezt számos visszaemlékezés is leírja: „Délután hosszan kell menetelni mindig teli hátizsákkal, sőt kulacs nélkül, és akkor se engednek inni, ha vízforrás mellett haladunk el, mert szerintük hozzá kell szoknunk a szomjúsághoz…”

 

Kiképzés a Judrio folyó medrében pár kilométerre Nogaredótól, néhány lány a környező falvakból nézi a katonákat Kiképzés a Judrio folyó medrében pár kilométerre Nogaredótól, néhány lány a környező falvakból nézi a katonákat

Az alábbi adatok összeállításához fontos segítséget nyújtottak az egészségügyi részlegekhez vezényelt tábori káplánok által összeállított halotti anyakönyvek, akik a volt Habsburg területen átvették a meghódított terület falusi plébánosainak a szerepét. Az utóbbiakat szinte mind elmozdították, mert féltek, hogy összejátszanak az ellenséggel és a felszabadított lakosságot az olasz katonák ellen lázítják.

A következő tábori káplánok munkája: Don Giovanni Battista Guerra, Carmelo Fazio és később Ermenegildo Celledoni, akik helyettesítették az Olaszországba internált San Vito al Torre-i plébánost, Don Evangelista Giovanni Marangont.

Don Angelo is tábori káplán volt, aki 1915 májusától 1916 márciusáig először egészségügyi őrmesterként, majd a háború végéig tábori káplánként szolgált a bergamói kórházban. Don Angelo – teljes nevén Don Angelo Giuseppe Roncalli – 1958. október 28-án XXIII. János néven pápa lett, akit „jó pápa”-ként is ismernek.

 

Giuseppe Roncalli szanitéc egyenruhában, 1915 Giuseppe Roncalli szanitéc egyenruhában, 1915

 

Giuseppe Roncalli két tábori káplánnal Giuseppe Roncalli két tábori káplánnal

 

Angelo Giuseppe Roncalli tábori káplán igazolványa Angelo Giuseppe Roncalli tábori káplán igazolványa

 

XXIII. János pápa XXIII. János pápa

Az adatok összeállításában további segítséget jelentett a Magyar Katona Áldozatvállalása a Nagy Háborúban https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/searchindex elektronikus adatbázis.

A kutatás során felkeresett plébániai irattárak és a San Vito al Torre-i halotti anyakönyvek alapján San Vito al Torre kórházaiban az alábbi osztrák–magyar katonák hunytak el:

  1. Balabanes Sinko, 1915. augusztus 22-én a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 243, B. pag. 6.

    Sinko Balabanes, miles austriacus [osztrák katona], római katolikus vallású, puska okozta seb következtében halt meg a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban 1915. augusztus 22-én és ugyanakkor temették el, az utolsó kenetet kiszolgáltattam. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 62. sz. halotti anyakönyv, Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  2. Balint Michaly, 1. [honvéd] gyalogezred, Sámuel fia, 1884-ben született Tahitótfaluban (Magyarország), 1915. július 29-én halt meg a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 331, B. pag. 8.

    Michael Balint, miles austriacus [osztrák katona], római katolikus vallású, a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban lőtt seb következtében, 1915. július 29-én halt meg és temették el, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 45. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  3. Chalos Vincenz, közlegény, a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban halt meg 1915. október 9-én. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 291, C. pag. 7.

    Vinces Cbolas, miles austriacus [osztrák katona], 36 éves, római katolikus vallású, San Vito al Torre-i 78. sz. kórház 1915. október 9-én puska okozta sebesülésbe halt meg és ugyanakkor temették el, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 80. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  4. Csak Maron, közlegény, Károly és Zsuzsanna fia, 1887-ben született, 1915. szeptember 13-án a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 536, C. pag. 12.

    Marton Csak, miles austriacus [osztrák katona], 28 éves, római katolikus vallású, szeptember 13-án a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban puska okozta sérülésbe halt bele, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 73. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

    Csák Marton, Magyarországon, Bihar megyében, Sárrétudvariban született. 28 éves, Károly és Inleki Zsuzsanna fia, lőfegyver okozta sebesülésbe halt bele 1915. szeptember 13-án San Vito al Torréban, hadifogoly, San Vito al Torre helyi temetőjében nyugszik. Adatok forrása: HL 334/13131

  5. Franz Karl, 61. gyalogezred katonája, 1890-ben született Magyarországon, 1915. július 30-án a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 1168, F. pag. 25.

    Carl Franz, miles austriacus [osztrák katona], római katolikus vallású, 1915. július 30-án a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban halt meg kétoldali tüdőgyulladásban és ugyanakkor temették el, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 46. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  6. Haroska Pál 1915. július 29-én a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 669, H. pag. 14.

    Horoscka Pal, miles austriacus [osztrák katona], 45 éves, 1915. július 30-án a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban halt meg. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 129. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  7. Kan Antonio 1915. július 26-án a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 270, K. pag. 6.

    Antonius Kan, 1915. július 26-án puska okozta sérülésbe halt bele a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban, utolsó kenetet kiszolgáltatva, Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 31. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  8. Koku Iosef őrvezető 1915. július 26-án a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 2002, K. pag. 42.

    Toku Iosef 1915. július 26-án a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 523, T. pag. 11.

    Joseph Coku, miles austriacus [osztrák katona], 1915. július 26-án San Vito al Torre-i 78. sz. kórház, puska okozta sérülésbe halt bele. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. Halotti anyakönyv a 30 Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  9. Lischa Franz 1915. július 29-én a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 1067, L. pag. 24.

    Franz Lisca, miles austriacus [osztrák katona], római katolikus vallású, 1915. július 29-én a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg gránát okozta sebesülésben, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. halotti anyakönyv a 43 Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  10. Mayer György, 17. gyalogezred, Jakob fia, 1876-ban született, 1915. július 25-én a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 1411, M. pag. 25.

    Georgius Majer, miles austriacus [osztrák katona], római katolikus vallású, 1915. július 25-én puska okozta sérülésbe halt bele a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 29. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

    Mayer György, cs. és kir. 17. gyalogezred, Magyarországon, Tolna megyében, Kisszékelyen született 1876-ban, 1915. július 25-én halt meg, Olaszországban, San Vito al Torréban temették el. Adatok forrása: VL 433/37

  11. Nyikos Iosef, közlegény, Loionel és Julia fia, 38 éves, Nádudvarról, 1915. augusztus 4-én a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 1163, N. pag. 24.

    Joseph Nizkos, miles austriacus [osztrák katona], római katolikus vallású, tűzfegyver okozta sebesülésbe halt meg 1915- augusztus 4-én a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban és ugyanakkor temették el, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 51. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

    Nyikos József, Magyarországon, Hajdú megyében, Nádudvaron született, 38 éves, olaszországi hadifogoly, a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg 1915. augusztus 4-én a lábát érő ütés következtében kialakuló, comb alsó harmadát érő sebesülés következében. San Vito al Torre-éban temették el. Dániel vagy Lajos (Dániel) és Nagy Julianna (Júlia) fia. Adatok forrása: HL 334/12321.

  12. Popescu Peter 1915. július 29-én halt meg a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 2235, P. pag. 47.

    Peter Popeschu, miles austriacus [osztrák katona], római katolikus vallású, gránát okozta sebesülés következtében 1915. július 29-én halt meg a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban, és ugyanakkor temették el, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 44. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  13. Silhan Karel, 28. gyalogezred, Libusinban (Csehország) született, 1915. július 23-án a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 2116, S. pag. 45.

    Karel Silkan, miles austro ungarico [osztrák–magyar katona], Librusin (Csehország), római katolikus vallású, tűzfegyver okozta sebesülés miatt 1915. július 23-án a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban halt meg és ugyanakkor temették el, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam], Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 28. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  14. Teredi Iosef, 82. gyalogezred, 1895-ben Tihanyban (Magyarország, Balaton mellett) született, 1915. augusztus 8-án halt meg a San Vito al Torre-i 78. sz. tábori kórházban. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 258, T. pag. 6.

    Joseph Teredi, miles austriacus [osztrák katona], római katolikus vallású, 1915. augusztus 8-án tűzfegyver okozta sebesülés miatt halt meg a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban és ugyanakkor temették el, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 56. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

    Ecsédi József, a cs. és kir. 82. gyalogezred katonája, 6. szakasz, Magyarországon, Csanád megyében, Csanádpalotán született 1895-ben, 1915. augusztus 8-án halt meg a San Vito el Torre-i 78. kórházban halt meg, miután eltört a bal lába és egy tűzfegyver megsebesítette a bal kezét, San Vito al Torréban a helyi temetőben temették el 1915. augusztus 9-én. Református vallású, nőtlen, földműves. Adatok forrása: KA2395/087.

  15. Joseph Prochazka, a 28. osztrák–magyar ezred katonája, római katolikus vallású, 1915. július 24-én a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban halt meg tűzfegyver okozta sebesülés következtében és ugyanakkor temették el, a haldoklók kenetét kiszolgáltattam. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 26. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

  16. Antonius Bartaminch, osztrák–magyar katona, Cheinovitz (Csehország), római katolikus vallású, 1915. július 23-án halt meg a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban a hasát és a mellkasát érintő sebesülés következtében, és ugyanakkor temették el, az utolsó kenet kiszolgáltatva. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 27. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

    Bartonicek Anton, a 28. gyalogezred katonája, 1893-ban született Csehországban, 1915. november 23-án a S. Vito al Torre-i katonai kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 695, B. pag. 15. (a halálozás ideje téves, a helyes adat júliusi, ugyanis november 23-án a kórház már Visconéban működött)

  17. Franz Maricha, miles austriacus [osztrák katona], római katolikus vallású, 1915. augusztus 7-én gránát okozta sebesülés következtében a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban halt meg, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 52. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

    Marika Franz, az 57. gyalogezred katonája, Aisthofenben született (Ausztria), 1915. augusztus 7-én a San Vito al Torre-i 78. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 789, M. pag. 17.

  18. Szava Ranka, miles austriacus [osztrák katona], 31 éves, római katolikus vallású, 1915. szeptember 9-én tűzfegyver okozta sebesülésben halt meg a San Vito al Torre-i 78. sz. kórházban és ugyanakkor temették el, omnibus sacramentis refectus [minden szükséges szentséget kiszolgáltattam]. Az adatokat Carmelus Fazio tábori káplán rögzítette. 66. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

    Izaja Rancon, 1884-ben született Morvaországban, 1915. szeptember 9-én halt meg a San Vito al Torre-i 78. tábori kórházban. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 295, R. pag. 7.

  19. Janos Totoisch, esercitu austriacus, miles austriacus [osztrák hadsereg, osztrák katona] a 3. gyalog[ezredből], 1916 augusztusában halt meg a 87. katonai kórházban és ugyanakkor temették el a San Vito al Torre-i temetőben, a végső kenetet, ahogy az utolsó áldást is megkapta. Az adatokat Ermenegildus Celledoni tábori káplán rögzítette. 3. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

    Totoisek Ianos, a 3. honvéd gyalogezred katonája, 1916. augusztus 10-én a 87. San Vito al Torre-i tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 825, T. pag. 18.

  20. Peter Jozak, esercitu austriacus, miles austriacus [osztrák hadsereg, osztrák katona], 1916. augusztusában a 87. San Vito al Torre-i tábori kórházban halt meg, ugyanakkor temették el a San Vito al Torre-i temetőben, a végső kenetet, ahogy az utolsó áldást is megkapta. Az adatokat Ermenegildus Celledoni tábori káplán rögzítette. 4. halotti anyakönyv a Liber Defunctorum San Vito al Torréban.

    Iozak Peter, a 3. honvéd gyalogezred katonája, Magyarországon, Temes Kabán született 1891-ben, 1916. augusztus 10-én a San Vito al Torre-i 87. tábori kórházban halt meg. Adatok forrása: El. Cad. s. cam. M.d.G. n° d’ordine 1250, I. pag. 27.

Külön szeretnék köszönetet mondani don Federico Bassóban, San Vito al Torre és Nogaredo plébonosának, illetve don Giorgio Longónak, Crauglio plébánosának hogy rendelkezésemre álltak, és hozzáférést biztosítottak a San Vito al Torre-i, Crauglió-i és Nogaredói plébániák irattári anyagához.

1 komment

Címkék: temető veszteség sebesült hadikórház veszteségkutatás San Vito al Torre Nogaredo Crauglio

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3117875377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csorsza 2022.07.07. 08:42:58

Szép munka, köszönjük!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása